10/02/2021
CV247-3 tanulmány
Egy tanulmány a CV247 és a nátrium-szalicilát biztonságosságának és hatékonyságának összehasonlítására a korai stádiumú progresszív prosztatarák kezelésében. A tanulmányt 3 éves időtartam alatt, Dr. R Thomas onkológus tanácsadó irányításával végezték a bedfordi általános kórházban és a cambridge-i Addenbrookes kórházban. A tanulmány élvezte azt a különbséget, hogy a Nemzeti Rákkutató Hálózat (NCRN) jóváhagyta, és egy korábbi kísérleti tanulmányt követett, amely megállapította, hogy a korábban nem kezelt, korai stádiumú progresszív rákos betegek részesültek előnyben a CV247-kezelésből.
A CV247 egy kombinált termék, amely nátrium-szalicilátot, réz- és mangán-glutamátokat és aszkorbinsavat tartalmaz. A vegyületek felvételének tudományos indoklását jól dokumentálják, mivel a réz és a mangán egyaránt lényeges elemei az életnek, mint a szuperoxid-diszmutáz összetevői, mivel az aszkorbinsav esszenciális vitamin antioxidáns tulajdonságokkal, valamint a nátrium ismert gyulladáscsökkentő tulajdonságával szalicilát. Mindezek a tulajdonságok előnyösek lehetnek a rák bizonyos aspektusainak kezelésében. A nyomelem-nélkülözés például megnövekedett oxidatív stresszt és megváltozott vagy károsodott immunfunkciót eredményezhet, míg az aszkorbinsav előnyei közé tartozik az immunrendszer fokozása és a tumorsejtek pusztulását okozó enzimrendszerek aktiválása. Maga az aszpirint bizonyos ráktípusok kezelésére javasolták, de noha a nátrium-szalicilát, amely az acetil-szalicilsav közeli rokona, ismert, hogy hatékony gyulladáscsökkentő szer, alacsonyabb hajlandósággal a gyomor-bélrendszeri mellékhatások iránt, és jól használható gátolják bizonyos növekedési faktorok termelését, amelyek elősegítik az angiogenezist és a tumor progresszióját. Különálló tulajdonságokkal rendelkezik, és a korai stádiumú progresszív prosztatarák kezelésének egyéni szerepe nem lenne nyilvánvaló, következésképpen korábban nem javasolták és nem vizsgálták.
A CV247 egy nyílt vizsgálatban kiderült, hogy nyilvánvalóan előnyös a közérzet javításában, különösen a legkülönbözőbb rákos megbetegedésekben szenvedő kutyák esetében, és valószínűleg javítja az életminőséget néhány terminális rákban szenvedő emberben. Ezenkívül, amint azt korábban említettük, egy kísérleti tanulmányban azt tapasztalták, hogy előnyös lehet bizonyos korai progresszív prosztatarákban szenvedő betegek számára
E tanulmány célja annak további vizsgálata volt, hogy a CV247 előnyös lehet-e a korai stádiumú progresszív prosztatarák kezelésében, és összehasonlíthatja annak biztonságosságát és hatékonyságát a nátrium-szalicilát-al. A protokoll szerint minden, a vizsgálatba felvett betegnél a szövettani vizsgálatban meghatározott progresszív rák bizonyítéka volt, és a PSA szint több mint 20% -kal emelkedett a vizsgálatba való belépés előtti 6 hónapos időszakban (40% 9 hónap alatt). Az ilyen betegeket általában egy „figyelem és várj” program irányítja, és a kutató szerint olyan betegek lennének, akiktől általában elvárja, hogy a betegség folyamatos és gyakran gyorsuló progresszióját mutassa, kevés spontán remisszióval. A vizsgálat célja a betegség stabilizálódásának időtartamának meghatározása volt, amelyet a betegek élvezhetnek, ha a véletlenszerűen kijelölt 2 tesztgyógyszer egyikével vagy másikkal kezelik őket. A vizsgálat szempontjából a stabilizációt a szérum PSA szintjének kevesebb mint 20% -os növekedésével határoztuk meg bármely két klinikai látogatás között, 3 hónapos időközönként. A vizsgálat időtartamát 12 hónapban határozták meg, bár azok a betegek, akik ezen időszak végén megfelelően stabilizálódtak, jogosultak korlátlan ideig folytatni a randomizált gyógyszeres kezelést.
Összesen 110 beteget vontak be a vizsgálatba, döntő többségét a Bedfordi Általános Kórházból. A vizsgálatot 2006. november 30-án fejezték be, amelynek végén 38 beteget (34,5%) stabilizáltak 12 és 34 hónap között a kettős vak fázisban. Ezen betegek közül 21-et (55%) randomizáltak nátrium-szalicilátra, 17-et (45%) pedig a CV247-re. További 10 beteget 10 hónapig stabilizáltak (6 CV247-en és 4 nátrium-szaliciláton). A vizsgálat végén még 10 beteget kezeltek kettős vak fázisban, közülük 3-at kevesebb mint 12 hónappal a vizsgálat befejezése előtt toboroztak. Ismert, hogy ezek közül a betegek közül 2 szintén stabilizálódott 12 vagy több hónapig, mindkettőt szintén randomizálták nátrium-szalicilátra. A 38 betegből összesen 13-nál stabilizálódott 12 hónapig vagy annál hosszabb ideig a PSA szintje a stabilizálódás periódusában csökkent (8 nátrium-szaliciláton és 5 CV247-en).
A kezelési „kudarcok” vizsgálata azt mutatta, hogy 42 beteget (38%) csak 4 hónap vagy annál rövidebb időtartamra vontak el a vizsgálat során. Ezeknek a többségét (78,6%) azonban a prosztatarák diagnózisát követően - beleértve a sugárterápiát és a kemoterápiát is - egy korábbi szakaszban előkezelték. A stabilizációs periódusok különbségének további vizsgálata az előzetesen kezelt és a nem előkezelt betegek összehasonlításakor azt mutatta, hogy az átlagos kezelési periódus a CV247-ben szenvedő összes beteg esetében 7,4, illetve 11,3 hónap volt, míg a véletlenszerűen randomizált betegek esetében az adatok 6,4 és 12,9 hónaposak voltak. nátrium-szalicilátig. A nemkívánatos események (AE) profilja mindkét kezelés esetében hasonló volt. Összesen 39 beteg 97 AE-t jelentett CV247 kezelés alatt, míg 37 beteg 112 eseményről számolt be nátrium-szaliciláttal. A többség enyhe vagy közepes súlyosságú volt (az AE-k 76% -át jelentették a CV247-ben szenvedő betegek, és 75% -át a nátrium-szaliciláttal kezelt betegek). Csak 13 AE-t tartottak valószínűleg vagy határozottan a CV247-hez, és 12-et nátrium-szaliciláttal. 4 A CV247-et és 7 nátrium-szalicilátot kapó beteg abbahagyását AE okozta. A dyspepsia és a hányinger volt a leggyakoribb AE mindkét kezelésnél. A megnövekedett mangánszintet 6 betegnél regisztrálták a CV247-en és 9-nél a nátrium-szalicilátot, ami azt eredményezte, hogy 1 beteget visszavontak a CV247-en, 4-et pedig nátrium-szaliciláton. A nátrium-szalicilát-koncentráció növekedésének oka nem világos. Összesen 26 súlyos AE volt, amelyek közül csak egy, az akut hasnyálmirigy-gyulladás epizódja, kapcsolatban állhat a teszt gyógyszerrel. A kutatónak lehetősége volt bármely beteget „nyitott” fázisba helyezni, ha a vakos fázisban végzett randomizált kezelés nem stabilizálja a betegség progresszióját. Ez minden esetben azt jelentette, hogy a beteget CV247-vel kezelték, függetlenül attól, hogy milyen kezelést rendeltek a vizsgálat vak szakaszában. Összesen 39 beteget vezettek be a nyílt fázisba, közülük 17 vak vak fázisban volt a CV247-en, és így gyakorlatilag ugyanazzal a kezeléssel folytatták. A stabilizációs periódus elemzése azt mutatta, hogy további 7 beteg stabilizálódott 12 vagy több hónapig, közülük 2-nél átálltak a nátrium-szalicilátról, de közülük 5-en egyszerűen és a kutató tudomása nélkül folytatták a CV247-et. Nem ismert, hogy a két kezelés sikerességi aránya nagyobb lett volna-e, ha a betegek toborzását korábban nem kezelték, sem az, hogy a tendencia hasonló lett volna a 2 kezelés összehasonlításakor. Mindazonáltal a bizonyítékok határozottan arra utalnak, hogy a korai stádiumú prosztatarákban szenvedő betegek jelentős része részesült előnyben, és hogy a tanulmány tervének korlátjain belül hasonló előny származott mindkét kezelési lehetőségből.
