Illúzión túl, Budapest, Budapest (2026)

02/01/2026

Amikor nem a megfelelő férfi van melletted, az egész életed kibillenhet

Sok erős nő van. Olyan nők, akik helytállnak a világban, felelősséget vállalnak, dolgoznak, karriert építenek, és kívülről nézve stabilnak, sikeresnek tűnnek. Tudják, mit akarnak, meg tudják állni a helyüket, és látszólag nincs szükségük senkire ahhoz, hogy boldoguljanak.

És mégis: elég egy nem megfelelő partner, és valami elkezd szétesni.

Nem egyik napról a másikra. Nem látványosan. Hanem finoman, alattomosan. Mintha az élet elkezdene kifutni a kezeik közül.

Az erős nő és az energetikai egyensúly

Egy nő lehet mentálisan erős, szakmailag sikeres, mégis rendkívül érzékeny arra, hogy kivel osztja meg az intim terét. A párkapcsolat nem „csak” érzelmi ügy: energetikai, lelki és sokszor egzisztenciális szinten is hat.

Amikor egy nő nem a számára megfelelő férfi mellett van, gyakran nem tud nőként működni. Elkezd túlkompenzálni, irányítani, cipelni, alkalmazkodni vagy éppen önmagát háttérbe szorítani. Ez hosszú távon belső konfliktust hoz létre: kívül erős marad, belül viszont elfárad.

És ez az elfáradás előbb-utóbb megjelenik az élet más területein is.

Amikor eltűnnek a lehetőségek

Sok nő számol be arról, hogy egy rosszul megválasztott párkapcsolat idején:
• elapadnak a bevételek,
• megszűnnek a korábbi lehetőségek,
• eltűnik a kreativitás,
• csökken az önbizalom,
• elhalványul a vágy és az inspiráció.

Ez nem véletlen. Amikor egy nő folyamatosan olyan kapcsolatban van, ahol nem kap támogatást, elismerést vagy biztonságot, az idegrendszere túlélő üzemmódba kapcsol. Ilyenkor nincs tér az áramlásra, a teremtésre, a növekedésre.

A bevételek csökkenése gyakran csak tünet. A valódi ok az, hogy a nő belső ereje nem önmagára, hanem a kapcsolat fenntartására, javítására, túlélésére megy el.

A vágy eltűnése – önmagunk elvesztése

A nem megfelelő partner mellett az egyik legnagyobb veszteség a vágy. Nemcsak a sz*****is vágy, hanem az élet iránti lelkesedés is. Amikor egy nő nem érzi magát látva, megbecsülve, biztonságban, akkor fokozatosan elzárja a szívét.

És amikor a szív zár, az élet is zár.

Eltűnnek a kívánságok, mert túl fájdalmas lenne vágyni valamire, ami talán soha nem valósul meg. A nő elkezd „kisebb életet” élni, mint amire valójában hivatott lenne.

A megfelelő férfi nem elvesz – hanem megtart

A megfelelő partner mellett egy nő nem kisebb lesz, hanem nagyobb. Nem kevesebb, hanem több. Nem elfárad, hanem feltöltődik. Egy valódi társ nem elvesz az energiájából, hanem megtartja azt.

Nem az a kérdés, hogy egy nő képes-e egyedül boldogulni. A legtöbb erős nő igen. A valódi kérdés az, hogy kivel tud még jobban kiteljesedni.

Mert egy rossz kapcsolat nemcsak érzelmileg rombol – hanem lassan, szinte észrevétlenül az egész életet kibillenti az egyensúlyából.

Záró gondolat

Egy nő élete pontos tükre annak, hogy kinek ad teret maga mellett. Ha a kapcsolat nem támogatja a növekedést, az élet más területei sem tudnak szárnyalni.

A megfelelő partner nem megjavítja az életed – hanem lehetővé teszi, hogy az végre önmagát élje. És néha a legnagyobb erő nem abban van, hogy kitartunk, hanem abban, hogy felismerjük: nem minden kapcsolat érdemli meg az energiánkat.

https://aholnapembere.hu/

31/12/2025

„Mindig elmenekültem a veszekedések elől!"
Valószínűleg ismered azt az érzést, amikor vitatkozás előtt a tested gyorsabban reagál, mint az eszed. Megfeszül a vállad, összeugrik a gyomrod, és belül megszólal a vészcsengő: „na, megint kezdődik, minden pont ugyanolyan lesz". Nem akarsz már kiabálni, a következő poharat a földhöz vágni, és a fájdalmaid kifejezésének sem adsz teret, mert minek, úgysem érinti meg, inkább bal után a jobb láb. Figyeled, mikor kezdj el menekülni. Mert már elég volt.

Ilyenkor nem az jár a fejedben, „hogyan oldjuk meg együtt”, hanem az, hogyan legyen végre nyugalmam ettől az egész hülye helyzettől, de leginkább tőle. Jobban esik a távolság, egy unalmas film is felemelőbb érzéssel jár, vagy akár a telefonnyomkodás bűvölete, az edzés fárasztó de üdítő élménye, bármi jobb, ami visszahozza azt az érzést, hogy rendben vagyok.

Logikusnak tűnik, mivel a tested stresszhormonokkal van tele. Az idegrendszered bekapcsol a harcolj vagy menekülj üzemmódba. A kapcsolatod a béke szigete helyett hirtelen veszélyzónává válik, s mivel nem vagy harcos típus, ezért inkább eltűnsz a másik látóteréből.

Félmegoldásnak jó, ám ezzel csak annyi a baj, hogy miközben te lecsillapodsz, a kapcsolatod tovább szenved. Sőt, ilyenkor kezd csak igazán romlani.

Sokan úgy gondolják, hogy ilyenkor jobb lefeküdni, kialudni magunkat és abban reménykedni, hogy „holnap majd jobb lesz”.
Ez a szőnyeg alá söprés hamis rituáléja.
Jobb ugyanis nem lesz, inkább fokozódik az eltávolodás, az elhidegülés megkezdett folyamata.

Amikor kivonulsz egy vitás helyzetből, nem semleges lépést teszel, de nem is szünetre játszol a „most szeretnék lehiggadni” körítéssel, hanem egy nagyon is konkrét üzenetet közvetítesz a párod felé, még akkor is, ha nem akarod kimondani:
- „A fájdalmad most túl sok nekem.”
- „Az én komfortérzetem sokkal fontosabb, mint az, amit éppen átélsz ebben a pillanatban.”

Lehet, hogy úgy éled meg, nem nagy dolgot, csak időt kérsz.
A másik viszont úgy, hogy magára marad a düühével, szomorúságával, zavarával, azzal az érzéssel, hogy amit ő érez, az nem elég fontos ahhoz, hogy ott maradj vele.

Itt válik veszélyessé a helyzet.

Ha ez egyszer történik meg, akkor még csak fáj.
Ha rendszeresen, akkor elkezd mintázattá válni.
Néhány hónap múlva a másik fél nem azt szűri le a konfliktusból, hogy „most összevesztünk”, hanem azt, hogy nem lehet rád számítani, amikor nehéz helyzetbe kerültök.

A legtöbb konfliktuskerülő ember nem önzőnek gondolja magát, hanem békességre törekvőnek, olyannak, aki nem szereti a hisztit, a drámát. Úgy tekintenek magukra, mint aki mindenkivel jól kijön, amit alátámaszt, hogy a munkahelyén, a barátaival, idegenekkel nincs semmi problémája. Csak otthon, a partnerével nem tud higgadtan viselkedni. Valahogy rá nem jut annyi figyelem, mint egy vajas kenyér elkészítésére.

És, pont ez az, amit nem értesz,
ha mindenkivel megy, akkor
„miért én vagyok számára a probléma?"

Azért, mert a közeli kapcsolatok képtelenek elviselik a menekülést, a helyzetekből való kirohanást.
Ott nem elég jófejnek, cukinak lenni, egyszerűen jelen kell lenni akkor is, amikor kényelmetlen a szituáció, nem értesz egyet azzal, hogy mire költsétek a megspórolt pénzetek, és akkor is, amikor a másik érzelmei irracionálisnak, túlzónak, fárasztónak tűnnek.

A bizalom nem abból épül, hogy mindig igazad van és extrán jól átlátod a helyzeteket, mindenre van egy hasznos ötleted, zseniálisan gondolkodsz, hanem abból, hogy a másik bízhat abban, hogy jégesőben és napsütésben, ha fáj, ha szorít, nem hagyod magára.

És igen, ez aztán rohadt nehéz. Aki azt mondja könnyű, hazudik. Melós megtanulni az ilyen helyzeteket hosszú távon jól kezelni. Ilyenkor nem a saját idegrendszered nyugtatod, hanem a kapcsolat lelkét ápolod.
Nem az kerül az első helyre, hogy „nekem most mi esne jól, mire van szükségem, hogy jól érezzem magam”, hanem azt, hogy „mitől leszünk MI rendben”.
Ez tanulható, csak valószínűleg senki nem tanította meg veled gyerekkorodban, hogyan csináld. Ahogyan általában a legtöbbünknél. Főleg, ahol a túlélési stratégia az, hogy lépj tovább, ne rágódj, majd elmúlik.

A kapcsolat nem így működik.

Minden egyes alkalommal, amikor kivonulsz,
a másik fél újra azt éli meg, hogy baj esetén egyedül marad, nem lehet rád számítani.

Amikor a belső egyensúlyra törekvő mérleg elbillen és kiakad, onnan nincs visszaút, mert végleg elfogyott a bizalom.
A szeretet önmagában már nem tudja helyreállítani a kezdeti egyensúlyt.

A hosszútávú kapcsolatok nem azért virágoznak, mert minden annyira happy és tökéletesen jó. Ellenkezőleg. Amikor rossz, számíthatunk egymásra, tudjuk, hogy maradunk, nem száguldunk ki a kellemetlen érzéssel járó helyzetekből, magára hagyva a másikat, „hadd főjön tovább a levében”.

Nem kommunikációs technikákra van szükség, hanem arra, hogy kibírd a kellemetlenséget anélkül, hogy mint a reggeli köd, eltűnnél azok elől.

Az igazi erő nem abból áll, hogy elkerülöd a konfliktust,
hanem az, hogy ott maradsz benne, lehet rád számítani.

-----
Aranyos Zsolt
pár- és családkonzulens

31/12/2025

Amikor a nő arca újra emlékezni kezd önmagára

Látok nőket. Erős, intelligens, elképesztő tudással és teljesítménnyel bíró nőket. Olyanokat, akik hosszú éveken át építették a karrierjüket, felelősséget vittek a vállukon, döntéseket hoztak mások helyett, másokért. Nőket, akik megtanultak helytállni, túlélni, keménynek lenni egy olyan világban, ahol gyakran csak így lehetett előrejutni.

És közben… sokan közülük rosszul választottak társat.

Nem rossz szándékból. Nem tudatlanságból. Hanem mert akkor, abban az életszakaszban, az erősebb túlélési részeik vezettek. Olyan partnerek mellett éltek, akik nem emelték őket, hanem tovább keményítették. Ahol nem lehetett megpihenni, csak tartani magukat. Ahol nem volt biztonság az ellazulásra, a női minőség megélésére.

Az élet pedig lassan nyomot hagy az arcon.
Megfeszül az állkapocs.
Keményebb lesz a tekintet.
Eltűnik a lágyság, mert nem volt hova megérkeznie.

És aztán… az elmúlt hónapokban valami megváltozott.

Ezeket a nőket utolérte a szerelem.
Nem a dráma. Nem a bizonytalanság.
Hanem az igaz szerelem. Az a fajta, amely nem elvesz, hanem hozzáad. Amely nem kisebbé tesz, hanem megenged. Ahol nem kell bizonyítani, csak lenni.

És ez látszik.

Az arcuk meglágyult. A vonásaik kisimultak. A testük lazább lett. Megjelent bennük valami szelíd erő. Egy finom női minőség, ami mindig is ott volt – csak eddig védelem alatt állt.

Mert amikor egy nő biztonságban érzi magát egy férfi mellett, akkor visszaemlékezik önmagára. Nem gyengébb lesz, hanem teljessé. Az ereje nem eltűnik, hanem átalakul. Nem harcol többé, hanem áramlik.

És itt érkezünk meg ahhoz a ponthoz, amiről ritkán beszélünk elég mélyen:
a legnagyobb befektetés az életben nem az, hogy milyen házat veszel,
nem az, hogy mibe fekteted a pénzed,
nem az autó, a pozíció vagy a bankszámla.

A legnagyobb befektetés az, hogy kit választasz magad mellé.

Mert a partnered hatással lesz az idegrendszeredre.
A testedre.
Az arcodra.
Az álmaidra.
Arra, hogy megkeményedsz-e… vagy meglágyulsz.
Arra, hogy túlélni tanulsz… vagy élni.

A szerelem, ami emel, nem luxus.
Hanem alap.
És amikor egy nő ezt megtapasztalja, az nemcsak belül változtatja meg – hanem kívül is láthatóvá válik.

Az arcán. A mozdulataiban. Az egész jelenlétében.

Mert az igazi társ nem elvesz az életedből.
Hanem hazakísér önmagadhoz.
( egy tegnapi beszélgetès margójára )

https://aholnapembere.hu/

28/12/2025

A STRANGER THINGS SOHA NEM CSAK EGY SOROZAT VOLT. 👁️🌀🩸
Azt mondták, sci-fi.
Szörnyek. Bicikliző gyerekek. Még egy Netflix-maraton. 🚲
De nézzük meg közelebbről.
Az egész történet arról szól, hogy gyerekeket használnak kapukként.
Nem katonákat.
Nem felnőtteket.
Gyerekeket.
Mert a gyerekek tiszta életerőt hordoznak — töredezetlen tudatot, megtörhetetlen képzeletet, feltáratlan energiát. Az elméjük még nincs teljesen lezárva. Az idegrendszerük még mindig nyitott portál.
Ezért végezték rajtuk a kísérleteket.

A Stranger Thingsben a gyerekeket kiképzik, elszigetelik, traumatizálják, és a határaikon túlra kényszerítik, hogy ajtókat nyissanak a világok között. Ez nem véletlenszerű történetmesélés — ez ősi okkult logika modern vizuálba csomagolva.

A vér valuta.
A félelem üzemanyag.
Az életerő a kulcs.

Vecna nem egyszerűen öl.
Ő kiszív.
Nem szúr.
Nem lő.
Kiszívja őket — vért, leheletet, lelket, esszenciát.
Mert a vér emlékezetet hordoz.
A vér frekvenciát hordoz.
A vér erőt hordoz.

Minden alkalommal, amikor Vecna táplálkozik, a fátyol elvékonyodik.
Minden halál szélesíti a hasadást.
Minden kiszárított gyermek egy másik birodalom terjeszkedését táplálja.
Ezért erősödik az Upside Down az áldozatoktól.

Ez nem a szörnyekről szól.
Ez energia-betakarításról szól. 👁️🗝️⚡️🔌

Vecna a parazita intelligenciát képviseli, amely nem tud életet teremteni — csak fogyasztani. Szüksége van traumára. Szüksége van rettegésre. Szüksége van szenvedésre, hogy lehorgonyozza magát ebben a világban.

És a portálok?
Nem csak technológiával nyílnak.
Tudat + vér + fájdalom nyitja őket.

Az ősi rituálék ugyanazt a formulát használták.
Más kor. Ugyanaz a varázslat. 🔮

A gyerekeket mindig is célponttá tették az okkult rendszerek, mert ők állnak legközelebb a világok közötti küszöbhöz — még kapcsolódnak a képzelethez, még kapcsolódnak a forráshoz, még képesek látni azt, amit a felnőttek már elfelejtettek. 👁️🌀🔥

Ezért Eleven a kulcs. 🗝️
Nem azért, mert erős.
Hanem mert emlékszik, hogyan kell érezni.

A szeretet összeomlasztja a birodalmat.
A kapcsolódás gyengíti Vecnát.
Az emberiség megtöri a varázst.

Mert a gonosz birodalmak elszigeteltségen élnek.
Elkülönülésen.
Félelmen.

És abban a pillanatban, amikor az életerő visszakerül — a kapu elkezd bezárulni.

Azért mutatják meg az igazságot fikcióként álcázva,
mert az igazság könnyebben lenyelhető, ha „szórakoztatásnak” hívod.

A Stranger Things egyáltalán nem furcsa.
Ismerős.
Ősi.
És pontosan elmondja, hogyan nyílnak ki az ajtók —
és miért nem akarják, hogy emlékezz
arra, hogyan kell bezárni őket.

🩸🕳️🌑🧠👁️🌀🗝️⚡️

És itt a rész, amit inkább suttognak, mint kiáltanak:
Az igazi veszély nem a túloldali szörnyek — hanem az, hogy az emberek elfelejtik, ők a kapuőrök.

Amikor a félelem uralja az elmét, a kapu kinyílik.
Amikor a trauma körbe-körbe jár az idegrendszerben, a portál stabilizálódik.
Amikor vér folyik tisztelet nélkül, valami válaszol.

Ez az igazi Upside Down —
egy világ, amely kezeletlen fájdalomból, töredezett identitásból és ellopott ártatlanságból születik.

De minden kapunak van egy zárja. 🔒
És a zár a tudatosság. 👁️

Abban a pillanatban, amikor a tudat visszatér a testbe,
amikor a félelem elveszíti a szorítását,
amikor az életerő visszakerül ahelyett, hogy elszívnák —
a birodalom összeomlik. ⚡️🔥🔥

Mert a gonosz nem maradhat fenn ott, ahol jelenlét van.
Nem táplálkozhat ott, ahol az igazság látható.
Nem léphet be oda, ahol az önrendelkezés emléke él. 👁️⚔️👑

Ezért veszélyes az emlékezés.
Ezért támadják mindig az ébredést.
Ezért a gyerekeket vették célba először.
Nem azért, mert gyengék —
hanem mert irányíthatatlanul erősek voltak.

És amikor ez az erő visszatér…
Nincs szükség több vérre.
Nem lehet több kaput erővel kinyitni.
Nem táplálkozhat többé olyan birodalom, amihez sosem volt joga.

A kapu nem kívülről zárul be.
Belülről záródik. 🩸🧠🕳️✨👁️🌀

– Lizz Marion

28/12/2025

Én nem elvenni akarlak, hanem megkapni. Magad elhatározásából. Szabad akaratodból, mert én ehhez egyedül nem vagyok elég. Nem azért, mert ne lennék teljes, ne becsülném, vagy éppen leértékelném magam. Nem. Azért nem, mert a “Mi” megszületéséhez és életben maradásához két ember határozott, egyértelmű, egyidejű megérzése és folyamatos teremtésére van szükség.

Nem elhatározásra, ugyanis a boldogság nem elhatározás kérdése. Az összeköltözés, a házasság, a gyerekvállalás elhatározás kérdése, a boldogság nem. Az csak egy meglévő érzelmi állapot felcímkézése, és kimondása lehet, ugyanis az érzelmek ugyanúgy nem állnak az akaratlagos irányításunk alatt, mint ahogy az affinitás, a szimpátia, és a megbocsátás sem.

Szeretni persze sok mindent és sok mindenkit képes az ember, de a szerelmemben elköteleződni, és hűségesnek lenni csak egy ember felé lehet. Egy férfi egy nő felé, és egy nő egy férfi felé.

Az emberek nem feltétlenül fogják tiszteletben tartani a kapcsolatotokat. Ha ti abban tartjátok az elegendő. Ha a hűség azonban nem a partner felé nyilvánul meg, csupán saját magunk hiányosságai irányában, akkor a legnagyobb szerelemben fogant kapcsolat is büdös trágyává rohad, amiben már minden eszelős dolog képes megteremti.

Pilát Gábor

28/12/2025

Miért volt olyan nehéz a 2025-ös év?

Bár mondhatnám azt, hogy: "Remélem ez a 2025-ös év csak nekem volt olyan nehéz, amilyen.."
De tudom, hogy nem így van -
és tudom, hogy amúgy __mennyire szükséges__ a következő szint eléréséhez a megélt nehézség..

Ezért sem magamat, sem mást nem kímélnék meg ettől, még ha lehetséges volna sem.

Hiszek abban, hogy mindenki annyi nehezet kap, amennyit el is bír. Amennyi a fejlődéséhez hozzájárul - mert szükséges. (Ezt nevezi a pszichológia szenvedésnyomásnak.)
S abban is hiszek, hogy a feloldozáshoz / gyógyuláshoz / mintákból való kilépéshez szükséges a Lelkünk körül megjelenő nehéz érzéseket átélni. És ott, ebben az átélésben felébreszteni azt a tudatosságot, melyből egy ÚJ ÚTRA léphetünk.

* * *

Ha a nyitókérdésre csillagbölcseleti szempontból szeretnénk megtalálni a választ, meglehetősen könnyű dolgunk van.
Mert: "A lassan haladó transzcendens (emberin túlmutató) sorsbolygók mind egyszerre váltanak jegyek, egymással fényszögekben, s ennek átmenetében telt a 2025-ös év."

Vagyis az elmúlt években mindannyian átéltük azokat a kötőerőket, melyek önnön emberi 'gyarlóságunkhoz' kapcsolnak.
Melyek miatt még nem éljük Istenemberi mivoltunkat.
Ez mindenkinek egyéni -
egyéni az út, egyéniek a traumák, egyéniek az ezekből kialakított helytelen, a Lélektől és Szeretettől elválasztó megküzdési stratégiák.

És ezek visszatartanak, a megfejlődés nélkül olyan, mintha egy ördögi körforgásban lennénk.

Ami meg már túlmutat rajtunk - hiszen visszatekintve láthatjuk, hogy felmenőink sorában is hogyan jelent meg az adott nehézség / minta.
Hogyan "örököltük" azt, amit még nem léptek meg.

2020-ban, a Jupiter • Szaturnusz • Plútó hármas együttállásával a Bak jegyében aktiválódott A Feladat.
Megélni a Sötétséget • Valós Értékre lelni általa • Elindulni a Megvalósítás útján.

2025 már az átmenet éve volt.
Amit még beárnyékolt a múlt - de már megjelent a Fény az alagút végén.

Látjuk a lehetőséget, hogy mivel oldozhatjuk fel magunkat. Látjuk már, hogy mit is szükséges meglépni, mit szükséges megfejlődni - avagy milyen az a jövőbeli én, aki Önvalójából van jelen.
Tisztán.
Értékrenddel.
Önazonosságban.

* * *

2026 így lesz a változás éve.
A Tűz Ló a 'Változó Öntudat' energiája.

Akinek eddig hitted, képzelted, vélted magad - vesd le.
Engedd, hogy a tanulságaidon túl nyíljon ki egy újfajta tudatosság.

Nézz az 'én'-ből az Én felé.
Az egóból a Mindent Átható felé.

Ha nem vagy biztos:
kérj útmutatást ->
keresd a jelet ->
légy jelen ->
és élj aszerint.

A legtöbb ember azért nem boldog, mert nem a sorsa szerint él. Pedig boldogság nem a vágyak beteljesedése - az csupán öröm. Boldog az ember, ha az Isteni szerint él.

Éppen efelé mozdítanak minket előre a Sorsbolygók,
és ezért volt olyan nehéz az elmúlt öt év - csúcsosodva 2025-tel.

Segíthet ha megismered a születési képleted által felvázolt sorsutad, de igazából az Élet jelei már idáig is pontosan rávilágítottak a Neked szánt Útra (csak lehet nehéz értelmezni, összerakni és meglépni..).

* * *

Kívánom mindannyiunknak, hogy amit ebben az évben megéltünk, az váljon termővé a következő esztendőben! 🙏🏼🌟

Szeretettel,
Molnár Ádám
Egy-s-Ég Fényüzenetei Molnár Ádámmal 🫂🪽

27/12/2025

AZ APA ÉS A KÉSŐBB MEGÉLT SZERELEM – NŐI ÖNISMERETI NÉZŐPONTBÓL

A szerelemmel való kapcsolatod nem akkor kezdődik, amikor először beleszeretsz valakibe.
Sokkal korábban indul. Ott, ahol először tanultad meg, mit jelent kapcsolódni.
Az apáddal való viszonyban.
Az ő tekintetében, jelenlétében vagy hiányában.
Abban, ahogyan reagált rád, ahogyan érzelmileg elérhető volt – vagy éppen nem volt az.

Az apa a női lélek számára az első férfikapcsolat. Az első élmény arról, hogy a közelség biztonságos-e.
Hogy a határok tarthatók-e.
Hogy a szeretet feltétel nélküli-e, vagy teljesítményhez kötött. Hogy látható, fontos és értékes vagy-e pusztán azért, mert létezel.
De ez a kapcsolat lehet az első mély érzelmi sérülés tere is.

Egy nő nem véletlenszerűen választ társat.
Az idegrendszer emlékezik. A test emlékezik.
Olyan kapcsolati mintázatokat ismer fel és keres újra, amelyek egykor ismerősek voltak – még akkor is, ha fájdalmasak.
Ha az apa érzelmileg jelenlévő, következetes és védelmező volt, a nő számára a közelség természetes és megnyugtató élménnyé válik.
Ha azonban az apa hiányzott – fizikailag vagy érzelmileg –, a szeretet gyakran összekapcsolódik a szorongással, a bizonytalansággal és az elhagyástól való félelemmel.

A hiányzó apa mellett felnövő lány gyakran megtanul kapaszkodni. Gyorsan kötődni.
Túl sokat adni, túl hamar.
Megtanulja, hogy a kapcsolat megtartásához önmagát kell háttérbe szorítania.
Az érzelmileg elérhetetlen apa olyan nőket formálhat, akik kifelé erősek, kompetensek és autonómnak tűnnek, miközben az intimitásban mély sebezhetőséget és bizonytalanságot hordoznak. Sikeresek lehetnek az élet sok területén, de a kapcsolatokban gyakran újra és újra sérülnek.
Az egocentrikus apa mellett a lány azt tanulja meg, hogy alkalmazkodnia kell, figyelnie kell mások igényeire, és hogy a szeretetért dolgozni kell – nem jár automatikusan.

A kontrolláló apa olyan belső működést alakíthat ki, amelyben a nő engedélyt kér az érzéseire, a vágyaira, a döntéseire.
Mintha a saját élete felett sem lenne teljes joga.
Az erőszakos apa megbontja a belső biztonságérzetet, és az idegrendszer számára a feszültség, a félelem és a veszély válik ismerőssé.
A túlzottan védelmező apa pedig – bár szándéka gyakran szeretetteljes – akadályozhatja az autonóm fejlődést: a nő egy láthatatlan lojalitásban marad, amely később nehezíti az érett, egyenrangú párkapcsolatok kialakítását.

Fontos kimondani: ezek nem hibák. Nem „rossz választások”.
Nem személyes kudarcok.
Ezek adaptív válaszok. Olyan túlélési stratégiák, amelyeket egy érzékeny, fejlődő idegrendszer alakított ki egy adott környezetben.
Akkor ezek a minták védelmet jelentettek.
Segítettek kapcsolódni, túlélni, szerethetőnek maradni.

Ma azonban gyakran már nem szolgálnak.
Nem segítenek valódi intimitást megélni. Nem támogatják a biztonságos kötődést.
Egy régi belső történetben tartanak.

A gyógyulás nem az apa elutasítását vagy hibáztatását jelenti. Sokkal inkább a tiszta rálátást.
Annak felismerését, hogy mi történt, és az hogyan hatott rád.
A belső gyermek szükségleteinek meghallását, és annak elkülönítését a felnőtt éned választásaitól.
Azt a folyamatot, amelyben visszaveszed az életed feletti felelősséget, és az apai mintából csak azt tartod meg, ami valóban tápláló volt.
Ami nem volt az, azt visszaadod – szeretettel, de határozottan.

Ebben a folyamatban a választás lassan tudatossá válik.
A szerelem nem a túlélés terepe többé. Nem állandó bizonyítás, nem fájdalommal teli küzdelem.
A férfiban nem az apai hiányt próbálod betölteni, hanem egy olyan társat választasz, aki mellett önmagad maradhatsz.

Amikor mélyebb kapcsolatba kerülsz önmagaddal, a kapcsolataid is rendeződni kezdenek.
Nem azért, mert valaki megment. Hanem azért, mert már nem a megmentésre van szükséged – hanem a jelenlétre, a kölcsönösségre és az élő, biztonságos kapcsolódásra.

https://aholnapembere.hu/
Angelika Sercheli

26/12/2025

13 Szent Éjszaka
Beszélgetések a természet szellemeivel, válogatás a Flensburgi Füzetekből
A fiókban találtam :)

"A 2000-es évek elején zajló beszélgetéseket a kiadvány szerkesztője, Wolfgang Weirauch (WW) vezeti, a természet szellemeivel való kommunikáció közvetítője Verena Stael von Holstein. Flensburg város Németország és Dánia határán, Schleswig-Holstein szövetségi tartományban van. Verena férjével és segítőjével, Friedrich Pfannenschmidttel él egy vízimalom mellett, a beszélgetésekben részt vevő természetszellemek egy része is ehhez a malomhoz, továbbá a helyi környékhez kötődik. A velük való kommunikáció természetéről WW a 79. füzet olvasóihoz intézett beszédében így fogalmaz: „Ez a kapcsolattartás [a természetszellemekkel] nem médiumi jellegű, vagyis nem tompított tudatállapotban jön létre, de nem is a tanítványság tisztán antropozófiai útjának gyümölcse. Stael von Holstein asszony antropozófus, de az ember és a természet éteri és asztrális területeit gyermekkora óta képes meglátni. Ezt a képességét aztán évekig kitartó munkával fejlesztette, így a természet lényeivel való kommunikáció szinte akadálytalanul halad. Ugyanitt, az összegyűjtött anyagok publikálásra való előkészítéséről szóló bevezetőben ez hangzik el: „[A természetszellemek üzeneteinek] átadásában előfordulhatnak hibák, de ezeket lehetőség szerint igyekeztünk elkerülni. A megszerkesztett szövegeket bemutattuk Stael von Holstein asszonynak és Pfannenschmdt úrnak, majd ők ismét felolvasták a természet lényeinek. Ilyen feltételek mellett kezeskedem a lejegyzett tartalom hitelességéért.”

Kérdés: Mit jelent a karácsonyi időszak a természet számára?
Válasz: Ez a 12 Szent Nap és 13 Szent Éjszaka. Soha ne felejtsétek, hogy 13 Szent Éjszaka van! Az első éjszaka a december 24-ről 25-re virradó éjszaka, az utolsó pedig január 6-án este.
K: Mi történik a természetben ezeken a napokon és éjszakákon?
V: Ebben az időben a természet elég közvetlenül érzékeli a kozmikus erőket. Az ég ilyenkor teljesen nyitott, és az embereknek úgy kellene alakítaniuk az életüket, hogy ezen a 12 napon és 13 Szent Éjszakán ne tegyenek mást, hanem a legjobb meditálni. Ez lenne legalábbis a legjobb állapot. De ez nem sikerül az emberi élet normális menetében. Ebben az időben a hierarchiák egyesével megnyilvánulnak a világban, nap közben vagy éjszaka. Ebből edódik a 13.
K: Azonban csak 9 angyali hierarchia létezik. Vagy hogy kell ezt most érteni?
V: Ásványvilág, növényvilág, állatvilág, emberek és a 9 angyali hierarchia. Valójában az angyali hierarchiák felett vannak mások is vannak, de azok olyan távoliak, hogy nem játszanak szerepet.
K: És ebből a 13 hierarchiából mindegyiknek megvan a maga különleges éjszakája?
A: Így van. A december 24-ről 25-re virradó éjszaka az ásványi királyság éjszakája, amikor Krisztus a földi világba jött. Aztán jön a növények éjszakája, az állatok éjszakája stb.
K: Van-e különleges jelentősége a Szilveszternek?
V: Igen. Szilveszter a 12 Szent Nap és 13 Szent Éjszaka közepén van, és az egyik évet választja el a másiktól. Ez nagyon fontos nap. Ez a visszatekintés napja.
K: Kell-e az embereknek ezen a napon visszatekintést végezniük?
V: Mindenképpen.
K: A Szilveszternek van-e a természet számára is jelentősége?
V: Csak másodlagos. A természet nem végez visszatekintést. Erre nincs szükség.
K: Mit jelent az Epifánia?
V: Ez a második Jézus-gyermek születésnapja, akinek a történetét Máté evangéliuma írja le. Hiszen ti ismeritek a történetet! Még akkor is, ha a legtöbb ember ezt most sajnos nem tudja. Ez a Jézus-gyermek a jövőről ad hírt.
K: Milyen jelentősége van ennek a napnak a természet számára?
V: Ugyanaz, mint december 25-nek. A december 25-re virradó éjjel született Jézus, akit mindenki ismer; ő a múlthoz tartozik. Születését Lukács evangéliuma írja le. Az embereknek a Karácsonyt január 6-án kellene ünnepelniük. Hiszen most fontosabb a királyi ágból származó fiú. A hozzánk tartozó emberek a Karácsonyt meggyőződéssel ünneplik január 6-án.
WW.: Köszönöm szépen az információt.
Etschewit: Szívesen.

Verena Steel von Holstein: Etschewit még nem szólalt meg ilyen határozottan, de a természet teremtményei számára nagyon fontos, hogy az emberek tudatára ébredjenek a Karácsony második felének. A legtöbb ember számára a Karácsony az Újévvel véget ér. És az ahrimáni lények hatalmas sikere abban áll, hogy a Máté-evangélium Jézusa a feledés homályába vész. Máté evangéliumának Jézusa a megismeréssel foglalkozik, míg Lukács evangéliumának Jézusa az érzésekkel s az emberek gyakran giccsé alakítják. Ezt a Jézust nyálas-cukrossá tették. És a természet lényei ezt egészen szörnyűnek találják. Folyamatosan hangsúlyozzák, hogy a jövőbeli, kozmikus, bölcs Jézusra és Krisztusra kell gondolnunk. Ő [Jézus] a bölcsesség hordozója, nem pedig az érzésé.

A Holdfény szellemével, Silverrel [Ezüst] folytatott beszélgetésből (21. sz. beszélgetés)

Kérdés: Ön a könyvében beszél a 13. Zodiákus-jegyről, az úgynevezett Kígyótartóról. Mit ért ez alatt?
Silver válasza: A Hold nézőpontjából ez valami új, amit az embernek kell létrehoznia. A részleteket Hatalmastól kérdezd.
K: Mit csináltak az emberek korábban a 13 Szent Éjszaka és a 12 Szent Nap alatt? Miben különbözik az lényegében a mostanitól?
V: Az emberek a 13 Szent Éjszakát valóban szentnek tekintették, és tudták, hogy 13 ilyen éjszaka van. Ma még az antropozófiai irodalom is 12 Szent Éjszakáról beszél. Azonban ez helytelen. A Szent Éjszakákat manapság egyszerűen nem éljük át. A múltban minden egyszerű parasztasszony és minden parasztember tudta, hogy 13 Szent Éjszaka van, és a saját érzéseikből kiindulva mindannyian másképp tartották. Ez idő alatt például nem mostak fehérneműt. Manapság két nap, a Szenteste és a Szilveszter kivételével a Karácsony összes többi napja olyan, mint egy átlagos nap. A legfőbb különbség attól, ami korábban volt, az a mai érzéketlenség a szakralitás iránt.
Jó lenne, ha a modern emberek ismét szentnek éreznék ezeket az éjszakákat, és összekapcsolnák őket a Zodiákus nekik megfelelő jegyeivel, a hónaphoz tartozó hangulattal, és megtapasztalhatnák a hozzájuk tartozó hierarchiákat. Ezt úgy lehet elérni, hogy a 13 Szent Éjszaka és a 12 Szent Nap idejére lehetőség szerint megszabadulunk a mindennapi gondoktól. Ez persze csak részben lehetséges, hiszen a földi élet mégiscsak halad előre. De törekedni lehet arra, hogy például a nap egyes részein elérjük ezt. Ezeken a napokon nem szabadna tőzsdei kereskedéssel foglalkozni, esküvőre készülni, nem szabadna a jövővel kapcsolatos dolgokba belevágni, és nem szabad a múltba kapaszkodni. Csak jelen kell lenni, és próbálni megérezni a nappalt, az éjszakát és a megfelelő lényt. Ebben az időben megnyílik az égbolt. Minden lény jelen van ebben az időben: a Mars lénye, a Hold lénye és a többi bolygó lénye.
K: Mi történik, ha ilyenkor üzleti tranzakciókat hajtanak végre?
V: Akkor ezek a tranzakciók nem kapnak jó megvilágítást. Rossz csillagzat alatt végzik. Mindenesetre zavarják a kozmikus kapcsolatokat.
K: Melyik éjszakára utal a Kígyótartó, a Zodiákus 13. jegye?
V: Ez a Szilveszter-éjszaka."
https://www.antropozofus.hu/13-szent-ejszaka/beszelgetesek-a-termeszet-szellemeivel/
A képen: Raffaello: Madonna Terranuova
Madonna a két Jézus-gyermekkel és a Keresztelővel
Forrás : Rákos Éva

Illúzión túl

02/01/2026

31/12/2025

31/12/2025

28/12/2025

28/12/2025

28/12/2025

27/12/2025

26/12/2025

Cím

Telefonszám

Weboldal

Értesítések

A Rendelő Elérése

Parancsikonok

Megosztás

Kategória