19/12/2024
Elengedés.
Gazdag embernek tartom magam.
A hozzám közel állók pontosan tudják sokáig mennyit nélkülöztem. Azt is honnan hova jutottam.
Mindenem megvan.
Erdő közepén kis ház. Étel, ital, tűzifa, szeretetteljes család, barátok, emberi kapcsolatok.
Értékrendem a helyén van és életem folyik a folyásában, medrében.
Mesélek kicsit magamról.
Amikor sok munkával és lemondás árán tudok vmit teremteni, vagy csak egyszerűen szomorú vagyok és felvidítás okán meglepem magam egy apró ezüst ékszerrel, akkor mindig megadom a módját és érzésből választok. Van, hogy az utolsó forintjaimból. :) Ilyenkor mélyen szeretettel hordom és emlékeztetem magam nap, mint nap, hogy ez a szeretetem magamnak és igenis örömmel élek.
Aztán van, hogy a kedvenc ruhadarabjaimat is hasonló módon adom annak, aki megjegyzi milyen szép szoknya, amit viselek. Másnap kimosva elviszem neki. Pedig nem könnyű lemondani. Teli csodás érzésekkel , mégis az a legerősebb érzés, hogy számára mit hoz majd fel.
Érdekes megfigyelni, hogy milyen közös utunk van egy-egy különleges darabbal. És akkor, amikor a legjobban szükségem van ennek az erejére jön egy kedves mosoly felém, hogy de szép...de szép ez az ékszer, ruha, növény, bármi. És én elengedem gondolkodás nélkül, leveszem, kimosom és neki adom, hogy tovább adjam ennek az erőnek az örömét. Gyakran elmesélem a történetét is az illetőnek.
Az elengedés tudatos gyakorlása ilyen apró dolgokkal is kezdődhet.
Egy bútor, ingatlan, élő kert, amit te hoztál létre mind mind adhat másoknak is. Hiszen a föld bolygó nekünk is csak kölcsön adta.
Szerencsés vagyok, hogy ezt élhetem és nem ragaszkodom tárgyakhoz, emberekhez túlzottan. Sőt, ha szükséges és kiszáradt fát vágatok ki, hogy vihar esetén nehogy a házra dőljön. Rugalmasan igyekszem döntést hozni.
A megszokásokat elengedni azt nem tudom hogy nevezhetem e elengedésnek, mert azt inkább transzformálásnak hívom.
Érzéseket szerintem elengedni nem tudunk, hanem inkább megtanulni velük együtt élni.
És! Itt jön be az, amiben végtelenül hiszek, hogy ehhez időnként érdemes segítő, szakember, kísérő, csoport segítségével beindítani az öngyógyító mechanizmusokat.
Tiszta szívvel ajánlom. Kezd el most, nincs mire várni! Ajánlom magamat.
Aztán érdemes megvizsgálni a másik oldalát is, tudok e kötődni tárgyakhoz, helyekhez és más emberekkel szövetségben élni.
(Ez majd egy külön fejezet lesz🙂)
A mentális és testi egészség folyamatosan igényli a figyelmünket és azonnal jelez, ha az elengedés nem működik bennünk, ahogyan kellene. Esetleg elakadást érzékel. Az anyagcsere jelez elsőként. Ha sokat rágódok valamin, rlkezd fájni a fogam, ha görcsölök sokáig bármin a fejem migrénnel, a gyomrom fájdalommal jelez. Ez is külön irást igényel.
A tudatosság az élet és halál körforgásában szerintem nagy tanítás, akar elengedésben bátorítalak.
A múltkor megláttam egy könyvet, aminek a címe Elengedés. Péterfi Judit írta és a közelben volt épp dedikálás, előadás erről, így engedtem kívancsiságomnak és elmentem.
Csodás volt az íróval és Somitával beszélni pár élő szót és megölelni őket.
Öröm olvasni is a könyvet. (Amit írt nekem, szeretettel osztom meg veletek is.)
Analógiákat nézve ugyanígy. Mondok példát, hiszen ezért írom ezt az oldalt, hogy hozzájárulást adjak a tapasztalataimmal másoknak is.
A régi rossz szokásaimat elengedni, illetve cserélni egy kevésbé rosszra szintén csodás felismerés, ami gyakorlás és tudatosság nélkül nehéz lenne.
Szintén bátorítalak.
A naptáram szerencsére annyira sűrű, hogy nincs időm depresszióra.
Egy évvel ezelőtt egyedül, magányosan ültem a megszokott kis életemben, amit ugyanígy szeretek persze. Rendszeresen úsztam, úszom ma is. Bringáztam, bringázok ma is.
Viszont májusban hoztam egy döntést. Eladtam a házam falun és 200 km-rel odébb egy nyaralóba költöztem. Hozott nemcsak új megoldandó feladatokat, helyzeteket, embereket körém, hanem szembe kellett néznem a szokásaimmal, mit vigyek tovább, melyik hasznos még nekem, melyik nem.
Két éve alig tudtam járni, ma fát is vágok. Hiszen akkor van meleg a szobámban, ha őrzöm a tüzet.
Változtatás elengedéssel jár.
Ha ezen múlik, elengedem ezt is amit teretettem egy év alatt és várom a következő kalandokat.
Másik példa.
Egy éve azt adtam feladatnak, hogy legyek az emberekkel kedves. Tudatosan figyeljek, hogy stresszes helyzetekben is őrizzem meg az emberi méltóságom. Tudom, hogy a szeretetteljes viselkedés gyakorlása megéri és olyan plusz Öröm érzést ad, amelyet bármikor választanék életcélnak. Rengetegszer koppintottam a saját orromra, hogy nem sikerült kedvesnek lennem, mert türelmetlen voltam egy utastársammal, de legtöbbször autóvezetés közben marad el a kedves szándék, sajnos sokat beszélek káromkodva. Szóval itt még sok tudatosság szükséges. Habár itt is felszabadulás történik, ez igaz. Összességében így az évvége felé, azért megveregetem a saját vállamat, mert így, hogy tudatosan oda figyeltem erre (érzésben és nyilván nem számoltam), többször voltam kedves, mint bunkó, indulatos, cinikus másokkal. Ami sajnos jellemző volt rám. Főleg stresszes helyzetekben értelmezhető ez. Jó érzés, hogy ha oda figyelek, meg tudom őrizni az emberi méltóságomat is, mint a tüzet a kályhában ;)
Tanulság: az Elengedés után jön a felszabadult Öröm.
Esszencia: Élet és halál körforgásában tiéd a döntés, hogy az örömöt válaszd. Tényleg. Igaziból mondom.
