01/12/2022
🌿 Egy hasznos módszer a Düh kezelésére. 🙏
A düh kifejezése
(Erőszakmentes kommunikációval)
Dühünk kifejezésének első lépése: mentesítjük a másik embert a dühünkkel kapcsolatos bárminemű felelősségtől. Sosem azért leszünk dühösek, mert valaki valamit mond vagy tesz. Az erőszak abból a hitből ered, hogy a fájdalmunk oka a másik ember, és ezért bűnhődnie kell. Mások viselkedése hozzájárulhat ilyen-olyan érzésünk jelentkezéséhez, de annak nem a kiváltó oka.
De hát akkor mi a düh kiváltó oka?
A düh kiváltó oka saját gondolkodásunkban rejlik: elítélő és hibáztató gondolatokban.
Mások hibáinak a méricskélése és megítélése helyett választhatjuk azt, hogy inkább a bennünk áramló életenergiához kapcsolódunk. Ez az energia pedig úgy érhető el, ha minden pillanatban a SAJÁT SZÜKSÉGLETEINKRE összpontosítunk.
Ha pl. egy számunkra fontos személy késve érkezik a találkozónkra, megsértődünk. Ha azonban egy kis egyedüllétre vágyunk, például arra, hogy 30 percet pihenjünk, még hálát is érzünk, ha félórát késik az illető, és egyáltalán nem leszünk miatta dühösek. Tehát nem a másik fél viselkedése, hanem saját szükségletünk az érzésünk kiváltó oka.
Használjuk dühünket vészjelzőként!
A düh azt jelzi, hogy magunkban vizsgálgatunk és elítélünk másokat, ahelyett, hogy arra összpontosítanánk, amire szükségünk van, s így azt persze nem is kapjuk meg. Minden dühkitörés magja egy kielégítetlen szükséglet.
+ Empátia
Amellett, hogy saját érzéseinkre és szükségleteinkre összpontosítunk, választhatjuk azt is, hogy az adott pillanatban tudatosságunk fénycsóváját a társunk érzéseire és szükségleteire irányítjuk. Ebben az esetben is megtapasztaljuk, hogy a düh egyszerűen eltűnik, amint teljességgel együtt vagyunk társunk érzéseivel és szükségleteivel. Minél jobban figyelünk másokra, ők is annál jobban figyelnek ránk.
A „jogos felháborodás” helyett, kapcsolódjunk inkább empátiával saját vagy mások szükségleteihez.
Ehhez azonban sokat kell gyakorolnunk, hogy a „Dühös vagyok, mert ők…” kezdetű mondatokat újra és újra tudatosan „Dühös vagyok, mert arra van szükségem, hogy…” kezdetűekre cseréljük.
A szükségletünk az, hogy a másik ember valóban meghallja a fájdalmunkat.
Gyakorlat:
Szánjunk rá időt!
Gyakoroljuk, hogy az ítéletek mögött észrevegyük a kielégítetlen szükségleteket.
Készítsünk egy listát a fejünkben leggyakrabban előforduló ítéletekről! Támpont lehet a „Nem szeretem azokat az embereket, akik…” mondatszerkezet. Gyűjtsük egybe az összes negatív ítéletet, majd kérdezzük meg magunktól sorra, mindegyikkel kapcsolatban: „Amikor ezt az ítéletet hozom valaki felett, vajon milyen kielégületlen szükségletem húzódik meg annak hátterében?”
Ezzel a módszerrel rászoktatjuk magunkat, hogy emberek feletti ítéletek helyett kielégítetlen szükségletekben gondolkodjunk.
A gyakorlás elengedhetetlen, mert szinte valamennyien erőszakos környezetben nőttünk fel. Az ítélkezés és szemrehányás emiatt természetünkké vált. El kell gondolkodnunk, mielőtt megszólalnánk, és szavak helyett olykor csak egy mélyet kell lélegeznünk. A folyamat megtanulása és begyakorlása egyaránt időt igényel.
/Összefoglaló dr. Marshall B. Rosenberg: A szavak ablakok vagy falak című könyvéből/
Blog és közösség:
Önismereti Napló
www.veronikacoaching.hu
