08/11/2017
Az idegrendszeri éretlenségről 👶🐾
Van, hogy már baba korban, van, hogy sajnos már csak az iskolában kerül felfedezésre az idegrendszeri éretlenség egy-egy gyermek esetében. Mi a feladata egyáltalán az idegrendszernek? Miért fontos kiszűrni az "éretlenségét"? Mikor és hogyan ismerhetjük fel? Mikor kell szülőként aggódnunk? 👫Mit tehetünk annak érdekében, hogy leküzdjük? Nézzük szép sorjában:
Először is: az idegrendszer az ember legbonyolultabb, legösszetettebb része. Feladata, hogy lehetővé tegye a szervezet működését, reagáljon a környezeti ingerekre. Felépítésével és működésével kapcsolatban fontos tudnunk, hogy - az idegpályák elhelyezkedése alapján - 2 nagy részre oszthatjuk: központi és környéki idegrendszerre. Mindig a központi idegrendszer elemzi a környezetből begyűjtött információkat, és koordinálja a mozgást. Tehát egyértelműen kijelenthetjük: az idegrendszer működése az élethez nélkülözhetetlen. Sajnos, sérülésekkel szemben nagyon érzékeny.
A normálisan működő idegrendszer kialakulásában sokkal több idegsejt vesz részt, mint amennyire valójában szükség lenne. Ezeknek egy része elpusztul, vagy felhasználódik más funkciók átvételére. Egy baba adott genetikai programja igazából csak általános utasításokat foglal magában, és a pontosabb kidolgozás csak a születés utáni időszakban veszi kezdetét. Ez pedig a szelekció folyamata. Az agy a meginduló funkciók során kiszűri, megerősíti, és stabilizálja a helyes kapcsolatokat, míg más kapcsolatok kiszelektálódnak, tehát elpusztulnak. Amennyiben megfelelő számú és ideig ható ingerek érik az idegrendszert, az érési folyamatok a helyes irányba fognak tovább menni: az idegsejtek hálózata gazdagodik és újraszerveződik. ⭐
Az idegrendszeri éretlenség ennek nyomán úgy alakul, hogy a különböző területek nem fejlődnek a kívánt ütemben és módon. Ez pedig azt fogja jelenti, hogy gond lesz a baba/gyermek mozgásával, vagy tanulási képességeivel, beszédével, stb. Az idegrendszer fejlődése tehát előre meghatározott, „időzített” stádiumokból, lépcsőfokokból álló folyamat, legjelentősebb és változásai a magzati élet és a korai gyermekkor során játszódnak le, melyek eredményeképpen szerkezetileg és funkcionálisan is kialakul az „érett”, felnőttre jellemző központi idegrendszer. Sajnos mind a várandósság alatt (vírusfertőzés, magasvérnyomás, dohányzás/alkohol, erős stresszhatás, veszélyeztetett terhesség stb), mind szülés közben (farfekvés, császármetszés, idő előtti vagy időn túli szülés stb), s az ezt követő időszakban (kis születési súly, koponya deformitás, inkubátor, stresszhatások, trauma stb) is felléphetnek olyan rizikótényezők, melyek idegrendszeri éretlenséget vonhatnak maguk után. Minden érési folyamatnak vannak meghatározott, funkcionális ismertető jelei - ezeket megfigyelve már egészen pici korban észrevehetőek az eltérések. A születés utáni időszakban a következőkre érdemes odafigyelni, melyek az éretlen idegrendszer tünetei, jelei lehetnek: izomtónus zavara (gyengesége, vagy épp feszessége), esetleg aszimmetriája, a fejkontroll hiánya (amikor a baba nem képes a fejét a test tengelyében tartani ülő vagy álló, vagyis függőleges helyzetben).
Előfordul, hogy a baba sokat sír vagy éppen túl csendes, túl sokat alszik, vagy épp ellenkezőleg, keveset alszik, nyugtalan, irritábilis, „remegős”, túlérzékeny. Mozgásfejlődése elmarad társaitól (itt azért fontos megjegyezni, hogy minden baba más ritmusban, ütemben fejlődik, így ne várjunk tőlük pontos "határidők betartását" forgásra, mászásra stb-re vonatkozóan, inkább idő intervallumokban gondolkodjunk). Nem figyel, nem mosolyog, tárgyakat nem követ, szemkontaktust nem tart. Későbbi időszakra jellemző, hogy a gyermek beszédfejlődése késik, viselkedése furcsaságokat mutat, figyelme gyakran elkalandozik, hiperaktív, nehezen kezelhető, gyengén tanul. Természetesen ezek a jelek az éretlenség mellett esetleg egyéb idegrendszeri betegség jelei is lehetnek, így mindenképp konzultálni kell szakorvossal, védőnővel, gyógypedagógussal, gyógytornásszal. Fontos, hogy mielőbb cselekedjünk, hiszen minél előbb észrevesszük a gyanús jeleket, annál nagyobb esélye lesz a gyermeknek a fejlődésre, a lemaradások behozására. "A korai diagnózis teremti meg a korai kezelés lehetőségét és az idő faktor idegrendszeri betegségek esetén különös jelentőséggel bír!" Szerencsére sok esetben gyakran látjuk, hogy az éretlenség jelei a baba életkorával párhuzamosan spontán javulást mutatnak - más esetekben azonban szakemberek bevonására és a szülő aktív jelenlétére van szükség. Mit tehet a szülő? Amint bármilyen gyanújelet észlelünk, elsőként gyermekorvosi konzultációra kell elmenni, majd gyermekneurológiai vizsgálat következik. Csak és kizárólag pontos és részletes vizsgálatok alapján lehet majd a fejlesztéseket megtervezni, egyéni fejlesztési terv keretein belül. Amennyiben pedig már iskolás gyermeken látjuk az éretlenség jeleit (olvasási, számolás problémák, írás során jelentkező nehézségek, mozgásos "ügyetlenség", gyakran elkalandozó figyelem, stb) keressünk fel gyógypedagógust vagy gyógytornászt, hiszen minden gyermek fejleszthető :)
