30/11/2025
“Az elkerülő partner rejtett fájdalma
Az elkerülő partner az egyik legfélreértettebb ember a kapcsolatokban.
Gyakran hidegnek, távolságtartónak vagy érzelmileg elérhetetlennek látják.
De ez nem igaz.
Az elkerülés nem a törődés hiánya. Hanem túlélési stratégia.
Az elkerülő emberek nem úgy ébredtek egy nap, hogy távolságtartók lesznek.
Az idegrendszerük régen megtanulta, hogy a közelség veszélyes.
Talán amikor szeretetet kerestek, nem kapták meg.
Talán amikor sírtak, megszégyenítették őket.
Talán amikor félelmet mutattak, azt mondták nekik, hogy legyenek erősek.
Így hát falat építettek.
Egy csendes, láthatatlan falat, amely azt mondta: „Jól vagyok.”
Mesterei lettek annak, hogy ne legyenek szükségben, ne mutassanak, ne függjenek.
És évekkel később, a párkapcsolatokban, ugyanez a fal követi őket.
Még mindig vágynak a szeretetre. Mélyen. Kétségbeesetten.
Csak nem tudják, hogyan érezzék magukat biztonságban, amikor megkapják.
Így amikor valaki közel kerül, ők hátrálnak.
Amikor valaki többet kér, megdermednek.
Amikor valaki sír, belül pánikolnak, mert a sebezhetőség veszélynek tűnik.
Ha elkerülő partnerrel vagy, az összetörheti a szívedet.
Azt érezheted, hogy nem látnak, nem hallanak, nem szeretnek.
Kinyújtod a kezed, és a köztetek lévő távolság nő.
Megkérdezed: „Mi a baj?”, ő pedig azt mondja: „Semmi.”
Te sírsz, ő pedig elfordítja a tekintetét.
Te beszélni akarsz, ő pedig ki akar menni a szobából.
Azt hiszed, hogy nem törődik veled, pedig az igazság az, hogy annyira törődik, hogy nem bírja elviselni a veszteség kockázatát.
Az elkerülő emberek gyakran olyan szülők mellett nőttek fel, akiknek szükségük volt rá, hogy ők „kicsik” maradjanak.
Olyan szülők mellett, akik nem bírták el a nagy érzelmeket.
Így megtanultak csendben maradni, magukat szabályozni, láthatatlansággal túlélni.
Megtanulták, hogy a szeretet egyenlő az önkontrollal.
Most, felnőttként, amikor a partnerük sír vagy közeledik, a testük zavarodottsággal árasztja el őket.
Nem érzik biztonságosnak a vigaszt, mert soha nem mutatták meg nekik, milyen az.
Itt kezdődik a tragikus kör.
A partnered elhanyagoltnak érzi magát, és üldözni kezd.
Megemeli a hangját, kapcsolatot követel, a jelenlétedért könyörög.
Az elkerülő túlterhelve, lerohanva, csapdába zárva érzi magát.
Még jobban bezár.
Az üldöző elutasítottnak, elhagyottnak, kétségbeesettnek érzi magát.
És mindketten sérülten távoznak, miközben egyikük sem érti, hogy épp a gyerekkorukat játsszák újra.
A szorongó partner legnagyobb félelme az, hogy elhagyják.
Az elkerülő partner legnagyobb félelme az, hogy elnyelik.
És mindketten rettegnek a szeretet elvesztésétől.
Ha te vagy az érzelmileg biztonságosabb a kapcsolatban, íme, mi segít:
Ne a közöny jelének lásd a csendjét!
Lásd védekezésnek!
Értsd meg, hogy amikor elhallgat, nem a menekülést tervezi.
A pánikot kezeli.
Egy olyan testet próbál szabályozni, amely azt üvölti: „Túl sok, túl gyors.”
Amikor beszélsz, lassítsd le a hangod!
Lágyítsd a tekintetedet!
Ne szorítsd be őt a sarokba!
Hagyd őt lélegezni!
Tudasd vele hogy a közelség nem jelenti az összeomlást!
Mondd azt: „Tudom, hogy ez nehéz. Nem megyek sehová. Lassíthatjuk.”
És ha te vagy az elkerülő, kérlek, ezt hallgasd meg:
Nem vagy elromolva!
Arra neveltek, hogy közelség nélkül élj túl.
Azt tetted, amit tenned kellett.
De most ez a túlélési stratégia épp attól foszt meg, amire legjobban vágysz.
Le tudod bontani.
Meg tudod tanulni elviselni a szeretetet.
Meg tudod tanítani a testedet, hogy nyitva maradjon akkor is, amikor futni akar.
Nem egyik napról a másikra történik, de megtörténik — a biztonságon, lassúságon és javításon keresztül.
A gyógyulás így néz ki:
Amikor a partnered sír, és te a szobában maradsz.
Amikor azt mondod: „Nem tudom, mit mondjak, de itt vagyok.”
Amikor egy ölelést egy másodperccel tovább engedsz, mint ami kényelmes.
Amikor kockáztatod, hogy lássanak.
Az elkerülés nem a szeretet hiánya.
Hanem a félelem attól, hogy elveszíted.
A szeretet páncélba csomagolva.
És a legbátrabb dolog, amit egy elkerülő ember tehet, hogy ezt a páncélt darabonként leveszi, és beenged valakit.
A szeretet nem azok által épül, akik sosem pánikolnak.
Hanem azok által, akik maradnak — akkor is, amikor minden sejtjük azt üvölti: „Fuss.”
Mert a biztonság nem tökéletességből születik, hanem abból, hogy ott maradsz.”
~ Derek Hart 🩵
Fordította: Szücs Gábor (Gauranga Das)
