04/10/2017
Elengedés
Buddha tanítása szerint a kötődés – ami nem más, mint egy állandó állapothoz, dologhoz vagy személyhez való ragaszkodás – sóvárgást, vágyakozást, bizonytalanságot idéz elő, és az emberi szenvedés egyik legfőbb okozója.
Az elengedés, másfelől, segít elérni az elme legfőbb szabadságát, a korlátozó vágyak elhárítása által. Ha ezt az állapotot sikerül elérni, innen tovább haladhatunk az együttérzés, tisztánlátás, és a mulandóság elfogadása felé.
Mint emberi lények, nem csak fizikai tárgyakhoz és dolgokhoz kötődünk, hanem kapcsolatokhoz, ötletekhez, véleményekhez, sikerhez és kudarchoz egyaránt. Ezekhez való kötődésünk közvetlen következménye a legtöbb probléma, amivel az emberi faj és a bolygó szembesül.
Egy dolog van, ami állandó az életünkben, az pedig a változás. Amint rájövünk létünk mulandóságára sokkal könnyebbé válik az elengedés. Bár elméletben ez rendkívül egyszerűnek hangzik, a legnagyobb mesterek is óriási küzdelemként élik meg.
Hat indok, amiért érdemes megtanulni az elengedést:
1. Kevesebb fájdalom és szenvedés
Az emberek hajlamosak ragaszkodni a dolgaikhoz, de a haszontalan kapaszkodás, a kötődés legtöbbször fájdalomhoz és szenvedéshez vezet. Tegyük fel, hozzáférhetőségem van valakihez vagy valamihez, ami élvezetet, boldogságot, vagy egyéb örömforrást jelent számomra. Aztán hirtelen eltűnik, vagy megfosztanak ettől a forrástól. Mi történik ilyenkor? Ha nagyon kötődünk, akkor szenvedünk, kifosztottnak érezzük magunkat. Ilyenkor tapasztaljuk meg a fájdalmat és a szenvedést.
2. Idealista állapotoktól való szabadulás
Az emberi elme különféle állapotok, tapasztalatok, meggyőződések és észlelések aggregátuma. Elkezdünk sémákat alkotni arról, hogy a dolgoknak miként kellene történniük. Mivel legtöbben nem a jelenben élünk, ragaszkodunk a különféle illúzióinkhoz. Amikor találkozunk olyasmivel, ami nincs összhangban elképzeléseinkkel, újra szenvedést és fájdalmat élünk át.
3. Az identitás és az én elengedése
A saját énünkről alkotott és felépített képünkhöz is kötődünk. Az egó, az Én, a saját identitásunk. Ez az az elképzelés, ahogyan önmagunkat észleljük, szétválasztjuk másoktól, és amihez ragaszkodunk. Gyakorlatilag egy illúzió, amit azért hoztunk létre, hogy elvonja figyelmünket az igazságról. Félünk elveszíteni azonosságunkat, mivel ezzel elveszítjük a kapaszkodónkat is. Rengetegen tapasztalták meg ezt a veszteséget az utóbbi évek globális gazdasági válsága során. Munkahelyek, otthonok és kapcsolatok mentek tönkre. A fizikai tárgyakhoz és a kapcsolatokhoz való ragaszkodás rengeteg kiüresedett, identitászavarral küszködő embert hagyott hátra maga után.
4. A kötődés korlátoz az új tapasztalatok és lehetőségek megélésében
Az elengedés és a nyitottság lehetővé teszi, hogy az egyén befogadja a változást, az megszokottól eltérőt, a lehetőségeket. A mai modern, érzékeinket megterhelő őrült vágtában gyakran nehéz elkülönülni, mivel túlságosan elfoglaltak vagyunk. Könnyen elvonja figyelmünket vagy bekebelez a legújabb bemutató, a soron következő kütyü, vagy a legfrissebb bármi.
5. Megtapasztalni a szabadságot, a teret, az értelmet
Az elengedés szabadságot, teret és időt biztosít arra, hogy szemléljük az élet igazi értelmét, míg a ragaszkodás elvonja figyelmünket a valóságról. Befolyásolja ahogyan a környezetünket észleljük, mivel a mértéktelenségek világában könnyen érzelmi hullámvasútban találhatjuk magunkat. Ez viszont arra ösztönöz, hogy még több erős élvezetért kutassunk, végül pedig egy olyan hedonista világba kerülünk, ami további vágyakozásokat ébreszt bennünk, a tartós boldogságért folytatott reménytelen küzdelmünkben.
6. Igazán megtapasztalni a szeretet fogalmát
Míg első ránézésre a ragaszkodás hiánya teljesen ellentmondásosnak tűnhet a kapcsolatainkat illetően, tökéletes értelmet nyer, ha figyelembe vesszük a szeretet valódi természetét. A feltétel nélküli szeretet, anélkül, hogy bármit is várnánk cserébe, az igazi szeretet. A szeretet egy létállapot.
Ha valakit szeretünk, és cserébe várunk valamit, a kapcsolat feltételekre alapszik. Ha sikerül elengedni és levetkőzni a szeretet irányába támasztott elvárásokat, akkor elértük ezen állapot legmagasabb fokát. Ugyanis feltétel és félelem nélkül szeretünk. Ez pedig színtiszta szabadság.
