01/01/2026
Végig gondolva az évet számtalan gyönyörű pillanat volt benne, ajndékok, lélektől lélekig hatoló beszélgetések, érintések, találkozások, pillantások. És igen voltak nehéz helyzetek,a mikor megfordult velem a világ és épp nem a könnyedséget éltem meg. Előfordul velem is, még mindig...és ezzel sincs semmi baj. Ami számomra a legnagyobb ajándék volt, az az önmagam megfigyelése, és önmagam látása ahogy eddig még sosem. Olyan energiákra, erőforrásokra, lendületre találtam, amit az előtt elképzelni sem tudtam. És ennek a másik oldala is megmutatta magát: a nagyobb csend, a mélység.
Ebben az évben is sok csodát éltem meg közösségben, emberi kapcsolatokban. Végtelenül hálás vagyok ezekért a kapcsolódásokért, sokat, mondhatni MINDENT jelentenek nekem, és úgy érzem 2026 még nagyobbra nyitja majd az ajtót ebben az EGYÜTT-ben!
Köszönöm ezt az angyali képet. Azt a pillanatot sose felejtem, amikor először láttam. Úgy éreztem a lelkembe látsz és egy festményben jelenited meg ami ott van.
Kívnok magunknak sok csodás pillanatot, végtelen megengedést és erőt, sok nevetést, könnyedséget és könnyed elengedést, ha azt teremt többet.
Egy mondattal megállíthatatlanul és kreatívan éljük önmagunkat! és ennél kevesebbel ne érjük be!
"Arra kell nevelnünk eszméletünket és szemléletünket, hogy a köznapiban, a környezőben, a mindennaposban is látni tudjuk az egyszerit, a csodálatosat és a látomásszerűt. Mert a csoda nem valamilyen égzengéses pillanat, mikor megnyílnak az egek, kürtök recsdegnek, ködök szállanak, sírok felnyílnak, s a zűrzavarban felhangzik Isten szava: nem, a csoda legtöbbször egészen csendes. Átmégy egyik szobából a másikba, s látsz valamit: egy ember arckifejezését; egy tárgy elhelyezését; s egyszerre feltárul előtted e tárgy igazi értelme és viszonya a világhoz; egy ember hangját hallod, mint soha azelőtt, s a közömbös szavakon túl megérted ez ember titkát; a csoda mindig ennyi csak. Nem belevakulni a valóságba, a mindennaposba….”
(Márai Sándor: Füves könyv – A köznapiról és a látomásról)
́gyönmagad
