24/11/2025
„Ő, az Egy, aki gyorsabban rezeg, mint az elme; aki nagyobb sebességet ér el, mint amit az elme valaha is elérhet; akit még az istenek sem érnek utol, és akit a gondolat sem képes megragadni – Ő mozgat mindent, ami mozog. Benne létezik minden. Mozog, és mégis mozdíthatatlan. Közel van, és messze van. Mindenben benne van, mindenen kívül van, mindent áthat. Aki minden lényben ugyanazt az Átmant látja, és aki mindent ebben az Átmanban lát, az soha nem távolodik el az Átmantól. Amikor valaki az egész életet és az egész világegyetemet ebben az Átmanban látja, akkor és csak akkor jutott el a titokhoz. Számára nincs többé tévelygés. Hol volna még része szenvedésben annak, aki ezt az Egységet látja a világegyetemben?”
Ez a Védánta másik nagy témája: az élet Egysége, mindennek az Egysége. Meg fogjuk látni, hogyan mutatja meg, hogy minden szenvedésünk a tudatlanságból fakad, és ez a tudatlanság a sokféleség eszméje – az ember és ember, nemzet és nemzet, a föld és a hold, a hold és a nap közötti elválasztás. Az atomok közötti elválasztás eszméjéből ered minden szenvedés. A Védánta azonban azt mondja, hogy ez az elválasztás nem létezik, nem valós: csupán látszat, a felszínen. A dolgok mélyén még mindig ott van az Egység. Ha a felszín alá merülünk, megtaláljuk ezt az Egységet ember és ember, népek és népek, magasabb és alacsonyabb rendűek, gazdagok és szegények, istenek és emberek, emberek és állatok között. Ha elég mélyre merülünk, mindent az Egy puszta változataiként látunk, és aki eljut ehhez az Egység-felfogáshoz, az már nem tévelyeg többé. Mi téveszthetné meg? Ismeri minden dolog valóságát, mindennek a titkát. Hol volna számára még szenvedés? Mit kívánhatna még? Minden dolog valóságát visszavezette az Úrhoz, a Központhoz, mindennek az Egységéhez, s ez az Örök Létezés, az Örök Tudás, az Örök Üdvösség. Ott nincs halál, nincs betegség, nincs bánat, nincs szenvedés, nincs elégedetlenség: minden tökéletes Összhang és tökéletes Üdvösség. Akkor kit kellene siratnia? A Valóságban nincs halál, nincs szenvedés; nincs kit siratni, nincs kit sajnálni. Ő áthat mindent – a Tiszta, a Formátlan, a Testtelen, a Makulátlan –, Ő a Tudó, Ő a Nagy Költő, az Önmagától Létező, Ő, aki mindenkinek megadja, amit megérdemel. Sötétben tapogatóznak azok, akik ezt a tudatlan világot imádják, a tudatlanságból született világot, és azt tartják Létezésnek; és akik egész életüket ebben a világban élik, s soha nem találnak jobbat vagy magasabbat, még nagyobb sötétségben tapogatóznak. De aki ismeri a természet titkát, és a természet segítségével látja Azt, ami a természeten túl van, az átkel a halálon, és Annak segítségével, amely a természeten túl van, eléri az Örök Üdvösséget. „Te, nap, aki aranykorongoddal eltakartad az Igazságot, vedd le a fátylat, hogy láthassam az Igazságot, amely benned van. Megismertem az Igazságot, amely benned van; megismertem sugaraidnak és dicsőségednek valódi jelentését, s láttam Azt, ami benned fénylik. Látom az Igazságot benned, és Ami benned van, az bennem is van, és én Az vagyok.”
Szvámi Vivékánanda
