19/02/2026
🎂 35 ÉVES LETTEM – ÉS MÉG MINDIG NEM TUDOK EGY HELYBEN ÜLNI! 🫣😁
Ma van a születésnapom, és ilyenkor illik egy kicsit komolyabbnak lenni... de aki ismer, tudja, hogy nálam ez nem így megy. Mert bár a számok szaporodnak, a szívem mélyén még mindig az a kisfiú vagyok, akinek a lába alatt égett a föld. 😁🫣
Ma egy kicsit személyes hangvételű poszt következik, mert ma van a szülinapom.
Már nem vagyok annyira fiatal mint szeretnék, de azért még nekem is az egyik kedvencem a fogócska meg az ugrabugrálás. 😉
Nézzük, hogy jutottam el idáig…
A bemutatkozásomban már említettem, hogy rendelkezem jó pár év sportmúlttal a hátam mögött…
De azt nem említettem, hogy hogyan szerettem meg a sportot. 😁
Én is egy izgő-mozgó kisfiú voltam. Néha rosszalkodtam, néha nem, de egy dolog mindig állandó volt bennem (ami szerintem teljesen normális egy óvodás - kisiskolás gyereknél) nehezen fogott a hely. 😁🫣
Az Anyukám és az Apukám soha nem neveztek rossznak, de keresték a lehetőséget a mozgásra.
Mint minden kisgyermek én is imádtam labdázni, sőt - akkoriban szinte ez állandó volt. Ahogy hazaértünk az oviból, vagy a suliból irány az udvar, vagy az utca.
Ezt a nagylányom sokszor alig hiszi el, sajnos ez a mai világban igen ritka..
Amikor még tárcsázni kellett az internetet, (Ki emlékszik?😁🫣) akkor gyerekként túl macerásnak is tűnt, meg hát nem úgy volt hogy bármikor bekapcsolhattuk. Legalábbis nálunk. 😊
Úgyhogy inkább szaladtunk azonnal kifelé. 😊😁🥰
❤️Mi kint voltunk ha esett, ha fújt, hidegben, melegben, állandóan labdáztunk, bicikliztünk, és hasonlók….
No de.. egyszer anyukámék elvittek egy fociedzésre, háátha végre le tudja a gyermek az energiáját vezetni… és hát igen, telitalálat volt.. úgyhogy ennek a sok délutáni labdázásnak az lett a következménye hogy focista lettem. ⚽️
Először csak kicsit voltam ügyes, aztán egyre ügyesebb lettem, de volt olyan is hogy kispadra ültem. De egy dolog állandó volt. A lelkesedésem! ❤️
Voltam nagycsapatoknál, kisebb csapatoknál, de a sport mindig is része volt az életemnek.
A másik dolog amit mindig is szerettem, a kisebbekkel játszani.
Mindig is szerettem tanítgatni őket.
Öröm volt látni hogy van amit átadhatok nekik. 😊
Így döntöttem el, hogy a pedagógia nekem való, a Főiskola pedig csak megerősítette bennem ezt. ❤️
A KalandTornával pedig tovább viszem mindezt, hiszen a legfontosabb számomra hogy értéket teremtsek a gyerekeknek! ❤️
A többit pedig közösen írjuk tovább. 😉
Hálás vagyok, hogy hétről-hétre jöttök, és együtt tornázunk, köszönöm nektek a bizalmat.
Jövőhéten újra találkozunk! ❤️😊
Geri bácsi
