21/12/2025
Lehet az írás terápia, önismeret, ima, retorika, szórakozás, elmélyülés, fantáziajáték, vágyteljesítés, és közösségi élmény.
Meg még ezer minden.
Persze teljesen ezek egyikét se váltja ki, de kicsit mindet tartalmazza.
Itt mindenki magából dolgozik, mégpedig a lehető legtágabb értelemben véve.
Hiszen az énem nem csupán annyi, amennyit szigorúan véve megélek.
Mindaz én vagyok, ami lehettem volna, ami vágyaimban, fantáziámban voltam, amitől rettegek, amit olvasok, filmen látok vagy hallok, amit a suliban tanultam, ami a körülöttem élőkkel megtörtént, amit álmodom, és így tovább.
Vagyis gyakorlatilag az egész világ én vagyok, hiszen valamilyen szinten mindezt át tudom élni.
Érzem orromban az Amazonas fülledt páráját, pedig csak álmomban úsztam benne.
Tenyeremre felhőkarcoló korlátjának vasa fagyott rá, pedig életemben nem merészkednék a mélység fölé.
Mályvacukrot sütök hosszú pálcán a Vezúv krátere felett, érzem a brutális hőtömeg fenyegető izzását arcomon.
Oblomovkában járok, virágzó fák közt, érzem, ahogy a búzakalászok súlyosbodnak, a gyümölcsök kikerekednek, hallom az alvók sokritmusú horkolását.
És így tovább. Persze technikai kérdés, hogy ezeket a belső utazásokat mennyire leszek képes az olvasó számára érzékíteni.
Gyere, ugorj fejest januártól a szövegekkel való babrálás, veszkődés, örömködés, fejtörés, ötletelés, megőrülés, felszabadulás világába egy lendületes, leleményes, szeretetteljes csapattal.
Linkek hozzászólásban.
Kép: Angela Smyth