24/08/2025
Szánkhja-szútra, No 5.
I. könyv, I. fejezet, 16-19. szútra
[És a purusa kötöttsége] nem lehet a karma eredménye sem,
mert [a cselekvés] egy másik [tattva] dharmája, és ez [az érv] túl messzire vezet.
[Egy tattva] eltérő tapasztalata [bhoga] nem bizonyíték
egy másik [tattva] dharmájára [kondícióira].
Származhat-e a kötöttség a prakrtiből, mint okból?
Nem, mert a prakrti maga nem független.
A [prakrtivel] való kapcsolat nélkül a természete szerint örökké tiszta, örökké megvilágosodott, örökké megszabadult [purusának] nincs kapcsolata a kötöttséggel.
Ezek a szútrák a purusa, a valódi Énünk feltételezett kötöttségét igyekeznek cáfolni, minden lehetséges ellenvetést számba véve.
A purusa nem lehet a karma által kötött, mert a karma a tettek következménye, a purusa azonban egy neutrális tanú, kívül esik a cselekvésen.
És bár a prakritiből kibontakozó teremtett világ minden egyes megnyilvánulása a karma törvényének hatálya alá esik, ez mégsem érvényes a purusára.
Akkor talán maga a prakriti a kötöttség oka? Az sem lehet, hiszen az összefüggés fordított: a purusa közelsége kelti a megnyilvánulás impulzusát a prakritiben, tehát ő függ a purusától.
Ha pedig elfordul tőle, akkor újra a saját, változatlan természetét szemléli, ami mindig is volt, és ami mindig is lesz: örökké tiszta, örökké bölcs, örökké megszabadult. Nincs semmi, ami hiányozna belőle, nincs semmi, amit el kellene érnie. A hiányra és tökéletlenségre irányuló összes érzésünk és gondolatunk az elme fodrozódása csupán.....
(folytatása következik)