01/11/2025
🤍
Gyerekek és a gyász 🩶
„Az élet olyasmi, mint a szél.
A szél láthatatlan, de érzed, amikor fúj.
Amikor fúj a szél, libegnek a falevelek, szállnak a szöszök, és magasra repül az égbe a papírsárkány.
Amikor a szél elszökik, minden mozdulatlanná válik.
Nem libeg, nem száll, nem repül magasra az égbe semmi.
Hová tűnik a szél, amikor nem libegteti és repteti a dolgokat? Valahova máshova.”
(Shona Innes: Az élet olyan, mint a szél; Rét Viktória fordítása)
Ez a hétvége a legtöbb családban az elhunyt szeretteinkre való emlékezésről szól. Mindenki a saját hite és rítusa szerint éli meg ezeket a napokat, s különösen nehéz ez azok számára, akik nemrég vesztették el szerettüket. Bármennyire is szeretnénk megóvni gyermekeinket ezektől a tapasztalatoktól, a halál az élet kikerülhetetlen része, amely őket is foglalkoztatja, így szülőként fontos feladatunk válaszolni a kérdéseikre, és segíteni őket a veszteséggel való megbirkózásban.
A gyermekek halállal kapcsolatos vélekedése az életkoruk előrehaladtával változik. Kisgyermekkorban az elmúlás és a halál véglegessége még felfoghatatlan. Óvodáskorban, a mágikus gondolkodás időszakában a halál és az álom még rokon fogalmak, olyan mint egy utazás, ahonnan vissza lehet térni, így a halott gyakran tovább él a képzeletükben (eszik, iszik, tudja, ha valaki virágot visz a sírjára, stb.). Kisiskoláskorban gyakori a halál megszemélyesítése (pl. csontváz, szellem, angyal); 9-10 éves korban pedig már kialakul a test halálának reálisabb felfogása. Akik hisznek a lélek halhatatlanságában, azok ekkor már külön tudják kezelni a test halálát és a lélek további sorsát. Kamaszkorban már alakulni kezd a felnőttek halálképéhez hasonló felfogás, ám az empatikus érzelemkifejezés későkamaszkortól jellemző leginkább.
Amit szülőként fontos tudnunk a gyermekek gyászáról:
❕❕A veszteségélmény, és az ahhoz kapcsolódó gyászfolyamat nem csak egy szeretett személy halálakor jelentkezhet, hanem egy-egy, a gyermek számára fontos játék vagy háziállat elvesztése, lakóhely, iskola- vagy osztályváltáskor is megjelenik. Minden (jelentős) változáshoz, amely az életünkben történik, a gyász érzelmi élménye kapcsolódik. Ez tehát egy érzelmi folyamat, ezért nem működik megnyugtatásképpen a másik játék, vagy másik állat vásárlása a veszteség "pótlására".
◽️ A gyász felhalmozódhat. Az egymást követő pszichés veszteségek bizony összeadódnak, ami még tovább mélyítheti a gyász fájdalmát.
◽️ Habár a gyerekek hasonló érzelmeket élnek át, mint a felnőttek (szomorúság, düh, büntudat, szorongás, érzelmi bénultság), ezek rövidebb periódusokban jelentkeznek. Úgy tűnhet, hogy az egyik pillanatban szomorúak, majd mégis belefeledkeznek egy játékba; a kisebbek zavartan nevetgélhetnek, de tapasztalhatnak visszahúzódást vagy közömbösséget is, ami azt az illúziót keltheti a felnőttben, hogy a gyermek „nem fogta fel” ami történt - ez azonban nem így van. A gyerekek csupán nem tudják megfelelően kifejezni érzéseiket, gyakran nem tudják mit várnak tőlük a felnőttek, milyen viselkedés lenne „helyénvaló”.
◽️ Gyakran jelentkeznek: testi tünetek, regresszív jelenségek (újra bepisil, vagy ismét szopja az ujját, amit már elhagyott), alvási és táplálkozási zavarok, figyelmi problémák, düh, agresszió, iskolai teljesítmény romlása, szorongás, önvád.
◽️ A halál véglegességének elfogadása akár hónapokig is elhúzódhat, amely során folyamatos érzelmi hullámzás is előfordulhat.
Hogyan segítsük gyermekünket a veszteség feldolgozásában?
❗️Fontos szem előtt tartanunk, hogy a gyász egy természetes reakció, amikor érzelmi veszteség ér minket. Minden gyász egyedi, és mindenkinek – a gyerekeknek is – joga van a maga módján, a maga tempójában gyászolni.
🤍 Kisgyermekkorban különösen, de később is kiemelten fontos a biztonság kérdése. Ha a gyermek valamelyik szülőt, vagy közeli hozzátartozót veszítette el, minél előbb tisztáznunk kell, hogy mi lesz az ő további sorsa, hol fog lakni, kivel, ki vigyáz rá, ki viszi óvodába, iskolába, stb. Az új napi rutin kialakítása kapaszkodót ad a mindennapokban, és segít helyreállítani a megingott biztonságérzetet.
◽️A halál tényét egyszerű, de konkrét kifejezésekkel közöljük a gyermekkel, kerüljük az „elaludt”, vagy „elutazott” kifejezéseket, hiszen aki elutazott, az még visszatérhet, ha pedig azt mondjuk, hogy a szeretett személy elaludt, a gyermek félhet attól, hogy egyszer ő sem ébred fel.
◽️ A temetésen való részvétel igen gyakori kérdés: ezt mindig kérdezzük meg a gyermektől! Mondjuk el, hogyan fog zajlani a temetés, mi történik és mit fog látni - ezeknek az információknak a birtokában pedig döntsön ő. Amennyiben fél, vagy negatív érzése van ezzel kapcsolatban, ne erőltessük, ám igyekezzünk ezzel kapcsolatos kérdéseire megértően, félelmeit elfogadva, és nem bagatellizálva válaszolni, ami csökkenti majd szorongását. A temetésen való részvétel egy fontos eleme a gyászfolyamatnak, hiszen végső búcsút veszünk elhunyt szerettünktől, így amennyiben a gyermek nem szeretne részt venni rajta, mindenképpen találjunk módot arra, hogy ő is elbúcsúzhasson tőle: látogatásunk el a temetőbe együtt később.
◽️ A gyermek hallgatása nem azt jelenti, hogy nincsenek kérdései, csupán érzi, hogy mik azok a témák, amelyekről a családban nem, vagy nehezen lehet beszélni. Nagyon fontos tehát, hogy nyíltan kommunikáljunk az érzéseinkről és a történtekről, a gyermek életkorának megfelelő kifejezéseket használva! Ha a szülő nem hitelesen adja át saját érzéseit, és vidámságot tettet, sokkal nagyobb sérülést okozhat, hiszen a megosztott gyász és szomorúság felszabadító erővel bír, a kegyetlen igazságot pedig sokkal könnyebb elviselni, mind egy nyomasztó titkot. Az őszinteség nem azt jelenti, hogy naturalisztikus részleteket is el kell árulnunk a haláleset körülményeiről, az átadott információ legyen hiteles, de a gyermek életkorának és fejlettségének megfelelő formában!
◽️ Ha megkérdezzük az érzéseiről, és nem válaszol, segíthet, hogyha őszintén beszélünk neki a saját megélésünkről. Érzelmeink megosztása kapcsán fontos szem előtt tartanunk, hogy a szélsőséges érzelmi megnyilvánulások megijeszthetik a gyerekeket. Érzéseinket megosztani és kifejezni nagyon fontos és szükségszerű, ám figyeljünk arra, hogy erre ne érzelmileg elárasztott pillanatban kerüljön sor.
🍃 Kisgyermekeknél és óvodásoknál a közös játék és rajzolás is sokat segíthet az egymáshoz kapcsolódásban, és alkalmat adhat a beszélgetésre is.
🍃 Iskoláskorban gyakoriak az irreális önvádak, amelyek enyhítésére és a veszteség feldolgozására a meghitt beszélgetés mellett már meséket is használhatunk. Ebben az életkorban a gyerekek már könnyen azonosulnak a szereplőkkel, amelyeken keresztül kimondatlan problémáikat is megszemélyesíthetik.
🍃 A kamaszokra gyakran jellemző, hogy nem kíváncsiak a betegség részleteire, amellyel az érzelmi terhektől igyekeznek megóvni magukat. Problémáikról szívesebben beszélgetnek a barátaikkal, a családtagokkal szemben lehetnek bántóak, provokatívak. Gyakran egyedüllétre vágynak. Gyászuk epizodikus: 1-1 esemény vagy emléktárgy erőteljes érzelmi hullámot hozhat, amely ellen nagyon küzdenek. Legyünk velük türelmesek, és biztosítsuk őket jelenlétünkről, amikor szükségük van rá, de hagyjuk őket a maguk által választott módon gyászolni!
🍃 15-18 éves kor körül a felnőttekéhez hasonló, intenzív és időben elhúzódó gyász jelenik meg. Érzelmeiket képesek nyíltabban megélni, mélyebb baráti kapcsolatokat ápolnak.
❕A gyászfolyamat fontos része időről időre részletesen felidézni elhunyt szeretteink emlékét még akkor is, hogyha a gyermek esetleg nem emlékszik rájuk. A temető felkeresése, fényképek nézegetése, az emlékek felidézése a folytonosság élményét adja a gyermekeknek, így megélheti, hogy akik elmentek, szimbolikusan velünk maradnak.
🩶 A gyermekek gyászfeldolgozása tehát nagyban függ az életkoruktól és a szeretett személlyel való kapcsolat mélységétől is. Az egyik legfontosabb szempont a gyermekek támogatása során, hogy lehetőséget teremtsünk egy biztonságos közegben nyíltan megélni érzéseiket. Ha meg tudjuk engedni magunknak a gyász megélését, akkor elkezdődik az a lelki folyamat, amely segít elszakadni attól, amit elvesztettünk. A gyászfolyamat végén az életünk újraszerveződik, elfogadás lép a fájdalom helyébe, és az emlékek integrálódnak az élettörténetünkbe.
Könyvek íródtak a témában, ebben a posztban csak néhány fontosabb szempontot tudtam kiemelni, és válaszolni a leggyakrabban felmerülő kérdésre. Ha szeretnétek több hiteles információhoz jutni a témában, a hozzászólásoknál csatolom a felhasznált hivatkozásokat, valamint ajánlott cikkeket és néhány mesét. ⤵️
Kép forrása: Pixabay
