08/08/2025
A Kundalíni Jóga és én. Még mindig csak ismerkedünk. Ízlelgetjük egymást. Főleg én őt. Ő pedig szelíd türelemmel hagyja.
7 hónapig "csak" heti néhány alkalommal gyakoroltam.
Fél év után kezdtem érezni, hogy valami megváltozik bennem. Elkezdtem látni magam egy olyan semleges térből, amiből felismertem a szenvedésprogramjaimat. Megláttam, de már nem analizáltam. Nem (mindig 🫣) kerestem a gyökerüket. Csak hagytam, hogy legyen az, ami van.
Majd 2 héttel ezelőtt beléptem A Kapun. Olyan ez, mint amikor hónapokon keresztül készülsz egy nagy utazásra, majd egyszer csak kiszállsz a repülőből, szippantasz egy mélyet a vágyott, új, mégis idegen világ levegőjéből és azt érzed: Itt vagyok végre! Megérkeztem. 🙏
Itt vagyok hát. Még éppen csak néhány lépést tettem ebben az új, valahol idegen, valahol mégis nagyon ismerős világban. Még csak néhány mély levegő járta át a testemet, mégis érzem, ahogy napról-napra itatja át minden sejtemet.
De már itt vagyok. Elindultam. Lassan, türelemmel, mindent megszemlélve haladok. Főleg magamat figyelem ebben az új térben. Csodálom a testemet, ahogy napról-napra lazul, könnyül, tágul. (Az a test, amit világ életemben rugalmatlannak gondoltam.)
Elismerően konstatálom minden este, hogy ma is eleget tettem a vállalásaimnak.
Jelenleg napi két elköteleződésem van a tanárképző folyamat és önmagam felé. Egy 22 perces mantra meditáció és egy másfél órás gyakorlatsor. Mindkettő 40 napon keresztül, megszakítás nélkül.
Mélységes alázattal végzem a dolgom és nem kérdés, hogy felkelek miattuk hajnalban, és/vagy tovább maradok fent, hogy eleget tegyek.
Minden nap könnyen megy? Nem állítom. De sokkal könnyebben, mint gondoltam. S mindez azért, mert már két hét után is sokszorosan térült meg a befektetett energia. Ez a két vállalás fix, stabil alapot ad a napjaimnak, az Életemnek. Olyannyira, hogy ma azon kaptam magam: napok óta nem billentem ki. Napok óta tartanak a gyakorlásaim egy olyan stabil semleges, naturális nézőpontban, ahonnan minden velem történt eseményt kívülről látok.
Ez nem azt jelenti, hogy nem érint meg semmi. Sokkal inkább azt élem, hogy könnyebben hordozok el mindent. Ha jön a nehéz fogadom, de tovább is engedem. Aki/ami viszi az energiámat, zokszó nélkül eresztem el.
Mert már értem, érzem, látom, hogy könnyedségre és nem szenvedésre születtem. Azért születtem, hogy ÉLJEK. Azzal és abban, aki és ami része tud lenni ennek a könnyűségnek.
S amint elkezdtem tenni magamért s megengedtem magamnak, hogy könnyű legyen körülöttem minden, megsokszorozódtak a szeretettel teli, lelket emelő pillanatok. Elkezdett bennem és körülöttem más minőségben lüktetni az Élet. 💞
Itt vagyok hát. Én adom magamat, az időmet, a figyelmemet. Ő pedig adja magát. Az erejét, a könnyedségét, a semlegességét. Mindazt, ami én magam is vagyok.
Jól megvagyunk. S úgy érzem egyre jobban megleszünk. Kéz a kézben önmagam felé.
A Kundalíni jóga és én.
Sat Nam 🤍🙏
