10/11/2025
3. ELKERÜLŐ KÖTŐDÉS
„Jobb nem függeni senkitől. Másra úgysem számíthatok, csak magamra. Inkább nem is akarok párkapcsolatot, csak felesleges szenvedéssel és bonyodalmakkal járna. Majd mindent magam oldok meg, ahogy eddig is. Jól elvagyok egyedül.”
Ez a típusú kötődés egy ridegebb vagy ingerlékenyebb szülői hozzáállásnak köszönhetően alakul ki, ahol a szülő a gyerek érzelmeire – főként a negatív érzelmeire – nem nagyon van ráhangolva, és a fizikai intimitás, simogatás, odabújás is hiányzik. Kialakul tehát egy olyan érzelmi távolságtartás, amelyben a gyerek megtanulja, hogy akkor jár jól, ha nem fejezi ki az érzéseit. Így inkább úgy csinál, mintha nem is érdekelné a szeretett személy, csak hogy megússza a csalódást és az elutasítottság fájdalmát.
Ez a típus felnőttként nehezen szánja el magát az elköteleződésre, könnyen vet véget a kapcsolatoknak. Erénynek látszik az önállósága és függetlensége, holott valójában csak fél szeretni. A skálán az egyik véglet: gyakran változtatja partnereit, szinte csak egyéjszakás kalandjai vannak. A másik véglet, hogy képes ugyan hosszabb távú kapcsolatra, de válogatós, sokáig keresi az igazit. A külvilág felé azt sugallja, ő a tökéleteset keresi, miközben ezzel palástolja a kötődéstől való félelmét.
Gyerekkori háttér:
Ilyenkor az anya nem igazán reagál a gyerek jelzéseire, és általában kerüli a közeli testi kontaktust. Lehet, hogy fizikailag jelen van, és korrekt módon ellátja a gyereket, de közben érzelmileg rideg, elérhetetlen. Vagy az is lehet, hogy fizikailag nincs jelen, mert például sokat dolgozik vagy utaznia kell. Ilyenkor a gyermek egészen korán egy olyan tudat alatti döntést hoz, hogy egyedül van, és csak magára számíthat.
Ainsworth-féle idegen helyzet kísérlet:
Az elkerülő kötődésű gyermeket nem érinti meg különösebben az anyja távozása, egy idegen is meg tudja nyugtatni őt. Amikor az anya visszajön, kevésbé szalad oda hozzá, nem keres nála vigaszt. Neki voltaképpen úgyis mindegy, hogy ott van-e az anya vagy sem. (Éppen ezért, amikor a bölcsődei-óvodai beszoktatásnál örömmel újságolják a szülők, hogy a gyermekük egyáltalán nem sírt, gond nélkül viselte a távozásukat, ott már kezdjünk el gyanakodni. Az egészséges kötődésű gyerek igenis sírhat egy kicsit az anyja után, meri kifejezni az érzéseit, amiket nem zár el magától! Csupán viszonylag hamar megvigasztalódik.)
+1 TÍPUS: FÉLELEMMEL KÖTŐDÉS
Neki az egész világ az ellensége. Hiába vágyik a közelségre, tart is tőle, ezért hol magához engedi, hol eltaszítja a partnerét. Ez elvezethet ahhoz, hogy megüti a párját, de utána bocsánatot kér, ám a mézeshetek elteltével újabb kitörések következnek. Mivel fél a kötődéstől, a szeretettől, általában viselkedésével el is éri, hogy valóban ne szeressék, és előbb-utóbb ott is hagyják. Ettől pedig végtelenül szenved.
„Folyton leértékeli, megalázza a másikat, mert legbelül annyira kicsinek és elesettnek érzi magát, hogy az önbecsülését csak a másik kárára tudja felépíteni. Ezek legtöbbször nem tudatos érzelmi kitörések ugyanakkor nem mentenek föl a bántalmazó cselekedetek felelőssége alól” – emeli ki Gregó Enikő klinikai szakpszichológus, családterapeuta.
Gyerekkori háttér:
Sajnos a legtöbb esetben ilyenkor bántalmazó, agresszív családi háttér veszi körül a gyereket. Neki a szeretet fájdalommal, szenvedéssel jár együtt, nem tudja, hogyan kell másképp. Számára ez a szeretet, és ezt a mintát is viszi tovább. Azért nevezzük plusz 1 típusnak, mert itt már legtöbbször patologikus esetekről van szó. Így sajnálatos módon felnőttként helyrehozni, gyógyítani ezt a kötődési mintát nagyon nehéz.
