18/10/2024
Túl könnyű elhinni a fájdalomról, hogy sosem fog elmúlni. Ott és akkor legalábbis, amikor mindennél erősebb és a világ hirtelen nagyon ijesztő hellyé változik miatta. Nehéz megtalálnom a történetem hegyét vagy lényegét, hogy mi az, ami itt leírható és megosztható belőle. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez egy saját élmény, nincs kőbe vésve és nem nálam van a bölcsek köve vagy a spanyol viasz. Viszont valamire rátaláltam, ami bennem van és mindig is bennem volt. És ez az én kis világomban egy heuréka élmény. A menstruációm (kb.) 13 éves korom óta rendszeres, sosem volt nőgyógyászati problémám, mármint szervi bajom. Viszont a fájdalom, ami ezzel a pár nappal járt, az elviselhetetlen volt, mindig is. Volt, hogy annyira fájt, hogy injekciót kellett kapnom, mert mozdulni sem bírtam. Enni sem tudtam, így epét hánytam és órákig ültem a WC-n, a lábamat rázva, várva arra, hogy legyen már vége. Gyógyszer nélkül sosem tudtam létezni ezeken a napokon. Cataflam, vagy erősebb gyógyszerek, a nospa és a gyengébbek nem hatottak. Egészen így ment ez ennek az évnek a nyaráig, amikor a Művészetek Völgye ideje alatt jött meg. Egyedül voltam a szállásomon és rettegtem a fájdalomtól. Tudtam, hogy jönni fog és most nagyon nem szeretném, hogy jöjjön. Nem akartam gyógyszert bevenni, tiltakoztam magamban az egész folyamat ellen. Talán még sosem volt ennyire erős és félelmetes, mint azokon a napokon. Biztos voltam benne, hogy valamilyen szervi baj okozza ezt, más nem lehet. Ott, Kapolcson, éjszakánként teljesen egyedül belepörgettem magam ebbe a gondolat spirálba. Előtte olvastam el Szentesi Éva legújabb könyvét, amitől nagyon szorongtam. Szeretem ahogy ír, utólag állíthatom, hogy nagyon hálás vagyok, amiért elolvastam. Mindenkinek ajánlom. Ezek a nyári napok ott a Völgyben úgy teltek, hogy éjszaka szorongtam, nappal pedig befelé figyeltem, elkezdtem akarni kapcsolódni magamhoz és keresgéltem valamit, de nem tudtam mit. Elhatároztam, hogy ahogy vége a fesztiválnak, otthon azonnal elmegyek szűrésre, amire egyébként évi rendszerességgel jártam. De most sürgettem, akartam tudni, hogy jól érzem-e azt, hogy valami baj van. Az intuícióimra hallgatva, egy egészen különlegesen kedves és figyelmes doktornőhöz kerültem (nem írom ide a nevét, de nagyon szívesen ajánlom és megírom privátban), aki rávilágított a fájdalmam gyökerére, amit azt hiszem én magam is sejtettem, de eddig csak kerülgettem, sosem mondtam ki a számmal és más sem világított így rá, mint ő. Három éve kezdtem el igazán az önismereti munkát. A jóga 10-12 éve jelen van az életemben. Úton vagyok már egy ideje, ezt a nagyon komoly kérdést mégsem tudtam eddig megválaszolni. Azt hittem: nem olyan fontos, ez természetes, mindenkinek fáj, majd elmúlik, a gyógyszer megoldja ha kell, stb. Hát nem, ez valami egészen másról szól. Ez a fájdalom, ami 13 éves korom óta jelen van a menstruációs napjaimon, ez átlélegezhető. Ez elfogadható, ezt engedhetem: ugyanis el fog múlni. Nem tart örökké. A doktornő a szorongásomra és azon belül a családomban (különös tekintettel a női ősökre) lévő elfojtott érzelmekre világított rá. A szemembe nézve mondta ki azt, amit tudat alatt nagyon régen szerettem volna már hallani. Olyan érzés volt kijönni a rendelőből, mintha a kezembe adott volna egy kulcsot és mostmár csak azt kell megtudnom, hogy mit nyit és hol. Akkor határoztam el, hogy véget vetek ennek a havi fájdalomnak és mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy ezzel meg tanuljak együtt élni, gyógyszer nélkül. Ez volt a tudatos önszeretetem első megnyilvánulása. Felkerestem Strahl Katit, aki egy csodálatos női energiákkal rendelkező, nagy tudású női jóga oktató és ajurvédikus szakember. Katinak már csak 1-1 mondata is annyit adott nekem ebben a folyamatban, mint soha semmi más. Mintha egy új világ nyílt volna meg előttem: ezt lehet így is?! A női jógás téma egy külön fejezet lenne, majd talán az ezzel kapcsolatos felismeréseimről is írok egyszer. Elkezdtem ezzel egyidőben naplót vezetni. Számomra az egyik legfeltöltőbb program saját magammal a szaunázás. Heti rendszerességgel elmentem szaunába a kis naplómmal és a korábbi ezzel kapcsolatos ellenérzéseimmel szembe menve, csak írtam kifelé magamból az érzéseimet. Elhagytam a kávét. Mindig égett tőle a gyomrom reggel, nem is értem miért ittam. Matchát és spirulinát iszom helyette. Ashwagandhát és kollagén port, magnéziumot és kálciumot iszom. Meditálok, női jógát gyakorlok és jóga nidrát. Figyelem a a köldököm mozgását és a ciklusomat. Ellazítom az alhasam. Merek szabadon levegőt venni. Sokáig ez nem így volt. Azt hittem, hogy elég ha másoknak adok, magamat hagyhatom a végére. Az egyéni terápiámnak, a sulinak (Integrál Akadémia), a pszichodráma folyamatoknak, a családállításnak, a belső gyermekkel felvett kapcsolatomnak, a mély baráti- és párkapcsolatomnak és a testvéremnek köszönhetően teret kapott az, hogy elkezdjem megérteni a felmenőimet és rajtuk keresztül saját magamat. Azt, hogy honnan, miből, kiktől jövök. Düh, fájdalom, önbántás, harag, sírás. Ezekből sok, aztán lassacskán megérkezés a megértéshez, a megbocsátáshoz és a kikönnyüléshez. Elkezdtem szeretni magamat és hozzáférni az énerőmhöz. Két hónappal ezelőtt jött az a felismerés, hogy képes vagyok rá, a menstruációm engem szolgál, a testem a barátom és ez egy gyönyörű folyamat, minden egyes hónapban: távozik, ami nem szolgál engem. Úgyhogy most az van, hogy szeretek menstruálni és megfigyelni a bennem zajló folyamatokat. Nagyon izgalmas! Hálás a bennem lévő belső gyermek is és azt érzem, hogy jó úton vagyok. Szeretek erről beszélni azzal, akit érdekel és aki hasonló úton jár vagy szeretne elindulni ebbe az irányba. Szerintem egyre többen vagyunk és ez annyira jó érzés, tudni azt, hogy van megoldás, nem lehetetlen. Köszönöm, hogy elolvastad és még jobban, ha írsz pár sort (akár kommentben vagy privátban) a Te történetedről, megéléseidről! Ölelés :)
