05/11/2025
Mi történik, ha az amygdala, a félelem-központ túlságosan aktívvá válik?
Az amygdala – ez a mandula alakú kis rész a középagyunk mélyén – a veszély felismerésére hivatott. Ez őrzi bennünk az életet. De ha túl gyakran, túl hosszasan kapcsol be, akkor egyre érzékenyebbé válik.
Növekszik, erősödik, és lassan átveszi az irányítást a józan ész felett.
A prefrontális kéreg, amely a nyugalom és a megfontoltság központja, hiába próbál szólni: „Minden rendben van.” – az amygdala már nem hallja meg.
Ilyenkor a félelem uralja a gondolatainkat.
Olyan, mintha egy belső hang folyamatosan azt suttogná: „Veszélyben vagy.”
És mi elhisszük. Fantáziálni kezdünk, elképzeljük a legrosszabb forgatókönyvet és észrevétlenül magunkat bénítjuk meg.
A racionális hang elhalkul, a félelem hangja pedig felerősödik.
Ekkor születnek meg az automatikus negatív gondolatok, amelyek egymást hívják, egymást táplálják, mint a hangyák, amelyek ellepik a konyhaasztalt.
Csak egy gondolat jön – „Mi lesz, ha megbetegszem?” – és ennyi elég, hogy elinduljon a lavina.
Azt hisszük, hogy ha gondolatban felkészülünk a legrosszabbra, akkor biztonságban leszünk.
Pedig ennek az ellenkezője történik: kiszakítjuk magunkat a jelenből.
Nem élünk, csak félünk.
És ha nem élünk igazán, mi értelme félni attól, hogy az életnek vége lesz?
Minden félelem gyökere a haláltól való félelem.
Félünk a betegségtől, mert halálhoz vezethet.
Félünk a pénztelenségtől, mert a túlélésünket fenyegeti.
Félünk bármitől is, mert az életünket veszélyezteti.
De közben elfelejtünk élni – és az élet épp most, ebben a pillanatban zajlik.
Mi lenne, ha ma nem a félelemre figyelnél, hanem az életre?
Ha ma nem elbújnál előle, hanem megélnéd?
Ha tudnád, hogy minden nap, amit szeretettel, hittel és bátorsággal töltesz, az egy teljes nap volt?
Holnap úgyis mindannyian elbúcsúzunk. Legalább ma éljünk igazán!
Ne félj megtenni azt a lépést, amire mindig is vágytál.
Ne félj kimondani azt, amit érzel.
Ne félj önmagad lenni.
Ne félj szeretni, ne félj mosolyogni, ne félj örülni!
Ne félj attól, hogy megbántasz valakit, ha közben önmagadhoz hű maradsz.
Ne félj attól, hogy meghalhatsz – mert ha ma éltél igazán, akkor nincs mit megbánni.
Ne félj hinni, remélni, pihenni, bátornak lenni.
És ha néha csalódsz – tudd, hogy épp az lesz az a lecke, amitől erősebbé és bölcsebbé válsz.
A félelem mindig az élet oldaláról szólít meg: élni akar.
Te csak tanuld meg megszelídíteni, és vezetni őt, ne engedd, hogy ő vezessen téged.
🫢
Mondd el, melyik gondolat érintett meg ma leginkább.
Mi az, ami most benned rezonál?
Szívesen hallanám, mi jár a szívedben.
😃
