07/11/2025
Mi az a gyermekkori érzelmi elhanyagolás? És hogyan hat felnőttkorban?
Gyermekkori élményeink nagyban formálják, kik leszünk felnőttként. A gyerekek a szüleikre támaszkodnak – nem csak ételre, ruhára és gondoskodásra, hanem érzelmi figyelemre is. Ha ez az érzelmi jelenlét hiányzik, akkor láthatatlan, de nagyon mély nyomok maradhatnak.
A gyermekkori érzelmi elhanyagolást azért nehéz felismerni, mert éppen az a lényeg, hogy valami nem történt meg: nem kaptunk meghallgatást, megnyugtatást, kíváncsiságot az érzéseink iránt. Nem hagy külső sebeket – de belül fáj.
Példák:
• Egy 10 éves kislány sírva jön haza, mert nem vették fel a csapatba. Szeretne beszélni róla, de az anyja elutasítja: „Most nem érek rá.”
• Egy tinédzser órákig egyedül van a szobájában anélkül, hogy bárki érdeklődne, mi van vele.
Ezek apróságnak tűnhetnek. De ha rendszeresen megtörténnek, a gyerek azt tanulja meg: „Az érzéseim nem fontosak.” Vagy még mélyebben: „Én nem vagyok fontos.”
Sokan olyan családban nőttek fel, ahol kívülről minden „rendben volt”. Nem volt bántalmazás, nem volt kiabálás. A szülők jó szándékúak voltak – csak épp nem tudtak érzelmileg kapcsolódni. Kívülről minden harmonikusnak tűnt, belül viszont valami hiányzott.
⸻
Felnőttkori jelek, ha valaki érzelmi elhanyagolást élt át:
• Üresség vagy magány érzése.
• „Valami nincs rendben velem…” érzés.
• Nehéz hozzáférni a saját érzésekhez.
• Szokás az érzések elnyomása vagy elkerülése.
• Bizonytalanság abban, hogy ki is vagy valójában.
• Nehézségek a határok meghúzásában.
• Külső elismerés keresése.
• Bűntudat, szégyen vagy szorongás.
• Nehéz segítséget kérni.
• Mások kedvében járás, túlzott alkalmazkodás.
• Mély, biztonságos kapcsolatok hiánya.
⸻
Az érzelmi ráhangolódás hiánya nem a szándék rosszaságáról szól – sokszor csak képességek hiányáról. De felnőttként megtanulható az érzelmek megértése, kifejezése és kapcsolódása – önmagunkkal és másokkal is.
