29/11/2025
https://www.facebook.com/share/1ANsXcxhGR/
A negyedik vetélésem után kezdték meg a kivizsgálásomat Londonban, a St. Mary’s kórházban. Csak később tudtam meg, hogy ez az a hely, ahol az angol királyi család tagjai is szülni szoktak.
Álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer itt tudom meg végre, mi okozta a vetéléseimet.
Fél éven át jártam vizsgálatokra. Vérvételek, ultrahangok, teljes testi kivizsgálás – tetőtől talpig.
És végre találtak valamit.
Valami konkrétat.
Nem Leiden-mutációt.
Nem antifoszfolipid szindrómát.
Hanem egy véralvadási eltérést,
ami azt jelenti, hogy a vérem túl lassan oldja fel az apró rögöket.
Ezek a mikroszkopikus rögök, különösen a terhesség alatt — könnyen elzárhatják a baba felé vezető hajszálereket.
A méhlepény vérellátása ilyenkor sérül, a baba nem jut elegendő oxigénhez, tápanyaghoz — és a terhesség megszakad.
Magyarországon évekig jártam orvosokhoz, háromhavonta, magánrendelésre.
Soha nem vizsgáltak ilyen irányban.
— A válaszért országot kellett váltanom.
A St. Mary’s kórház kifejezetten a visszatérő vetélések okait kutató központ – és nekem itt mondták ki először:
— van rá megoldás.
Azt javasolták, hogy amint újra teherbe esem, azonnal el kell kezdenem az Enoxaparin nevű véralvadásgátló injekciót.
Napi egy szúrás a hasfalamba, az első 20 hétben.
Mellé folsav, D-vitamin, magnézium, terhesvitamin — legalább egy évig minden nap, előkészítésként.
Ez már valami volt.
Ez volt az első alkalom, hogy nem csak okot, hanem reményt is kaptam.
Megosztottam a jó hírt a pszichológusnőmmel is.
Azt válaszolta:
— „Nem csak testi okokról van szó.”
Aztán folytatta:
— “a pszichológia és az orvostudomány teljesen egyértelmű abban, hogy a gyerekkori sz*****is bántalmazás mélyen megváltoztatja az idegrendszert, a hormonrendszert és az immunrendszert.”
És elkezdte kibontani azt, amit addig csak éreztem, de sosem tudtam összerakni:
— Hogy az èn esetemben,
a gyerekkoromban éveken át tartó sz*****is bántalmazás krónikus stresszt okozott a szervezetemben.
Ez felborította a hormonháztartásomat.
Rendszertelen ciklust, rögös vérzést, állandó petevezeték gyulladásokat idézett elő.
És ezek a változások később — láthatatlanul — megalapozták a vetélések testi okait is.
A testem tehát pontosan ott tartotta meg a trauma lenyomatát,
ahol később az életnek kellett volna megfogannia.
És akkor minden összeállt bennem.
— Júdás egy mondata örökre a fülembe égett, mikor 13 éves lehettem.
“Na most majdnem baleset lett.”
— Én ekkor nagyon megijedtem.
Nem tudtam mit is jelent ez. Semmilyen felvilágosítást nem kaptam senkitől sem.
Azt éreztem, hogy soha nem akarnám azt a balesetet. Fogalmam sem volt róla, hogy ő egy gyerekre gondol.
Ez számomra csak kb. 20 évvel később állt össze, hogy milyen szintű veszélybe sodort, mikor 25 évesen előjöttek az emlékeim a titokban történt sz*****is zaklatásokról.
— Ahogy a pszichológusnő beszélt, szàmomra ez az egész már nem csak biológiai összefüggés lett, hanem érzelmi is.
A múlt — amit tudat alatt megpróbáltam elásni — folyton beleszólt a jelenembe.
És akkor értettem meg igazán, hogy:
— a sz*****is abúzus nemcsak emlék,
hanem folyamat.
Ami folytatódik a testben, mikor a lélek már rég hallgat.
Nem mindig kiált.
Néha csak késik egy ciklus.
Elakad a vér.
Elvész egy baba.
A trauma beépül.
Láthatatlan útvonalat vág az immunrendszerben, a hormonokban, a véráramban.
És amit nem volt szabad kimondani, az egyszer csak betegségként tör felszínre.
Mert a test mindig elmondja azt,
amit gyerekként tilos volt kimondani.
És ilyenkor már nem csak a szívben,
hanem az erekben is ott marad a múlt.
— Esthajnalcsillag ✨
Esthajnalcsillag-Gyermekkori trauma túlélők közössége
