18/02/2026
Van egy furcsa trend a világban. Nem divat, nem applikáció, nem új diéta. Inkább egy csendes, szürke hullám, ami mindent egyformára vasal. Gondolatokat, véleményeket, arcokat, testeket, karriereket. Mintha a bolygó egy hatalmas mosodába került volna, ahol az “egyéni program” gomb valahogy letört.
Nézz körül. Ugyanazok a mondatok keringenek, ugyanazok a pózok, ugyanazok a felháborodások. Mintha mindenki ugyanabból a frissítésből élne. A rendszer szereti az egyformaságot. Könnyebb kezelni. Könnyebb eladni. Könnyebb irányítani.
És akkor ott állsz te. Kicsit furcsán. Kicsit kilógva. Kicsit túl sok kérdéssel.
Gratulálok. Valószínűleg működsz.
A fekete bárány nem hiba a mátrixban. Ő az egyetlen, aki nem hajlandó bégetni a menetrend szerint. Ő az, aki észreveszi, hogy a kerítés nem horizont. Hogy a szabály nem szentírás. Hogy a “mindenki így csinálja” nem érv, hanem altató.
Cinikusan nézve az egyéniség kényelmetlen. Kérdez. Nem tapsol automatikusan. Nem vesz részt minden kollektív pánikban. Nem cseréli le a véleményét háromnaponta csak azért, mert új címke került rá.
Motiválóan nézve viszont az egyéniség az egyetlen valódi luxus ebben a században.
A világ uniformizál, mert fél a kiszámíthatatlanságtól. Az egyén viszont alkot, mert nem fél attól, hogy nem értik azonnal. A fekete bárány eleinte zavaró. Aztán inspiráló. A végén megkerülhetetlen. Persze könnyebb beállni a sorba. Ott van taps, ott van közösségi vállveregetés, ott van a biztonság érzete. De ott nincs felfedezés. Nincs valódi áttörés. Nincs az a fajta belső izzás, amit nem lehet filterrel rátenni az arcodra.
Merj kilógni.
Merj nemet mondani akkor is, amikor mindenki bólogat. Merj igent mondani akkor is, amikor mindenki fél. Merj fekete bárány lenni, mert a fehér gyapjúból szőtt takarók alatt könnyű elaludni. A fekete viszont emlékeztet arra, hogy ébren vagy. Ha már úgyis ebben a korszakban játszol, játszd végig a saját karaktereddel. Ne válaszd az alapbeállítást.
A világ nem attól halad előre, hogy mindenki ugyanúgy gondolkodik. Hanem attól, hogy valaki végre nem…
jegyzet,
Enigma