Neurodiverz Műhely

28/11/2025

Nem épp rövid, de rendkívül fontos írás: hiteles és pontos összefoglalása annak a szemléletnek, amiben mi is dolgozunk. Köszönjük! 🌻

26/11/2025

Ma este 20:00-kor új Hiperkókusz-epizód, ahol kiderül, hogy a másoknak való megfelelés valójában egy egész estés performansz... csak mi nem kaptunk forgatókönyvet hozzá. Maszkolás? Ableizmus? Ismerős valakinek? 🧐🎭

Támogasd a munkánkat és segíts, hogy folytathassuk, bővülhessünk!🥦 http://paypal.me/csakhaerdekel🥦 http://patreon.com/csakhaerdekelHarmadik adásunkban a ma...

13/11/2025

Akinek csak egy uzsisdoboznyi ideje van, kattintson a megosztott bejegyzésre, a további tudásra éhezőknek viszont készítettünk egy degusztációs menüsort is. 🙃 Bon appetit! 🍽

Uzsisdoboznyi megértés – a gyerekeknek és magunknak is

Ahhoz, hogy autista, ARFID-os gyermekek támogatásáról gondolkozzunk, fontos, hogy kicsit jobban értsük, mi áll a tünetek mögött.

A háttér röviden: agyunk legfontosabb feladata, hogy életben tartsa a testünket. Hogy hatékonyabb legyen, előredolgozik: folyamatosan előrejelzéseket gyárt arról, mire, hogyan készülhet. Ezek az előrejelzések többnyire nem tudatosulnak, észrevétlenül szabályozzák működésünket. Ez történik az étkezések során is. Előrejelzéseink alapján a testünk felkészül: milyen íz, állag, hőmérséklet következik, a rágás és nyelés folyamatát hogyan indítsa, az emésztést hogyan szervezze stb. Ha a beérkező ingerek megfelelnek az előrejelzésnek, biztonságban érezzük magunkat. Biztonságban, nyugodtan eszünk. Ha azonban a tapasztalat eltér - más színű a szósz, máshogy serceg a hús, nagyobb a falat, mint vártuk - az agy riaszt. Ez az előrejelzési hiba felnőttként is kellemetlen, egy fejlődő, atipikus idegrendszer számára pedig egyenesen fenyegető élmény.

Autizmus esetén ezek az agyi folyamatok eltérően működnek. Egyetlen rossz élmény (például hányás vagy félrenyelés) elég lehet ahhoz, hogy az agy azután mindig arra készüljön és minden étkezésnél védekező reakciót indítson. Ebben a készenlétben sokszor a legkisebb előrejelzési hibát is túlsúlyozza az agy. Egy aprócska gyümölcsdarab a joghurtban már öklendezést vált ki, a rossz tapasztalatok nyelési nehézséget vagy akár az étel elutasítását is eredményezhetik. Az evés így sokaknak inkább kockázat, mint örömforrás, és egy idő után inkább el is kerülik azt.

Minél bizonytalanabb helyzetben vagyunk, annál kevésbé éri meg az agyunknak kockáztatni. Az óvodai vagy iskolai környezetben a gyerekek többsége eleve bizonytalanabb: sosem lehet pontosan tudni, mi fog történni a társas helyzetekben, a szünetben, az órákon. Ki szólít majd fel? Lesz-e veszekedés a játszótéren? Kapok-e dicséretet vagy megrovást? Egy ilyen állapotban az agy jóslási rendszere már eleve túlterhelt, a bizonytalanságokat próbálja kezelni, védekezni a hibák ellen. Így nem marad elég kapacitás az étkezéshez kapcsolódó váratlan élmények feldolgozására. Ha az idegrendszer feszült, éberen pásztázza a környezetet, akkor nem tud teljesen átváltani a befogadó üzemmódra – az étkezést tekintve sem. A szelektív evés ilyenkor túlélési stratégiává válik, a kiszámíthatatlanságot csökkentve növeli a biztonságérzetet.
Megfontolandó tanácsok: minden gyermeknek más a teste, az idegrendszere, a tapasztalt valósága. Amire általánosságban törekedhetünk, az minden egyes gyermek jobb megértése és biztonságérzetének növelése. Bár ez sokkal többről szól, mint az uzsisdobozba tett étel, azért nézzünk pár trükköt:

1. Az ismerős biztonsága a fő. Kis lépésekben kínáljunk. Mindig legyen a dobozban legalább egy olyan étel, amit a gyerek 100%-ban elfogad és szeret. Ez adja a bázist. Új ételt csak akkor érdemes mellé tenni, ha ott a biztos bázis és előre megbeszéltük az újdonságot is. Az új dolog legyen apró, előre jelzett vagy két opció közül a gyermek által választott, és jól elkülönített a biztonsági ételtől. Ha csak otthon kóstol újat, az is bőven jó. Van, akinek segít, ha a dobozban van valami személyes, érdeklődési köréhez tartozó – például egy kis üzenet, a kedvenc témában egy matrica, vagy mindig ugyanaz a kis legofigura.
2. A csomagolás, a szeletelés, az evőeszköz formája és anyaga is számít. Ha otthon háromszög szendvicset eszik, a suliba se kerek zsömlét csomagoljunk. A szabály az szabály: ugyanaz a márka, ugyanaz a fajta, ha azt mondom, Univer, nem lehet Globus. Garantáltan kiderül, ha áttöltenénk, átcímkéznénk, a bizalom pedig nagyobb veszteség, mint amit a trükközéssel nyerhetünk.
3. Nem minden gyerek tud 10–15 perc alatt megnyugodni és enni. Ha lehet, adjunk időt, ne siettessük őket. Egyeseknek segít, ha előbb kicsit megpihennek, és csak utána kezdenek enni. Van, aki a nap elején képtelen enni, a tízóraira vagy a délutáni evésre nyitottabb. Ha a fő energiaforrás inkább otthon kerül pótlásra, az is rendben lehet.
4. Az átláthatóságot segíti az átlátszó doboz/feliratok az étel neveivel, külön rekeszek, egyszerű tálalás. Ezzel is növeljük a bejósolhatóságot. Ha a gyermek tudja, hogy minden nap ugyanabban a rekeszben ugyanazt találja, csökken a bizonytalanság. Sokszor, ha a gyermek maga választhatja ki a dobozt, szalvétát, vagy segít elkészíteni az ételt, nő a kontrollélménye és könnyebben elfogadja azt.
5. Kommunikáljunk a pedagógusokkal! Jelezzük, hogy a doboz tartalma a biztonság része, ez nem szimpla válogatósság. Próbáljunk együtt gondolkozni, egyeztetni a lehetőségekről, együtt többre megyünk!
6. Az erőltetés csak fokozná a szorongást. Egy csendesebb hely, akár bunki, zajszűrő füles, vizuálisan is csendesebb közeg, pl.: lágyabb fények, egyeseknek az ismerős zene/mese hallgatása, mind sokat segíthet a nyugodt evésben. Egy állandóan jelen lévő támogató felnőtt is sokat segíthet, a társas beszélgetés és a váratlan szociális és egyéb ingerek azonban inkább nehezítik a helyzetet. Jobb, ha az étkezés közben ezekből kevesebb jut.
7. Van, akinek biztonságosabb a folyadék. Turmixok, shake-ek, krémlevesek sokszor könnyebben elfogadhatók, mint a rágást igénylő ételek. Reggel egy előre behűtött (akár kifejezetten jeges) ital is sokaknak megnyugtató – a hideg inger önmagában szabályozó hatású, és ha roboráló összetevőkkel dúsítjuk, kiválthat egy teljes étkezést is. A diverzitás jegyében: az uzsonnásdoboz néha lehet uzsisflakon is.

Így az uzsonnásdobozba máris nemcsak étel jut, hanem az idegrendszeri sokszínűség elfogadása is. Benne van a szülők figyelme, próbálkozása, kitartása, akkor is, amikor a környezet, az igazodást elváró rendszerek kaotikusak és túl sok a teher.
Ebbe az uzsisdobozba, szerintem sokkal több fér, mint hinnénk: biztonság, kapcsolat és az a kis csendes üzenet, hogy a gyerekünk így érthető és jó, ahogy van. És mi is elég jók vagyunk mellette.

Dr. Madarassy-Szücs Anna tollából 🖊

Korábban már beszéltünk az uzsonnás dobozokról, az egészséges tízóraikról és arról, hogy ki, mit csomagol nassolni valónak. Vannak viszont olyan családok, ahol ez egy sokkal nehezebb feladat, hiszen bizonyos szelektív étkezési zavarral küzdő gyermekeknél (például az ARFID-osoknak) ez komoly kihívást jelenthet. 🍏🍎

Egyetlen rossz élmény is elég, hogy az evés rémálommá váljon. Az ARFID (Avoidant/Restrictive Food Intake Disorder) esetén az agy védekező reakciót indít - ez pedig nem válogatósság! 🥄

Dr. Madarassy-Szűcs Anna gyermekpszichiáter szerint amire általánosságban törekedhetünk, az minden egyes gyermek jobb megértése és biztonságérzetének növelése. Bár ez sokkal többről szól, mint az uzsisdobozba tett étel, azért nézzünk pár trükköt:

🔵 Biztonságos bázis. Kis lépésekben kínáljunk. Mindig legyen a dobozban legalább egy olyan étel, amit a gyerek elfogad és szeret. Ez adja a bázist. Új ételt csak akkor érdemes mellé tenni, ha ott a biztos bázis és előre megbeszéltük az újdonságot.

🔵 Minden részlet számít. Ha otthon háromszög szendvicset eszik, a suliba se kerek zsömlét csomagoljunk. A szabály az szabály: ugyanaz a márka, ugyanaz a fajta.

🔵 Nem minden gyerek tud gyorsan megnyugodni és enni. Ha lehet, adjunk időt, ne siettessük őket.

🔵 Átláthatóság: külön rekeszek, egyszerű tálalás, megszokott formák. Ezzel is növeljük a bejósolhatóságot. Ha a gyermek tudja, hogy minden nap ugyanabban a rekeszben ugyanazt találja, csökken a bizonytalanság.

🔵 Kommunikáljunk a pedagógusokkal! Jelezzük, hogy a doboz tartalma a biztonság része, ez nem szimpla válogatósság.

🔵 Egy csendesebb hely, akár bunki, zajszűrő füles, vizuálisan is csendesebb közeg: lágyabb fények, egyeseknek az ismerős zene/mese hallgatása, mind sokat segíthet a nyugodt evésben.

🔵 Folyadékok: turmixok, shake-ek, krémlevesek sokszor könnyebben elfogadhatók, mint a rágást igénylő ételek.

Ebbe az uzsisdobozba, szerintünk sokkal több fér, mint hinnénk: biztonság, kapcsolat és az a kis csendes üzenet, hogy a gyerekünk így érthető és jó, ahogy van. És mi is elég jók vagyunk mellette. ❤️

Köszönöm a segítséget Doktornő! ❤️

12/11/2025

Jóllét (főnév): az állapot, amikor az idegrendszer és a világ nem *egymás ellen*, hanem EGYÜTT működik. 🌍
A Hiperkókusz ma esti (🕗 20:00) epizódjában arról beszélgetünk, hogyan alakul ez a kapcsolat neurodivergens és neurotipikus agyak között, és mi segíthet abban, hogy mindannyian megtaláljuk a saját stabil pontunkat — idegrendszertől függetlenül. 🎧💫

Támogasd a munkánkat és segíts, hogy folytathassuk, bővülhessünk!🥦 http://paypal.me/csakhaerdekel🥦 http://patreon.com/csakhaerdekelA Hiperkókusz második ad...

11/11/2025

🎈 Évek óta dédelgetett álmunk vált ma valóra: elkészült, és mától előjegyezhető az AuTipikus - Útikalauz az autizmusról kíváncsi elméknek című könyvünk!

📖 A könyv az autizmusban jellegzetes gondolkodást és az autizmusról való gondolkodásunk jellegzetességeit jeleníti meg. Az AuTipikus több mint ötven autista felnőtt közreműködésével készült, modern kutatási eredményekre és szakmai tapasztalatainkra építve. Célja, hogy a közös élmények, a kapcsolódás és a kölcsönös megértés biztonságát segítsen megtalálni. “Mert minden csak valamivel való kapcsolatban nyerhet értelmet, és ez a valami sokszor mi magunk vagyunk.”

Fogadjátok szeretettel!

"Ha éreztél már olyasmit, hogy valaki "valahogy más"; ha van egy gyereked, aki "nem olyan, mint a többi"; ha egy barátod különlegesen érzékel dolgokat; vagy ha a saját működésed értelmét keresed - itt kapaszkodót, és talán közösséget is találhatsz. Egy olyan világot, ahol a m...

11/11/2025

Holnap már itt is lesz a podcast második epizódja 🤩 figyeljétek!

02/11/2025

🌠A neuroaffirmatív - vagyis neurodiverzitást affirmáló - szemlélet a nemzetközi szakirodalomban csak az elmúlt években jelent meg új fogalomként, jól lehet, egy régóta körvonalazott szükségletben gyökerezik: hogy az idegrendszeri sokszínűséget ne hibaként, hanem természetes és értékes különbözőségként lássuk.

A munkacsoportunk által megalkotott 💥NAFT (Neuroaffirmatív Terápia)💥 egy olyan integratív megközelítés, amely az autista gyerekek és felnőttek komplex, pszichés támogatásának új, méltóságközpontú szemléleti keretét kínálja, magába foglalva a dialektikus viselkedésterápia, a traumatudatos szemlélet és a rendszerszintű intervenciók elemeit. Szem előtt tartjuk, hogy a jóllét nem a nehézségek hiányát jelenti, hanem azt, hogy az egyén és a környezete rugalmasan, kölcsönösen tudjon egymáshoz igazodni. Ennek megítélése mindig társadalmi keretbe ágyazódik, és javarészt ma is a többségi nézőpont határozza meg.

🗣 A neuroaffirmatív terápia célja, hogy az eltérő idegrendszerű (pl. autista, ADHD-s, AuDHD-s) kliensek támogatást kapjanak saját tapasztalataik értelmezésében, önazonosságuk és énhatékonyságuk megerősítésében, illetve az önmagukkal és másokkal való kapcsolódásban. A NAFT közös gondolkodás arról, hogyan lehet emberibb, hitelesebb és a kapcsolódásra építő módon jelen lenni egymás életében.

📚Pontosan két éve, hogy az első hatnapos NAFT Workshopot megtartottuk. Közösen formálódva, ahogy változott és bővült az autizmusról, az idegrendszeri működésről való tudásunk, úgy változott a NAFTananyag is. Mostanra be kellett lássuk, bárhogy is igyekszünk, hat napba nem fér bele minden, amit elmondanánk.

💫 Ezért 2026-tól moduláris rendszerben folytatjuk a képzést , hogy lassabb ritmusban haladhassunk a mélyebb megértés felé. Rövidebb, kb. 18-24 órás (3-4 napos), egymásra épülő, tematikus workshopokat tartunk, melyek lehetőséget adnak az elmélyülésre, a közös gondolkodásra, az eszközök kipróbálására, az egymással való kapcsolódásra. (Az aktív jelenlét opcionális, nem elvárt).

🧐 A modulok egymásra épülnek. Az előfeltételeket és a javasolt útvonalakat az alábbi ábrán, illetve a honlapunkon is feltüntetjük, ahol az egyes modulok részletes leírása is található.

🕵️‍♂️ Új érdeklődőknek elsőként Ráhangoló modulunk,
- az ***Autizmus: abszolút gondolkodás egy relatív világban*** című alapozó workshopunkat ajánljuk, ez teremti meg a közös szaknyelvet és szemléleti alapot a továbblépéshez.

🏊‍♀️ Erre épülnek az Elmélyülő modul kurzusai:
- A ***NAFT megközelítés alapjai: profilozás és dialektikus szemlélet*** workshopon a résztvevők a neuroaffirmatív támogatás elméleti és gyakorlati alapjaival ismerkedhetnek meg.
- A ***Más ritmusban: szabályozás és egyensúlykeresés ADHD-ban*** workshop az ADHD-t a modern idegtudomány és a neuroaffirmatív szemlélet metszéspontjában vizsgálja, és olyan gyakorlati eszközökkel ismerteti meg a résztvevőket, amelyek segítik a figyelmi, érzelmi és energiaszabályozás hatékonyabb támogatását.
- A ***NAFT rendszerszemléletben: terápiás munka párokkal és családokkal*** workshop a neurodiverzitás és a pár- és családterápiás módszertan találkozási pontjait mutatja be. Itt a hangsúly a kapcsolati mintázatokon, a kölcsönös hatásokon és a biztonságos kapcsolódás feltételein van.

🚴‍♀️Az Elmélyülő modul után a Felfedező modul kurzusai következnek.
- Az ***Autizmus+: a személyiség épülése atipikus tapasztalatokból*** workshop az eltérő személyiségfejlődés és a társuló pszichiátriai állapotok integrált megértésére épül. Az önazonosság, az érzelmi biztonság és a kapcsolati tapasztalatok átértelmezésén keresztül vizsgáljuk, hogyan formálja a neurodivergens életút a személyiség szerveződését, és hogyan alakítják ezek a tapasztalatok az önmagunkhoz és másokhoz való viszonyt, a bizalom, az intimitás és az autonómia határait.
- Az ***Útraindító: neuroaffirmatív támogatás óvodától iskoláig ***workshop az óvódás- és kisiskolás életkorban megvalósítható neuroaffirmatív támogatás gyakorlati alapjait mutatja be, fókuszban az autonómia, a biztonság és a kapcsolódás egyensúlyával, valamint a gyermek saját ritmusához illeszkedő fejlődési környezet megteremtésével.

🤹A Fókuszáló modul a neuroaffirmatív szemlélet gyakorlati alkalmazásának terepe: itt a résztvevők azt tapasztalhatják meg, hogyan fordíthatók le a korábbi modulokban megszerzett elméleti és szemléleti alapok a mindennapi támogató és terápiás munkába.
- Az ***Átélni és megalkotni: érzelemszabályozás*** workshop során olyan gyakorlatokat tekintünk át, melyek segítik a belső állapotok felismerését, a hatékony, adaptív stratégiák kialakítását, a feszültségtűrést, illetve a tudatos jelenlétet.
- A ***Biztonságban kapcsolódni: társas hatékonyság*** workshop során tanult eszközök segítenek a társas helyzetekben való eligazodásban, kapcsolatok kialakításában és megőrzésében, az önazonos kapcsolódásban.
- Az ***Autizmus és ADHD felismerése: vizsgálódás neuroaffirmatív szemléletben *** workshopon az élményalapú vagy neuroaffirmatív diagnosztikai szemléletet mutatjuk be, mely nem kizárólag a hiányosságokra és a problémákra fókuszál, hanem mintázatokat keres: belső folyamatokat, motivációkat és megéléseket vizsgál.
- A ***Neuroaffirmatív csoport serdülőknek és felnőtteknek*** című csoportterápiás program célja, hogy a neurodivergens serdülők és felnőttek biztonságos, elfogadó közegben fedezhessék fel identitásukat, miközben fejlesztik az érzelemszabályozási és társas készségeiket a DBT (Dialektikus Viselkedésterápia) szemléletére épülő gyakorlatokkal.
- A ***Neuroaffirmatív csoport kisgyermekeknek ***workshopon pedig a fiatalabb életkorra fókuszálva keresünk lehetőséget arra, hogy csoportos foglalkozások keretében, a mozgás, az érzékelés és a játék integrálásával segítsük a neurodivergens kisgyermekeket abban, hogy biztonságos kapcsolódáson keresztül fedezzék fel testüket, érzéseiket, magukat, és egymást.

📍További információk: https://www.neurodiverzmuhely.hu/

30/10/2025

🍂Azt szerettük legjobban a hatnapos, szeméyes NAFT képzésekben, hogy a visszajelzéseitek tényleg mindig-mindig tudtak adni egy újabb szempontot, lehetőséget a tanulásra, a megértésre. Meg azt, amikor a két hétvége közt pihentünk és már hiányoztak a kedves, ismerőssé vált tekintetek. Azt, amikor a kérdéseitek nyomán hazafele meg szerettük volna fejteni az univerzum minden titkát egyszerre, és azt is, amikor szabadott fáradtan szundítani egyet a babzsákfotelben. A Mozgásjavító csoda atmoszféráját, a Műhelyből beugró barátokat, Zsuzsi és Jakab széplátását, Soma, Málna és a vendégkutyusok jelenlétét. Legesleginkább pedig azt, hogy egymást támogatva, egymásra és magunkra is tanulunk jobban figyelni, tartó hálót, közösséget szőve. Szép sokszínűt. 🍄