03/12/2025
Ma hosszú idő után újra elmentem egy jógaórára. Volt egy időszak, amikor sokat jártam – kb. másfél éven át természetes része volt a mindennapjaimnak. 🧘🏼♀️
Aztán egyszercsak kimaradt. Jöttek a különféle indokok, magyarázatok magamnak és másoknak, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy jó ideje abbahagytam.
Volt benne egy kis kudarcélmény is: hogy nem voltam kitartó. És közben szégyen is: „Mi lesz, ha egyszer mégis újra megyek, és ott fel kell majd vállalnom a visszatérésemmel a kudarcomat is, hogy eddig nem mentem..”
✨De aztán jött a felismerés: miért ne kezdhetném újra?
Ráadásul nem ugyanonnan indulok, mint régen, amikor teljesen kezdő voltam. Lehet, hogy a teljesítőképességem visszaesett valamennyit, de akkor is magasabb szintről indulok újra, mint amikor legelőször elkezdtem. A fejlődés nem tűnik el.
Azzal, hogy most újrakezdtem, tettem egy lépést önmagamért. És az, hogy ma nem ment olyan jól, nem kudarc.
✨Mert amikor újrakezdünk, soha nem a nulláról indulunk. Mindig viszünk magunkkal valamit abból, amit már egyszer megtanultunk, megértettünk, vagy magunkról felfedeztünk.
🌿A jóga csak egy példa. Ugyanez igaz az önismeretre is.
Amit egyszer már megéltünk, megértettünk magunkban, az mindig hozzátesz ahhoz, ahol éppen tartunk. Lehetnek visszaesések és nehéz időszakok, amikor úgy érezzük, mintha lerántana valami, és elveszne, amiért eddig dolgoztunk – de ez nem igaz.
🌿Újrakezdeni mindig magasabb szintről lehet, mint ahol legelőször voltunk.🌿
A mai adventi naptár margójára:
Legyünk hálásak és megengedőek magunkkal. Nem kell tökéletesnek lennünk. Elég, ha minden nap megtesszük azt a lépést, ami tőlünk telik. És menjünk tovább – látva és elismerve a saját fejlődésünket. Mert van, rengeteg…
