08/12/2023
Harmonikus káosz és kaotikus harmónia
Nehéz pontosan megfogalmazni, hogy mi is játszódik le bennem. Igencsak kesze kuszák bennem most a dolgok. De azért próbáljuk meg. Elegem van! Elegem van a régi mintákból, a destruktív, mérgező és önszabotáló választásokból!
Minden porcikám, sejtem, molekulám a nap gravitációjával húz a jobb felé. Érzem, hogy egy karnyújtásnyira sincs az a választás, mely azt az életet generálja, ami tényleg én vagyok, mindezt könnyedséggel és örömmel. De egyszerűen mégsem nyúlok utána, csak nézem és csodálom, mint a National Geographic-on a szebbnél szebb tájakat, mélyen tudva, hogy sohasem juthatok el oda.
Szóval csak várok. Várok és merengek, miért is nem változnak a dolgok körülöttem, és merengek, miért is nem jön az áttörés? Már Einstein is megmondta, hogy az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és közben azt várni, hogy az eredmény más legyen. Akkor? Miért csak várok? Miért olyan nehéz megtenni azt az átkozott lépést? Hiába szeretné a teljes lényem miért nem választok hát mást?
Mert félek attól, hogy elveszítem önmagam. Mint egy villámcsapás vágott most belém ez a felismerés. Mert félek, hogy elveszítem önmagam. Rengeteget dolgoztam azért, hogy kicsit is elfogadjam magam, magamat a sérüléseimmel, sebeimmel és traumáimmal együtt, hogy egy kicsit is szeressem végre magam. De ki vagyok én a sebeim nélkül? Marad-e bennem szeretet, ha ezek a sérülések meggyógyulnak? Mi rejtőzik ezen túl? Ha túlnézek a megtapasztalásaimon, sebeimen, traumáimon, marad-e valami? Maradok-e valaki? Talán semmi volnék? Vagy minden?
A minden az semmi, nem létezik. A semmi pedig minden. A minden hiánya mutatja azt, hogy a semmi az abszolút, de ha a semmi abszolút akkor a minden is az. Nem lehet valami semmi és minden egyszerre, és közben még is lehet. Mi van, ha egyszerre vagyok semmi és minden? Végtelen és véges? Valami egyszerre létezik és nem létezik, van is és nincs is. De ha a létezés nem létezik, és létezik a nem létezés, akkor ami van az nincs, és ami nincs az van. Tehát a megtapasztalásaim egyszerre léteznek és nem léteznek, egyszerre jelentenek mindent és semmit. Hova tesszük a hangsúlyt? Mikor tettük a lényünket egyenlővé a megéléseinkkel és sebeinkkel?
Az Univerzum egy kirakós. Az energia vonzza és taszítja a kirakós darabjait, és ez az energia alkotja a darabok széleit is. A szélek változhatnak. Az egyszer egymáshoz tökéletesen illeszkedő darabok, később azon találjak magukat, hogy már nem képesek illeszkedni. A kirakós darabjai nőnek és elfogynak, folyamatos mozgásban vannak. Minden darab illeszkedik minden darabhoz, ugyanakkor egyetlen darabhoz sem. Mi kellene ahhoz, hogy kirakjuk a teljes képet?
Mi van, ha minden darab tartalmazza már az egész képet, és az egészek összessége a végtelen, de mivel minden egyszerre véges és végtelen, minden darab is végtelen, tehát minden darab a teljes kép. Tehát ha elismerjük a végtelenségünket, akkor tapasztalhatjuk meg az egészséget. Az élet nem egy verseny, de minél hamarabb fogadod el a tényt, hogy az Univerzum a te megtapasztalásaidon keresztül, gyógyítja önmagát, annál kiegyensúlyozottabb és gyógyultabb leszel, így az Univerzum is.
