Untener Orsolya - A szeretet él-Az élet szeret

28/11/2025

27/11/2025

Egyre jobban érzékelem, hogy mennyire összetettek vagyunk. Ahogy egyre jobban elhiszem, hogy én teremtem a valóságomat és senki más! sokkal jobban látom, hogy rendszerben kell szemlélnem magam, az életet, mindent. Nem lehet kiragadni aspektusokat, hanem pont, hogy együtt kell nèznem, mindazt, ami történik.
Ahogy a múltat nem lehet megérteni a körülmények nélkül, és csak hibáztatunk, azt gondoljuk különbek vagyunk.. pedig mindenkinek jó oka van a döntései meghozatalára ott és akkor, alapos oka.
Ugyanúgy most, egy fizikai elváltozás, egy kapcsolati krízis, egy pénzügyi válság,… a történetünk, jó okkal jön létre, tart ott, ahol tart.
A testünk tüneteinek lelki okai vannak, mert test-lélek-szellem egysége vagyok. A nézőpontjaim, a kapcsolatrendszerem, a kötődéseim, mind-mind hatással vannak rám.
Akik közel állnak hozzám, azoknak meg akarok felelni: ha felnéznek rám, annak, ha magukban lenéznek, akkor tudat alatt annak.
Nincs szétválasztottság, csak tudatosság létezik.
Ha valami nem működik, a tudattalanban kell szétnéznem, ami kicsit sem logikus, az elme hárítani fogja, mert jó okkal raktuk oda. Nem akarom látni, nem kell, hogy lássam. De a tudattalan még a legjobb esetben is 90% körül van és CSAK 10% a tudatos.
Szóval, ha el vagyunk akadva a mélybe kell nézni, mi mozgatja a szálakat igazából? Milyen jó indokom van arra, hogy ezt teremtem, ami most van?
Ki vagyok, aki ezt az életet akarja élni?

A felszín, az elme elterel a valódi válaszoktól. A lélekbe kell néznem, aki végtelen, korlátlan és feltétel nélküli, hogy láthassam a teljes igazságot és képes legyek integrálni is azt.
Elég mélyre menni azt jelenti, hogy hajlandó vagyok arra is, hogy fájjon, mert már tudom, hogy kibírom. Nem véletlenül van összekapcsolva a testi fájdalom a lelkivel az idegRENDSZERben. Mert azonnali változást indít el az életünkben.
Ha megfigyeljük, a nagyobb érzelmi állapotok - szerelem, veszteség, születés, halál - életet megváltoztató események.
Az érzelmi bátorság nem egyenlő a vakmerőséggel. Fiatalon még könnyedén megyünk bele kapcsolatokba, aztán mikor sérülünk bennük, általában lezárunk. Ha tudatosan megyünk tovább, akkor feldolgozzuk, integráljuk és azzal a tudatos döntéssel nyitjuk meg magunkat az újnak, hogy bármi történhet. Ez már érzelmi bátorság és nem vak hit. Tisztán látom a valóságot, a másikat, az igazi lehetőséget, az értékeket, és nem csak rávetítek valamit, mert olyan nagy a fájdalom, hiány a mélyben bennem.
Szóval a testünk is egy jelzőRENDSZER, ami ha szabad, könnyed, áramlóan lélegző akkor az élet támogatva van. Ha feszült, remegő,… akkor keresnem kell a valódi okokat.
Te mennyire ismered a tested? Mennyire figyelsz rá, hagyod, hogy vezessen? Mennyire gondolkodsz rendszerben? Mennyire látod, hogy minden számít?

A Source Memory Healing egy olyan rendszer, ami test-lélek-szellem kapcsolatban dolgozik.
Várlak szeretettel december 27-28. ahol megtanítom neked, hogyan segítheti a te életed is⭐️☀️❤️

Női kör - november 30. és december 14.

Család- és Rendszerállítás - december 7. és január 11.
JURTA Budapest Energiaközpontban

24/11/2025

Emlékeztető
A szeretet elég, bőven elég a békében való jelenlét.
A segítő szakmák egyik legnagyobb felelőssége az, hogy hogyan szólunk egy emberhez, aki éppen megnyílik előttünk. De lehet ez egy barát, tanár, családtag is, egy jóakaró. Mostanában már öndiagnózis, videók, előadások, könyvek vagy az AI szavai által. Egyetlen mondat képes megnyitni vagy bezárni, felemelni vagy összetörni, tágítani vagy beszűkíteni.
Sokan érkeznek olyan “diagnózisokkal”, amelyeket nem tudnak hova tenni:
• „Te érzelmileg le vagy zárva.”
• „Nem engeded ki a dühödet.”
• „Még korai gyászról beszélni.”
• „Ezzel majd később lehet dolgozni.”
•.“Gyógyíthatatlan beteg vagy.”
•.“Nem tudsz felelősséget vállalni.”
•.“Nem tudsz elköteleződni.”
(És persze ott a másik oldal is, hogy az emberek sokszor érkeznek úgy, hogy a “terapeuta”mondja meg a megoldást. Nagyon észnél kell lenni, hogy ne rántson be az elvárása. De ezt majd máskor, ha érdekel.)

Ezek a mondatok nem a valóságot írják le, hanem kereteket húznak a másik ember köré. A kliens pedig ott áll a címkével a kezében, és nem tudja, mit kezdjen vele. Erőlködik, hogy kifejezze az érzéseit, elinduljon a folyamata,..

Senkivel nincs semmi baj, van viszont egy története.
Amikor valaki azt érzi, hogy „nem tudja megmutatni az érzéseit”, az nem hiba. Nem defekt.
Nem „elakadás”.

Ez a teste, a lelke, az idegrendszere ami a legokosabb módon védi magát.
Pontosan úgy működik, ahogy annak idején muszáj volt.

Az érzések nem azért nem jönnek, mert „nem engedi ki őket”.
Hanem mert nincs vagy nem volt tér, ahol biztonságos lett volna megmutatni őket.
És a test addig nem enged, amíg nem érzi, hogy végre tartják.

A segítő valódi feladata nem a megmondás. Hanem a tértartás.

Egy ember akkor kezd el érezni, megnyílni, oldódni, amikor érzi, hogy:
• nem ítélik meg,
• nem címkézik fel,
• nem mondják meg neki, hogy „hol tart”,
• nem akarják irányítani a ritmusát,
• és nem vetítik rá, hogy „ezzel kellene dolgoznod”.

A valódi gyógyulás nem utasításokra, hanem biztonságra épül.
A tér gyógyít, nem a mondat.
A kapcsolódás gyógyít, nem az értelmezés.
A ritmus, amit a lélek diktál, mindig igazabb, mint bármilyen szakmai protokoll.

A segítő szerepe: új nézőpontok ajándékozása – de a döntés az érkező kezében van, hiszen ez az ő élete. Csak ő tudja, mit kezd ezzel.

Lehetünk ott inspirációként,
felajánlhatunk új nézőpontokat,
megmutathatjuk, hogy van más út is, mint amit eddig ismert.

De a döntés mindig az övé.
A tempó mindig az övé.
A testének bölcsessége mindig első.

Nem „javítjuk”.
Nem „megtörjük”.
Nem „megváltoztatjuk”.
Csak elkísérjük oda, ahová már készen áll érkezni.

A legtöbb, amit egy “segítő” adhat:
„Itt biztonságban vagy. A saját ritmusodban vagy jó.”
Mert nem tudok segíteni, csak azt tudom mondani - akárki is vagyok neked - hogy itt vagyok, bárhogy is döntesz.
Mert amikor egy ember végre megtapasztalja a megtartottságot,
az élet magától kezd el visszarendeződni.
Nyílnak a rések, mozdulnak az érzések,
felfényesedik az erő, amit eddig csak védelemre használt. Gyógyul a test, áramlik a szeretet. Felszínre jönnek képességek, erények, az ember igaz lénye virágozni kezd, ami maga a csoda.

És ez nem a segítő érdeme.
Ez az ember saját természetének visszatérése.
Támogassuk egymást és magunkat, békés, szeretettel teli jelenléttel.

Szeretettel várlak a saját témáddal🌹❤️

Női kör november 30. és december 14.
Család és Rendszerállítás december 7. és január 11.
Source Memory Healing tanfolyam december 27-28.

23/11/2025

Amikor sérülünk egy kapcsolatban, nem csak a szívünk fáj. Valójában az egész testünk beleremeg. A lelki törés ugyanazokat az agyterületeket aktiválja, mint a fizikai sérülés — mintha belülről repedne meg valami. Ilyenkor az idegrendszerünk nem ellenünk dolgozik, hanem értünk: azt üzeni, hogy távolodni kell, hogy védeni kell a törékeny részeket.
Ez teljesen emberi. Így tanulja meg a test, hogy vigyázzon ránk.

A hosszú távú egyedüllét azonban nem gyógyít, csak csillapít. Lassan belecsúsztat az „éld túl” állapotába. A kortizol észrevétlenül emelkedik, a szív gyorsabban ver, az alvás nehezebb, a gyulladás tartósabb, az immunrendszer fáradtabb. A test ilyenkor nem kap elég oxigént a kapcsolódásból, és hiába igyekszünk erősnek mutatkozni, belül lassan kimerülünk.
A magány az egyik legcsendesebb stresszforrás: észrevétlenül visz el a depresszió, a szorongás, a függőségek vagy az érzelmi lekapcsolódás felé.

Pedig az agyunk eredendően kapcsolódni akar.
A tükörneuronjaink mások rezdüléseire hangolódnak.
A prefrontális kéreg az empátiát, a megértést, az odafordulást hozza létre.
A temporális lebeny abból ért, hogy látunk, érezzük a másik szándékát.
Az anterior cinguláris pedig ugyanúgy kezeli a kapcsolati örömöt, mint a kapcsolati fájdalmat — ezért tud ennyire szép lenni a közelség, és ennyire égető a hiánya.

A testünk mélyén ott fut a Nervus Vagus, a bolygóideg – a biztonság vezetékje.
Ez az ideg tart bennünket nyugalomban, szabályozza az egészséges emésztést, immunitást, érzelmi egyensúlyt. És ez a rendszer akkor működik a legtermészetesebben, amikor valaki ott van velünk: egy tekintettel, egy érintéssel, egy hanggal, egy halk „itt vagyok”-kal.
Magányban ez a rendszer visszavonul. A test észrevétlenül átcsúszik a „harcolj vagy menekülj” üzemmódba, és ott ragad.

Az oxitocin — a kötődés, a biztonság, az érintés hormonja — csak közelségben szárnyal. Egy ölelésben, egy mosolyban, egy beszélgetésben, egy közös csendben, szemkontaktusban.
Ha ez hiányzik, a test nem kapja meg a belső „megérkeztél, biztonságban vagy” jelzést. Így a hosszú magány nem csak érzelmi, hanem biológiai hiányállapot is: krónikus stressz, feszült mellkas, nyugtalan idegrendszer.

A dopamin és az endorfin — a nevetés, a játék, a közös célok öröme — eredetileg emberi kapcsolatokban szabadul fel. Ha magunk maradunk, a rendszer elkezdi pótlékokkal kielégíteni magát: telefonnal, közösségi médiával, étellel, munkával, vásárlással. De ezek soha nem adják meg azt az érzést, mint amikor valakivel valóban együtt vagyunk.

A tartós magány lassan átírja a szokásainkat is.
A kapcsolatok elkezdenek feszélyezni.
Az intimitás túl soknak tűnik.
Megjelenik az elköteleződéstől való félelem.
A „jó vagyok én egyedül is” a túlzott önállóság maszkja egyre keményebb lesz, de belül közben valami elcsendesedik.
A felszínes kapcsolatok könnyebbé válnak, az igazi kapcsolódás viszont nehezebbé.

És mindez nem gyengeség.
Nem hiba.
Nem kudarc.

Csak a test próbál túlélni ott, ahol valaha fájt.
A rendszer úgy védi a szívet, hogy közben elzárja a világot.

De a magány, legyen az teljes vagy társas magány, lassan lekapcsolja a fényt belül: megjelenik az érzelmi zsibbadtság, a motiváció csökkenése, az irányvesztés, az identitás észrevétlen szétesése, a társas helyzetek szorongása.
A test, amely kapcsolódni született, egyedül elkezd kifáradni.

És mindez megtanít valamire:
hogy a magány nem természetes állapot.
Csak egy ideig véd.
Aztán elkezd visszahívni a világba.
A másik emberbe.
A közelségbe, ahol a test végre újra fellélegezhet:
„Igen, itt vagyok… együtt… és nem egyedül.”

Várlak szeretettel Női körbe, ha újra nyitnál, mélyítenéd a bizalmat, közelednél magad és mások felé❤️🌹

A Női Szeretet Gyógyító Ereje - Női kör
November 30.
December 14.

21/11/2025

Saját rendszer
A méhben a baba nem saját rendszerben működik, hanem:
•az anya lélegzik helyette,
•az anya szabályozza a hőmérsékletet,
•az anya szűri a vért,
•az anya hormonrendszere csillapítja a stresszt,
•az anya idegrendszere ad ritmust.
A baba lelke, egyedi rezgése még tudattalan a testben.
A születés pillanatában ezek egy csapásra megszűnnek. Ez a biológiai „sokk” az, ami aktiválja az újszülött saját rendszereit és a születés után is egy biztonsàgos felnőttre van szükség, hogy stabilizálódjon az egyediségünk.
Ezért is fontos a párválasztás, a tudatos foganás, szülésfelkészítés, a háborítatlan szülés,a gyermekágy anyával… Valójában minden apró részlet számít, mert az élet nagyon törékeny, finom rendszer. Könnyen sérül. De közben erős is, mert mindent kibír, de mindennek ára van és azt előbb-utóbb meg kell fizetni.

A születésünk és baba korunk szakaszai traumatizáltak lehetnek, így rögzülnek olyan működések, amik nem mi vagyunk és elfedik valódi énünket. Úgynevezett traumaválaszok alakulnak ki - üss, fuss, megfelelés, lefagyás,.. - amik akkor ott megmentették az életünket és felnövesztjük magunkkal, mint egy biztonságot teremtő útitárs. Maszkokká, szokásokká, kapcsolódási formákká alakítjuk az életünk minden területén. Identitásunkká válnak az úton.

Az önismeret minél korábban kezdődik, annál könnyebb változtatni. Mert minden mély alámerülés a témáinkba identitásválságot eredményez. - •Eddig haragudtam az anyámra,… most ki vagyok én, ha elfogadom a szeretetét?
•Eddig azt hittem nem vagyok képes, most ki vagyok ha hiszek a képességeimben?
•A betegségem rengeteg szeretetet teremtett, ha meggyógyulok mindezt elveszítem?
•A tettes-áldozat-megmentő játszmakör tartja össze a kapcsolataimat, ha abbahagyom egyedül maradok?
•A hiányhoz való ragaszkodás és bőség távol tartása, mindig teremtett segítséget és oltalmazó szeretetet, ha elengedem, elvesznek tőlem mindent?..
A változást fel kell tudni vállalni a világ előtt, belátni, hogy tévedtem, rosszul láttam eddig, téves nézőpontjaim voltak, létezik más is, mint amit eddig tudtam..
Az önismerethez nagy bátorság kell. De erő is kell, bizalom, biztonság, mert ki kell bírni mindazt, amit meglátunk. Nem biztos, hogy elsőre sikerül teljesen átfordítani, ez egy folyamat, mire teljesen visszatalálunk önmagunkhoz. Ahhoz a teremtő állapothoz, amivel eredetileg érkeztünk.
A legfontosabb tudatában lenni, hogy minden ott van bennünk, kívül csak segítőket találunk, akik támogatnak abban, hogy a rétegeink alatt újra felismerjük és megéljük önmagunkat. Mert amikor ezzel igazán összekapcsolódunk, az megteremt mindent, igazi határokat, jelenlétet, bőséget, szerelmet, szeretetet, közösséget, teljes életet.
Fontos, hogy olyan eszközöket, helyeket, embereket válasszunk, akik biztonságos teret tartanak nekünk ezen az úton. Nagy szeretettel kísérnek, hogy bontogassuk szárnyainkat. Fontos, hogy a jó irányba haladjunk, a megoldás felé és ne a problémát éltessük.
Fontosak lesznek még az erények is, mert nélkülük nem lesz teljes életünk. Amiket tanulhatunk saját tapasztalatból, ami szerintem sosem könnyű út. Vagy tudatosan, pl. december 27-28 Source Memory Healing tanfolyamon, ami egy átfogó, sokrétű, teljességet adó eszköz ehhez a folyamathoz, ahol újjászületés meditációt is tartok.

Bátran kérdezz, ha úgy érzed hív ez az út téged is!

Várlak szeretettel a saját témáddal🌹

Tanfolyam részleteit megtalálod az eseményeknél az oldalamon

Source Memory Healing- kezdő tanfolyam online és személyesen

18/11/2025

A test mindent megmutat❣️
Emlékszem, minden olyan férfival való első találkozásomnál, akiket méltónak éreztem, akiknek tetszett az értékrendje, akik tisztelettel néztek rám, remegett kezem-lábam, rettentő zavarban voltam.
Akiknél pedig úgy éreztem, nincs tétje, nem passzolunk, nem jelzett a testem — teljesen természetesen reagált a jelenlétükre.
Olvastam egyszer egy tanulmányt, hogy nem a jobbat választjuk, hanem a könnyűt.
Úgy érzem, ez a mostani időszakban egyre inkább szembejön. Instant megoldások, gyors ételek, könnyen elérhető dopaminlöketek, amelyek azonnali kielégülést, pillanatnyi elégedettséget adnak.
Hosszú távon befektetni az életbe mostanában nem annyira divatos.

Pedig az igazi elköteleződések hozzák a valódi sikert, a magabiztosságot, az önbizalmat, az önismeretet és az igazi megoldást.
Az életben mindig feljebb nézünk, mert természetes állapotunk a tágulás, a növekedés. Fejlődni akarunk.

Ezért van az, hogy a kényelmetlen visz jó irányba.
Ahol kényelmetlen — ott több vár ránk. Ott mélység, kiteljesedés és végül könnyedség érkezik.
Onnan tudjuk, hogy valami fontos — egy kapcsolódás, egy esemény, egy találkozás — hogy izgatottak vagyunk, a testünk tünetel, megmozdul, kényelmetlenné válik.

Amikor párt választunk, figyeljük a testünket.
Támogat minket. Megmutatja, ki az, akiért megéri, akivel lehet értékes életet élni, együtt teremteni, növekedni, fejlődni.
✨ Neked mi a tapasztalatod?
Én Azt figyeltem meg — sok történetben, sok embernél — hogy a test mindig előbb tudja, hol van a tét.
Ahol remegés van, bizonytalanság, zavar, gyorsuló szívverés… ott valójában nem félelem lakik, hanem jelentőség.
Ott mozdul meg a rendszer, ahol valami fontos történik.
Akkor betegszünk meg, szabotálunk egy oldás, tanfolyam, önismereti kurzus előtt, amikor változást hozna. Nálam az elején például iszonyú fejfájások voltak minden fontos szertartás előtt.
Ahol pedig nincs tét, ott a test csendben marad. Nem mozdul, mert nincs miért.
A legtöbb ember — ha őszinte magához — ezt tapasztalja:
• A könnyűt könnyű választani.
Kényelmes, azonnal jutalmaz, nem provokál fejlődésre.
• A jelentőségteljes viszont megmozgat.
A test reagál: izgatottság, remegés, zavartság, nyitódás vagy menekülési késztetés.
A “kapcsolat” energiája „emel”, és a rendszer ezt érzékeli.
A saját minőségünk is akkor nő, amikor vállaljuk azt, ami nehezebb — azt, ami tétet hordoz.
A test ilyenkor nem akadály:
iránytű.
A kapcsolódásokban is.
Amikor valakitől megmozdul a tested, az szinte mindig azt jelzi:
„Ez itt számít.”
És igen:
• A kényelmetlen vezet a könnyedségbe.
• A kihívás vezet a mélységbe.
• Az elköteleződés vezet a biztonságba.
A test pedig végig kísér, mutat, jelez, beszél — ha hallgatjuk.
Untener Orsolya - A szeretet él-Az élet szeret

🌹 Várlak szeretettel a saját témáddal

December 27–28 — Source Memory Healing tanfolyam,
ahol a testet is megtanuljuk megérteni❤️
Source Memory Healing- kezdő tanfolyam online és személyesen

17/11/2025

16/11/2025

A Női körökre a ceremóniális kakaót egy nagyon kedves házaspártól hoztam. Akik nagy odafigyeléssel, szeretettel és tisztelettel választják a világ minden részéről és hozzák kicsiny országunkba ezt a szent növényt, hogy szívünket kinyissa. Emlékeztessen.
Nálunk nőknél a menstruációs időszak a csokiról is szól. De nem a cukor miatt kívánjuk, hanem a kakaó hív minket, mert gyógyít.
A mostani alkalmakra Baliról választottam, mert Mama Bali olyan számomra, mint a mi Boldogasszonyunk, mindent átszeret, felemel, örömmé transzformál.
Szeretem a növényeket támogatásul hívni a szertartásokra és a saját életembe is. A testem mindig érzi mi az, ami most a legnagyobb hozzájárulás a folyamatomban.
A kakaót rózsateával készítettem, mert a rózsa energiája még finomabban, nagyobb szeretetben nyit meg minket minden szinten.

Ha szeretnétek ti is otthonra kakaót, keressétek Hajnit és Zolit, az oldalukon megtaláltok minden infót

A következő Női kör november 30. és december 14.

Várlak szeretettel❤️🌹

14/11/2025

Hányan adnának neked szívesen egy tányér ételt vagy egy ágyat pár éjszakára, ha nagy bajba kerülnél?
Vagy ha nagyon sok pénzhez jutnàl, hány embernek akarnád szívből jobbá tenni az életét, megajándékozni, 10szer, 100szor többet adni, mint amit kaptál?
A valódi bőség az, ha van kitől kérni és van kinek adni. A bizalom, hogy az élet megtart, hogy nem tudok elbukni, mert valaki majd felemel, segít tovább menni, emlékeztet, hogy jó vagyok, ahogy vagyok és osztozhatok az örömömben is másokkal.
A valódi bőség a szerelem, ahol csukott szemmel a bizalmat választom a társammal, aki ugyanígy bízik bennem.
A közös alkotás, teremtés, amikor mindenki ugyanolyan hozzájárulás az egészhez. Igazi bőség együtt-működni. Merni látni a másikat és merni megmutatni magunkat. Belenézni a szemébe és látni mindent, megölelni és érezni az élet törékenységét és szeretetét egyszerre. Igazi bőség a szeretet terében létezni, kiáradni és befogadni, együtt.

Ez a bőség, amit nem lehet elveszíteni.
Mert nem a számlán van, hanem az emberi hálóban, a szívekben– abban, hogy tudom, ha elesek, van kihez menni; ha felemelem a kezem, van, aki megfogja; ha ünneplek, van, aki mellettem nevet. És ha gazdagodok, a szívem automatikusan hív arra, hogy másokat is felemeljek. Ez az állapot az igazi gyógyulás, az inspiráció, ezért megéri élni.
Untener Orsolya - A szeretet él-Az élet szeret

Várlak szeretettel a saját témáddal🌹❤️