Erdőfürdőzés

02/12/2025

Alkossunk!

30/11/2025

Idén részt vettem a Zöldsáv pályázaton, ahol olyan civileket támogatnak, akik szeretnének szebbé, élőbbé tenni egy-egy közterületi zöldsávot. Nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy 100 000 Ft támogatást kaptam, így végre megvalósíthattam azt a tervet, hogy ezt a kis városi területet évelőkkel ültethessem be, és elindulhasson egy lassú, természetes megújulás.

Most, hogy elültettem a növényeket, megérkezett az utolsó őszi feladat: betakargatni őket a lehullott falevelekkel. Ahogy a faleveleket ráterítettem erre a kis zöldsávra, újra és újra azt éreztem, hogy ez az egész folyamat valami nagyon anyai ösztönt ébreszt bennem. Mintha egy kis darab tájat takargatnék be – óvatosan, szeretettel, figyelemmel.Nagyon jó érzés, hogy én is tehetek valamit a természetért, még ha csak egy apró városi területen is. Ez a hely most már nem „senki földje”, hanem egy közös, gondoskodással teli kis élő sziget.

Miért takarom be a frissen ültetett évelőket falevéllel?

A lehullott lomb a kert egyik legjobb takaróanyaga. A talajfelszínen hagyva lassan lebomlik, ezzel javítja a talaj szerkezetét, tápanyagot ad a növényeknek és élőhelyet biztosít a talajlakó élőlényeknek. Olyan, mintha egy puha takarót terítenénk az évelők fölé, ami védi őket a téli hidegtől, átmeneti fagyoktól és kiszáradástól. A levelek nem csak takarnak: életet visznek a talajba, és segítenek abban, hogy tavasszal erősebb, egészségesebb növények indulhassanak el. Ez most egy türelemre épülő időszak – kívülről talán nem látványos, de odalent rengeteg jó dolog történik.

28/11/2025

Mi történik akkor, amikor a megosztás körében valaki csak mondja és mondja… és nem nagyon akar megállni?

Az erdőfürdő egyik alapelve, hogy mindenkit hagyunk elmondani, ami benne van. A többieknek pedig egyetlen feladatuk van: ajándékba adni a figyelmüket.

A tapasztalatom az, hogy még azok, akik nagyon szeretnek beszélni, egy idő után megérzik a közösség ritmusát:
észreveszik, mikor fogy el a figyelem, mikor jön el a lezárás ideje.
Ilyenkor gyakran maguktól állnak meg — sőt, sokszor még elnézést is kérnek, amiért hosszabban beszéltek.

És mit tehet a vezető?

1️⃣ Emlékeztet a keretekre, hogy mindenki ugyanazt a biztonságot és időt kapja.
2️⃣ Ha szükséges, kivesszük a megosztást, és a hangsúlyt visszavisszük a gyakorlatokra, a természetre.
3️⃣ És a legfontosabb: elfogadjuk a tökéletlenséget.

Mert egy csoportban sok különböző ember találkozik. Nem mindig lesz minden “ideális”.De lehet, hogy valakinek pont ott és akkor volt szüksége arra, hogy kimondhassa, ami benne van.
És az igazi ajándék ilyenkor az, ha egyszerűen ott vagyunk neki — türelemmel, figyelemmel, emberként.

Ezért közösségi élmény az erdőfürdőzés:
mert nemcsak a természethez kapcsolódunk, hanem egymáshoz is. 🌲🤍

22/11/2025

Minden helyzetnek két oldala van.

Ma öten indultunk volna erdőfürdőzni, de végül csak egyetlen résztvevő érkezett meg. Volt, aki szó szerint behavazódott a kötelességei miatt. Volt, aki késett – és közben lemerült a telefonja. És volt, akinek egyszerűen másfelé vitte a napja.

Nézhettem volna úgy, hogy micsoda veszteség ez. Hogy „nem sikerült”, hogy „kár érte”.

De választhattam azt is, hogy ezt a napot ajándékba kaptuk: egy személyes, intim, mély erdőfürdőt, ahol minden figyelem, minden pillanat a jelenben maradhatott. És mindezt még megtöltötte az első hó csodája: porcukros ágak, puha fehérség, csendes, békés erdei levegő.

Az élet legtöbbször nem úgy alakul, ahogyan eltervezzük. De attól még lehet gyönyörű.

Végül mindig a saját perspektívánk teszi egy helyzetet nehézzé vagy könnyűvé, csalódássá vagy lehetőséggé.

És valahol ez maga az erdőfürdő:
nem azt keresni, ami hiányzik,
hanem meglátni, ami ott van.

19/11/2025

Emlékszem arra az időszakra, amikor elnyelt az online tér. Gyönyörű otthonunk volt, egészséges kisbabánk, szerető házasságunk… mégis sokszor éreztem magam nagyon magányosnak. Sok volt a monotonitás, a bizonytalanság, és az, hogy senki nem nézett rám nap közben. Ebben a vákumban kezdtem el egyre többet pörgetni a közösségi médiát. Utólag látom: pótszerként, kapaszkodóként használtam.

Ma már azt gondolom, hogy teljesen mindegy, milyen életszakaszban vagyunk – szükségünk van emberekre. Nem egyetlen emberre, hanem közösségekre, többféle megtartó kapcsolatra. És szükségünk van térre, időre, csendre is. Arra, hogy egy kicsit kívül kerüljünk a zajon, és meghalljuk, mi történik bennünk.

Talán ezért is talált meg az erdőfürdőzés. Ott együtt vagyunk, mégis hagyjuk, hogy mindenkinek meglegyen a saját tere. Nincs minősítés, nincs ráerőszakolt vélemény, nincs „kell”. Csak természet, jelenlét, csend – és egy közösség, ami épp elég ahhoz, hogy ne legyünk egyedül. Két dologra nagyon nagy szükségünk lenne. Kapcsolódásra és csendre. Emberi közelségre és belső térre. Sokat tanulhatunk belőle.

17/11/2025

Kukucs! 💚

16/11/2025

Nyirkos november. Az a fajta idő, amitől az ember inkább visszabújna a takaró alá… Az ablakon kinézve ma reggel nekem is ez jutott eszembe: “Biztos, hogy bárhol szívesebben lennék, mint kint.”
És őszintén? Egyáltalán nem volt kedvem elindulni.

Még szerencse, hogy tizenegyen várnak rám, hogy együtt erdőfürdőzzünk. Úgyhogy kimentem – és már az első pillanatban tudtam, hogy megint a természet győzött.

A tó felett lebegő köd, a nád szélén csillogó vízcseppek, a vörösbe fordult fák, az őszi erdő halk zizegése… olyan szépség fogadott, amit egyszerűen nem lehet szavakba tenni. Ez az a látvány, amit a négy fal közt soha nem kapunk meg.

És megint rájöttem valamire: a természetjárás – és benne az erdőfürdőzés – egy lelki edzés.Nem mindig könnyű rászánni magunkat. Néha az idő, néha a fáradtság, néha a kötelességek húznak vissza.

De ha mégis elindulsz, a jutalom óriási.

A friss levegő, a mozgás, a csend, az élővilág közelsége olyan életenergiát ad, amit sem egy új cipő, sem egy munkahelyi siker, sem a kanapén puha pokróc alatt töltött délután nem pótol.

És tudom, ez nem automatikus. Elfelejtjük. Halogatjuk.
Ahogy magunkat is olyan gyakran elfelejtjük. De hadd mondjam most nagyon egyszerűen, szívből:
menj ki. Bármilyen az idő. Elfoglalt vagy, vagy fáradt. Egyedül vagy csoporttal. Vezetve vagy ösztönből.Csak menj ki.

Mert az erdő ad mindig, minden körülmények között visszaad valamit belőled, ami a négy fal között lassan elcsendesedik.

25/10/2025

Az evolúció új szintje: Homo relaxus forestalis. 🌿

Megtalálható főként kidőlt fatörzseken, csendes sóhajok és mély nyugalom kíséretében.Tápláléka: friss levegő, fényfoltok, és időnként néhány lehullott levél. 😉

Holnap jön a Szemétgyűjtő Erdőfürdőzés, ahol nemcsak a testünket mozgatjuk át a friss őszi levegőben, hanem az erdőt is megtisztítjuk kicsit.

A tapasztalat mindig ugyanaz: amikor a természetért cselekszünk, valahogy bennünk is több lesz a tér, a könnyedség és a nyugalom. 🌍✨

Itt várlak:https://www.erdofurdozes.com/szemetgyujto-erdofurdozes/

16/09/2025

Sokszor hallom a kérdést: miért van szükség erdőfürdőre, amikor bárki kimehet az erdőbe sétálni?

És igaz: kimenni bárki tud. De pihenni is tudunk közben? Vagy viszünk magunkkal mindent, ami zakatol bennünk – a terveket, a gondokat, a rohanást?

Egy erdőfürdő más minőséget ad: egy biztonságos keretet, meghívást a lelassulásra, ami kütyümentes és igazi jelenléttel teli.

Egy séta közben sokszor ugyanúgy rohanunk, beszélgetünk, terveket szövünk, fotózunk, „teljesítünk”. Az erdőfürdő viszont tudatosan teret és keretet ad a pihenésnek. A vezető feladata, hogy lelassítson, meghívjon a figyelemre, és megteremtse azt a csendet és biztonságot, amelyben valóban el lehet merülni – nemcsak testileg, hanem lelkileg is

Olyan ez, mint a különbség aközött, hogy leülsz egy székre – vagy elmész egy masszázsra. Mindkettőben van pihenés, de az utóbbinál ott van a szándék, a kísérés, a figyelem, ami mélyebbre visz.

Ezért tartom különlegesnek az erdőfürdőzést.

08/09/2025

Szeretném megosztani Németh Márton alkotását - lassan egy éve erdőfürdőzik velem.

A természetben való elmélyülés és gyakorlás számára a fotózáson és a filmezésen keresztül teljesedik ki igazán – így nemcsak átéli, hanem haza is tudja hozni az élményeket.

Legutóbbi sétáján a Vácrátóti arborétumban járt, ahol a lótuszvirágos tó látványa annyira magával ragadta, hogy ebből az élményből született ez a gyönyörű film.

Ha tetszik Nektek is, támogassuk őt azzal, hogy feliratkozunk a csatornájára és követjük a munkáit. 🙏

Dőlj hátra kényelmesen és csak nézd és gondolatban lépkedj velem. A gyönyörű természet látványa képernyőn keresztül is gyógyít. Tudom, hogy ez nem helyettesí...

23/08/2025

Ma reggel a program helyszínére menet hátulról belém jött egy autó. Szerencsére senkinek nem lett baja (a kocsijainknak annál inkább) – de a helyzet nagyon megviselt. Őszintén szólva egy pillanatra azt is megkérdőjeleztem, hogy egyáltalán odaérek-e, és ha igen, képes leszek-e megtartani az erdőfürdőt.

Volt már olyan, hogy rossz lelkiállapotban érkeztem, és emiatt az erdőfürdő- vezetés sem sikerült úgy, ahogy szerettem volna. Azt viszont nem akartam, hogy 11 ember hiába várjon, ezért a baleset után elindultam feléjük. Öröm az ürömben: pont a stresszoldás volt a fókusza a mai sétának.

Ritkán szoktam hangulatmérő tesztet kitölteni, most azonban megtettem. Az eredményeket az utolsó képen látjátok – beszédes számok. A szorongásom a felére csökkent, a feszültség és a düh is oldódott, a kimerültség alábbhagyott.

Vittem magammal olyan gyakorlatokat, amelyek segítenek oldani a belső feszültséget – és az erdő minden rezdülése, minden apró békés pillanata mintha nekem is szólt volna. Végül nemcsak a résztvevők, hanem én magam is éreztem, ahogy lassan kisimulok..

A természet kézen fogott, és megmutatta, mit jelent elengedni. Ez az élmény újra emlékeztetett rá, milyen ereje van néhány békés, természetben töltött pillanatnak. Nem kell hozzá nagy dolgokat tenni – csak jelen lenni, lélegezni, és engedni, hogy az erdő tegye a dolgát. 🌿💚