22/05/2025
Az apai seb és a siker utáni hajsza…..
Sok férfinál az apai seb a siker utáni vágyból fakad.
Miért?
Mert a társadalom gyermekkortól azt tanítja , hogy a férfiak értéke teljesítményben mutatkozik meg.
Különösen azoknál a férfiaknál, akiknek kemény, kritikus vagy érzelmileg elérhetetlen apja volt. Ahhoz, hogy értékesnek érezzék magukat , a siker válik az egyetlen „bizonyítékká”.
Így lesz munkamániájuk csendes függőség.
És amikor családot alapítanak, az apai seb még mélyebbé válik: a családra kevés idő marad….
Nem azért, mert nem szeretik a párjukat vagy gyerekeiket – hanem mert az önbizalomhiány belülről emészti őket. Hiába érhetnek el sikereket ,nem tudják soha igazán megélni az elismerést, amit egész életükben kergetnek.
Persze a férfit a párja próbálja visszatartani, emlékeztetni arra, mi az igazán fontos – a közelség, az együtt töltött idő, a szeretet.
De ő csak bizonyítani akar. Nem másoknak, hanem talán leginkább önmagának. Hogy elég jó, hogy méltó mások elismerésére.
Csakhogy ez a bizonyítási vágy, ha nem gyógyul be ,
kielégítetlen marad, mindig lesz egy újabb cél , amit meg kell szerezni. És mire észreveszi, már túl messzire ment. Marad az űr, a csend, a kapcsolatok kihűlt romjai.
A gyógyulás akkor kezdődik, amikor felismeri a benne élő ,megsebzett kisfiút , aki valamikor nem kapta meg az apukájától az elismerő szavakat és a sikereken keresztül próbálta pótolni ezt :
„Nem kell megdolgoznom mások szeretetéért.”
Van más út is: kapcsolódás, közös élmények, természet, hobbi, alkotás. stb. Valami más , ami belülről ad visszajelzést neki :
„Elég vagyok. Így vagyok jó, ahogy vagyok.”
