23/12/2025
Éppen így.
Legyen most már az az idő, amikor nem arra gondolsz, mit nem tettél meg. Legyen csend. Odabent. És figyelem. Ahogy a poszt mondja.
Te, aki olvasod ezt a posztot így az ünnepek előtt - szeretnélek megkérni valamire.
Bárhol is jársz éppen az önismereti utadon, bármiből is épülsz fel éppen, bármilyen pozitív változásnak szeretnéd megnyitni az utat az életedben és bármekkora sikerrel teszed ezt.
Lehet, hogy éppen lendületet kaptál az utadon. De az is lehet, hogy úgy érzed, meg vagy rekedve, el vagy akadva az életed egy szakaszában. És nem látod a fényt a folyosó végén. Hogy másokkal összehasonlítva saját magadat úgy tűnik, mintha nem haladnál sehová. Hogy soha nem vagy elég.
Ha teheted, csendesedj el egy pár percre - ha teheted, hunyd be a szemed. Figyelj a légzésedre. Nem kell máshogy lélegezned. De amikor belélegzel, tudd, hogy belélegzel. Amikor kilélegzel, tudd, hogy kilélegzel. Tudd, érezd, hogy a testedben vagy, ebben a pillanatban.
Rakd most félre egy kicsit a Nagy Belső Kritikusodat! Ne taszítsd el, csak kérd meg, hogy csituljon. Rakja le az aggódások, tervezések, lázas nyüzsgések és zakatolások terhét egy kicsit.
"Köszönöm, hogy próbálsz megvédeni a hétköznapokban - most pihenj!"
"Nincs más hely, ahol lennem kéne. Nincs más pillanat, ami fontosabb lenne."
Rakd most kicsit félre az összehasonlító elmédet is, ami mindig másokhoz méricskéli azt, hol tartasz, mit értél el, mennyire vagy értékes. A mindenséggel mérd magad! Lásd, hogy bármennyire bukdácsolva, botladozva is, de törekszel arra, hogy meghaladd a saját korlátaidat - és ez önmagában értékes.
"Értékelem és látom magam, ebben a pillanatban."
"Minden, amire szükségem van, már itt van bennem, csak hozzá kell férnem."
Fordulj oda önmagadhoz, akit oly sokat kritizálsz, kicsinyelsz le nap mint nap. Mint egy jó baráthoz fordulnál oda, akit a tökéletlenségei és gyarlóságai ellenére is tiszta szívből szeretsz. Látod az utat, amit megtettél - látod, honnan jöttél. És ez az út az, ami értelmet és jelentést ad a tetteidnek. Lásd a gyermeket, aki még mindig benned él - a kielégítetlen szükségleteivel, a vágyával a kapcsolódásra, elfogadásra. Nem vagy selejtes, nincs veled semmi baj - egyszerűen az út során sok terhet kellett cipelned, sok életszerűtlen elvárásnak kellett megfelelned.
"Legyek kedves magammal."
"Megadom magamnak azt a gondoskodást, amire most szükségem van."
"Megengedhetem magamnak, hogy hibázzak és tanuljak belőle."
Lehet, hogy nem tartasz ott az életben, ahol szeretnél.
De pont ott vagy, ahol és amikor lenned kell.
Nem kell tökéletesnek lenned, hogy méltó légy a kapcsolódásra, a gondoskodásra.
Lehet, hogy paradoxnak tűnik, de nem a önostorzó ön-elégedetlenségből, hanem ebből az elfogadásból, ebből az ön-együttérzésből indulhat el minden valamirevaló változás benned. Vidd magaddal az ünnepekre és azután! ❤🙏
kép: Alexander Milov, Belső Gyermek (Burning Man fesztiválon)