Csiba Gábor emlékei és történetei - Új

22/01/2022

20/12/2021

------ Az utolsó karácsony -------

Valamikor, a rendszerváltás hajnalán, 30 éve készült ez az utolsó családi fotó.
Mindazoknak akik rajta vannak, van már múltjuk és lesz még jövőjük. Kinek több, kinek kevesebb.

Elől a hajlott hátú szülők, régen túl életük delén. Nyolc gyermeket neveltek fel vasakarattal és meg fogják élni egyikük elvesztését.
Soha nem heverik ki ezt a csapást.

A matematikus szomorú mosolya más, mint a többiek boldogsága. Karácsony van ... szüretkor már nem fog élni. Nem tudja, nem tudhatja ezt, de keserű mosolya talán sejteti, hogy közelít a vég.
Mennyi minden van ebben a mosolyban! Félelem, remény, a gyerekek miatti aggódás, vagy a közelgő halál tudata? Ezt már soha nem fogom megtudni.

Hátul, a büszke, nagy reményű orvos harsányan nevet. Nem sejti, hogy a felemelkedés után egyszer majd barátok által elárulva, megalázva és megtiporva, mindent újra kell kezdenie.

És az örök útitárs, az ikertestvér, ma már hat sikeres fiú anyukája. Soha nem akartak egy iskolába járni, azonos hivatást választani, egymás közelében lakni. A Sors mégis így rendezte.

A szemüveges lány honnan is gondolná, hogy Ő megy el másodikként?
Kezdetben vad, később megszelídült férjével hosszú, boldog évtizedeket élnek le együtt. Ő a legidősebb nővér, szemüvege nem tudom hová mutat. Talán családja, két gyermeke göröngyös jövőjét látja?

A legnagyobb fiú. Kézen fogva jár életében a siker, a gyász és a remény.

Mosoly a szőke nővér, a nyelvzseni arcán. Ő óvodás korában "egy kicsit" elköltözött otthonról és felnőtt életében is sok országot megjárt. Akkor is, most is hazajött.

A legkisebb lány, az egykori örökké sírós, hasfájós kislány, aki kis korában nadragulyát evett. Csak egy hajszálon múlt az élete. Ő majd egy távoli ország vegyészeként talán éppen a nadragulyát fogja kutatni.

A fizikus öccs, a tudós, a legkisebb, az okos. Két évesen kimászott az ablakon és dacolva a fizika törvényeivel kívülről köszönt be: Anya! Itt vagyok!

És ennyi a család.
Középen a szülők, akik a háborúban megfogadták, hogy élnek, túlélnek és ezt a családot megalapítják.
Mindkettőjük szemében a remény, hogy talán vár még rájuk néhány év.
Talán...

19/11/2021

ANNA HALÁLA
Kisregény - 15. fejezet

Ez egy kitalált történet. Egy régi, megtörtént eseménnyel kapcsolatos hasonlóság csupán a véletlen műve.

----- A titkos találka -----

A sebész főorvos az ajtócsengő éles hangjára ébredt.
Az ajtóban a magas, csinos, telt idomú főnővér, Juli állt.
Régóta együtt dolgoztak, jó néhány éve a kapcsolatuk sokkal több volt, mint egy munkatársi kapcsolat.
Erről sem az osztályon, sem szűkebb környezetükben nem tudott senki.
Titokban, eldugott helyeken találkoztak. Az, hogy most idejött Juli, az is rendkívül kockázatos volt mindkettőjük számára.
Juli nem járt még soha a főnök lakásán, most is csak azért jött, mert barátja kétségbeesetten hívta telefonon és erre kérte.

„Bemehetek?” - kérdezte, majd válaszra nem várva, félretolta a főnököt és belépett a lakásba. “Mesélj gyorsan, mi történt? Annyira kétségbeesett volt a hangod. “ - kérdezte aggódva Juli a főorvost.
„Amikor hazajöttem a kerti partiról, volt egy kis vitánk a feleségemmel. Laura rendesen piás volt, megsértődött és elrohant. A gond az, hogy elvitte az autót is. Nem tudom mi történhetett vele, segíts kérlek derítsük ki valahogy.”

„Persze-persze segítek, de odabent az osztályon is óriási a zűrzavar. Most szállítottak be a mentők egy karambolban megsérült személyt. És tudod ki volt az? Kerényi, a kórház igazgatója." - döbbent csend telepedett egy pillanatra közéjük, majd Juli hevesen folytatta. „Van egy halott is. A kocsit állítólag az igazgatónk vezette tök részegen.”

„Ez egy őrület!” - kiabálta döbbenten a főorvos.
„Hát…. ha még tudnád, hogy a műtőben mi történt? “- folytatta a nő.
“Miért, mi történt? “- kérdezte izgatottan a férfi.
„Tomi, a műtős együtt volt Piroskával ügyeletben.”
A főnővér hangsúlyosan megismételte: ”Értsd jól! Együtt voltak.” - hangsúlyozta erőteljesen. „Piroska meztelenül, eszméletlenül feküdt a műtő folyosóján. Mellette a fiú. Tudod ki találta meg őket? Anna, Tomi barátnője.”
„Anna?” - hüledezett a főnök.
„Biztosan rajtakapta Őket “ügyelet” közben“ - nyomta meg hangját gúnyosan a nő.
A férfiban nagyon rossz érzés telepedett meg. A féltékenység ezer tüskéje szaggatta belülről. “Ne bántsd Annát!” - mordult a barátnőjére.
“Nocsak – nocsak.” - csodálkozott a nő. „Talán mégis igaz, amiről már régóta beszél az egész osztály? Kedves főnökünk szerelmes? Annába?“ - kérdezte sötéten Júlia.
“Nem, nem, nem, ez nem igaz!” - tiltakozott hevesen a férfi.
„Már Te is olyan vagy, mint Laura? Tudod, csak aggódom, mégis egy kedves kolléganő.“
„Úgy, íme az aggódó főnök.” - replikázott Júlia és a hangjából izzott a gyűlölet.
“És aztán mi történt? “- terelte a szót a férfi.
„Mindhármukat az új orvos, Vámos fedezte fel. Szerinte összeverekedtek, és úgy sérült meg Piroska.“
„És hogy van Piroska?” - kérdezte gépiesen a főnök.
„A balesetin fekszik, magához tért, úgy tűnik nem lesz komolyabb problémája”.
“És az igazgató?”
„Most operálja Öcsi és Fekete doktor, tompa hasi sérülés. Kétséges még a kimenetel.” – jött a válasz.

„Olyan rossz érzésem van Laurával kapcsolatban. Nem tudom mit csináljak. Menjünk be az osztályra? De mégis azt gondolom, hogy nekem a baleset helyszínén kellene inkább lennem” - bizonytalankodott a férfi... “Igen, a balesethez megyek. Te pedig menj vissza az osztályra, ne lássanak meg minket együtt.”

Ebben a pillanatban ismét megszólalt a bejárati csengő. Az ajtóban két rendőr állt.
„A sebészet főorvosához van szerencsénk? “- kérdezte az egyik rendőr.
“Igen, Hegyaljai doktor vagyok, mivel szolgálhatok? “ - kérdezte ijedten a főnök.
“Van Önnek egy piros színű Volkswagen bogárhátúja?“
„Igen - igen, CB 60-78 a rendszáma, igen..” - válaszolta riadtan a főorvos.
„Az Ön gépkocsija az országúton, az erdő mellett nagy sebességgel rohant bele az előtte haladó autóba. A gépkocsivezető, akit még azonosítani nem tudtunk, azonnal meghalt.”

„Úristen!!” -kiáltott fel a főorvos.
„A feleségem meghalt?“

„A felesége?” - kérdezett vissza rendőr. „Nem, nem ő.”
„A gépkocsit egy férfi vezette.”
„És a nejem? Mi történt a feleségemmel?” - kérdezte rémülten a férfi.
„A neje? Miért pont a neje?” - értetlenkedett a rendőr.
„Ő vitte el az autót.” – így a főnök.

A rendőr határozottan válaszolt:
“Az ismeretlen férfi a gépkocsiban egyedül volt."

03/11/2021

ANNA HALÁLA
Kisregény - 14. fejezet

Ez egy kitalált történet. Egy régi, megtörtént eseménnyel kapcsolatos hasonlóság csupán a véletlen műve.

----- Laura -----

A karambol hatalmas csattanását rémült sikolyok követték, majd éjfekete csend telepedett az ütközés helyszínére.

Laura magához tért, a sofőrre nézett és rögtön látta, hogy Lola doktor meghalt. A nyaka kicsavarodott és valami lehetetlen szögben megtört.
Tágra nyílt, élettelen szemei mintha csodálkoznának, úgy meredtek az asszonyra.

Laura rémülten húzódott el a testtől és feltépte a kocsi ajtaját. Kiugrott, majd botladozva, rohanó léptekkel eltűnt a közeli erdő sűrűjében.

11/10/2021

ANNA HALÁLA
Kisregény - 13. fejezet

Ez egy kitalált történet. Egy régi, megtörtént eseménnyel kapcsolatos hasonlóság csupán a véletlen műve.

----- A karambol -----

A sebészeti osztály főorvosa rosszkedvűen ért haza.
”Ez a kátrányos cipő dolog teljesen elrontotta az est hangulatát.
Milyen nevetséges lehettem, amikor ki kellett rohannom a vécére mert a meglepetéstől félrenyeltem.” -forrongott magában. „Egyébként is, honnan került a cipőmre az a szurok? Ha valaki, akkor az asszony biztosan tudja.”
Régóta éltek együtt, de az utóbbi években már csak mint két idegen . A főnök egyre inkább csak a munkájának, az osztálynak élt és ez minden percét le is kötötte.
Felesége állandóan egyedül volt és régóta érezte azt , hogy Ő már nem annyira fontos a férfi számára mint egykor. Mindenféle hírek jutottak el hozzá férjéről. Hol itt látták, hol ott látták. Barátokkal, nőkkel, egyedül és társaságban. Lassan, mint egy gyógyíthatatlan betegség, érlelődött meg benne a féltékenység.

A főorvos belépett az ajtón és rögtön nekitámadt a feleségének: „Miért nem tisztítottad ki a cipőmet rendesen? “- kiabálta.
”De hiszen mindennap kipucolom.” - jött a válasz.
“Miattad az egész osztály azt hiszi, hogy én ólálkodok rendszeresen a nővérotthon ablakai alatt…“
Az asszony- a magas, szikár, koránál jóval idősebbnek látszó Laura-agyon cigarettázott hangján ,meglepődve kérdezett vissza:
„Miért? Mi történt?”
“Szurkos volt a cipőm talpa.” - méltatlankodott a férj.
„Én mindennap rendbe teszem a cipőidet és kiteszem az ajtó elé a folyosóra.Te is tudod hogy , milyen kicsi ez a lakás. Szerintem valaki elvette a cipődet , járkált benne össze-vissza, aztán pedig visszat***e.”

A főorvos szólni akart ,de az asszony lehengerlően folytatta.
“Meg … jut eszembe!
Igazán intézhetnél egy nagyobb lakást. A Te pozíciódhoz nem való ez a munkásszállás. ..És különben is! Elég volt! Csak a szolgádnak gondolsz!Bezzeg a nőid!” - a férfi érezte, hogy itt többről van szó, mint egy egyszerű vitáról - “Azok mindig kedvesek, szolgálatkészek, én meg csak robotolok itthon neked!”- robbant ki az asszonyból.

A férj, akiben még mindig dolgozott az alkohol, csak most vette észre az éjjeliszekrényen a szinte üres konyakos üveget. Elöntötte az agyát vér. „Igen?”-kérdezte gúnyosan.
“Nincsenek semmilyen nők!“ - ordította. ”Te is tudod, hogy csak a szakmának élek, szeretem a munkámat és a munkatársaimat.” - majd vörös arccal folytatta - “Vagy üldögéljek itthon és nézzem az unalmas képedet? Veled, aki még egy érettségit sem tudott letenni?”

A nő haragjában az asztalra csapott ,mert a férje ezekkel kegyetlen szavakkal az Ő régi nagy bánatára tapintott.
“Úgy ? - kérdezte. “Na akkor sorolom..ki volt az, aki nem tudott leérettségizni, mert a férjének segített, dolgozott helyette, amíg ő tanult. Én! Azt meg nekem ne próbáld meg beadni, hogy nincsenek nők az életedben.” -folytatta indulatosan. “Tudom, hozzám is eljutnak a hírek és hallom, hogy most ott van az a kis falusi nőcske. Valami Anna, vagy mit tudom én, hogy hívják. Azt mondják, hogy látványosan belé vagy habarodva. Vén marha! Azt hiszed, hogy a szépséged miatt buknak rád a nők?” - kiabálta gúnyosan az asszony.
“Az a nőcske fűvel-fával összebútorozza magát. Mondják, hogy a Pistivel, meg valami műtősfiúval, meg aztán még Veled is. A kis ribanc! Nem ismerem, de gyűlölöm azt a nőt. Ha tehetném megölném!”

Kicsit lecsillapodva témát váltott, mintegy megelőzve a szólni akaró férjét.
„Engem ne gyanúsítgass! Keresd a cipőd használóját a szomszédok között!”

Azzal odalépett az előszobában lógó kabátok egyikéhez belenyúlt, kiemelt egy kocsikulcsot és kirohant a lakásból. Az ajtó hatalmas dörrenéssel csapódott be mögötte.

A folyosóra lépve belebotlott a szintén abban a házban lakó, erősen spicces Lolába, a sebészeti osztály örök adjunktusába.
“Tiszteletem asszonyom” - hajolt meg előtte látványosan a vigkedélyű, örök adjunktus. “Hová-hová?„
Az asszony foghegyről csak ennyit szólt:
“Kiszellőztetem a fejem.”
“Elkísérhetem a nagyságos asszonyt?”- udvariaskodott a férfi.
”Ha magának az jó…” - válaszolta Laura.
„Majd én vezetek” - mondta Lola és a slusszkulcsot kivette a nő kezéből.Nagy lendülettel mindketten
beszálltak a főnök öreg, bogárhátú Volkswagenjébe.
A kocsi kicsit köhögve meg-megugorva beindult és egyre gyorsuló tempóban száguldott a városból kifelé.
Az autó élesen ráfordult az országútra, a sebész lendületesen megnyomta a gázt és a Volkswagen egyre gyorsabban és gyorsabban siklott az éjszakában.

A minisztériumi megbeszélés után a Budapestről hazafelé száguldó igazgatói Volgában ülők úgy döntöttek, hogy megállnak egy kicsit kiszellőztetni a fejüket. Lehúzódtak, az igazgató kiszállt, hogy könnyítsen magán a közeli bokorban. Havasi, a sofőr-akit nagyon idegesített, hogy főnöke ittasan vette át tőle a kocsit-kihasználta a pillanatot és visszaült a volán mögé. Az igazgató dolga végeztével a helycserét észre sem vette és szótlanul huppant bele az anyósülésbe. A szolgálati Volga indulni készült.

„Lola maga csodálatosan vezet!” - lelkendezett az asszony a bogárhátúban és kezét rácsúsztatta a férfi combjára, miközben a motor halkan duruzsolt. Egy éles kanyar után hirtelen
villant fel egy autó hátsó lámpájának pirosló fénye és a bogárhátú fékezés nélkül rohant bele az éppen induló igazgatói autóba.

22/09/2021

ANNA HALÁLA
Kisregény - 12. fejezet

Ez egy kitalált történet. Egy régi, megtörtént eseménnyel kapcsolatos hasonlóság csupán a véletlen műve.

----- Az ügyelet -----

Tomi nem bánta, hogy nem vett részt a főnök névnapi összejövetelén.
Nem nagyon szeretett társaságba járni, viszont megszerette a kórházi ügyeletet.

Egészen más hangulata van ilyenkor a kórháznak, mint napközben. Elcsendesedik, de mégis mozgalmasabb. Több a felelősség is. Ilyenkor az orvosok is közvetlenebbé válnak, egyenrangú partnernek tekintik őt.

Hosszú hétvégére készült, hozott magával ennivalót, olvasnivalót. Nem lesz bonyolult ez a mostani ügyelet, mivel nem felvételes az osztály. Az orvosok közül is a legfiatalabb, Imre doktor lesz bent. Kényelmesen elhelyezkedett az ügyeletes szoba ágyán és éppen kinyitotta a magával hozott könyvet, amikor élesen megszólalt a telefon.
“Tomi! Maga az?“-Piroska volt, az ügyeletes műtősnő.
“Igen! Itt vagyok! Tehetek valamit?“- válaszolta udvariasan.
”Legyen kedves, most azonnal szedje össze az osztályon a sterilizálni valókat, hozza fel hozzám, de sürgősen.”- jött a parancs. A fiú nem ért***e, mi ebben a sürgős, de Piroska ügyeletben a főnöke volt, így természetesen engedelmeskedett.
A kért dolgokat összeszedte, beszállt a recsegő-ropogó liftbe és a zöld csempés folyosón becsöngetett a műtőbe.

Hosszas várakozás és ismételt csöngetés után végre nyílt az ajtó és Piroska beengedte.
A lány mindig feltűnően fest***e magát, de most ahhoz képest is erősebb volt rajta smink. Mélyvörös rúzzsal kihúzott ajkaiból csak úgy áradt a szó. “Jöjjön csak Tomika! Már alig vártam, mert nagyon kell a segítség.“- és a műtő folyosón Tomi előtt megindult. Zöld műtős kabát és műtős nadrág volt rajta. Két karját a melle alatt összefonta, ettől a kabát rásimult testére és csípőjét ringatva ment Tomi előtt az ürességtől kongó folyosón.
“Most mosták fel a folyosót, kerülje ki azokat víz foltokat, elcsúszhat. Óh, tudja én nem szeretek a főnök bulijaiba járni, mert az mindig erkölcstelen irányba fordul. Tavaly is olyan kellemetlen volt, mert tánc közben fogdosni kezdett a főorvos úr. Kénytelen voltam rápaskolni a kezére. Tudja, én nem ‘olyan’ nő vagyok. A többi lány természetesen irigykedett, de engem nem úgy neveltek. Aztán az a sok részeg férfi és azok a megjegyzések, amiket ott szoktam kapni… De én úgy teszek mindig, mintha észre sem venném őket. Mert ugye én nem olyan vagyok.
Mielőtt munkához látnánk üljünk be egy kávéra ide a főműtősnő szobájába.” - invitálta csacsogva a fiút.

A szobában felt***e a kotyogót a rezsóra és leült Tomival szemben. Váratlanul Megszólalt a telefon. Hagyja csak, csörögjön csak magának.” - mondta lány, majd valahonnan előszedett egy üveg Lánchíd konyakot és két vizes poharat. Töltött magának és Tominak.
“Igyunk egy kicsit.“ - emelte koccintásra a poharat Piroska.
Tomi megdöbbent. “Dehát munkában vagyunk. Tilos az alkohol.”
“Tilos, tilos, de ki látja?“ - igy a lány.
“Egyébként is szeretnék pertut inni Magával, pontosabban Veled. Van valami kifogásod Tomika?“ - kérdezte csábosan.
Tomi kényszerűen tiltakozott.
“Nem ..nem ..nagyon megtisztelsz Piroska.“
A fiú nem szerette az alkoholt, de nem akart ellentmondani a lánynak. Karjaikat egymásba öltve emelték poharukat a szájukhoz. Ahogy a lány felemelte karját, a műtős ruhája mintegy véletlenül elől szélesen kinyílt és elővillantak gömbölyű mellei. A fiú odapillantott és mint akit kukkoláson értek, elvörösödve dőlt hátra a karosszékben.
”Mi baj?” - kérdezte ártatlan szemekkel Piroska.
”Ja!” - pillantott a melleire. ”Ez a fránya műtős kabát állandóan kibomlik. A mosodában mindig leszaggatják róla a megkötőt.“
Majd csábos mosollyal a még jobban szétnyíló köntösében odalépett a fiúhoz és át akarta ölelni a nyakát.
Tomi, mint aki mély álomból ébredt, magához tért és tiltakozott.
”Nem, kérlek ne! Nekem barátnőm van, akit nagyon szeretek. Nem akarok mást, csak őt!”

Ezekre a szavakra a lány csábító mosolya indulatos vigyorrá torzult.
“A barátnőd? Tudod-e, hogy ő miket csinál, amikor nincs veled? Amikor állítólag a fegyelmi ügyet piheni ki a szüleinél? Pisti doktorral, meg az igazgatóval?”
”Nem - nem, ez biztosan nem igaz!” - tiltakozott Tomi.
”Ha nem hiszed, kérdezd meg Marcsit, vagy Tasit! Mindenkivel kikezd, mindenki kell neki!” - kiabálta gonoszul villámló szemekkel.

“Nem! Nem akarom ezt tovább hallgatni!”-kiáltotta a fiú és felugrott, rohant kifelé a műtőből. Piroska utánaszaladt, miközben műtős kabátja szétnyílva, mint két kiterjesztett szárny lebegett fölötte. A lány a sarkon, a folyosó egyik víztócsáján megcsúszott, elesett és ahogy zuhant, a fejét a műtő lengőajtajának gombjába ütötte. A földre zuhant és a szemére hulló sötétségbe vízbe dobott jégként olvadt bele tudata. A fiú a már nyitott ajtóból az esés zaját meghallva megállt és visszaszaladt a lányhoz - akinek fülén és orrán szivárgott a vér. Fejét ölébe vette és rémülten szólongatta.

“Piroska..Piroska..Térj magadhoz!”
Ebben a pillanatban megjelent az ajtóban Anna.
”Azért jöttem, mert hiába csörögtem telefonon. Baleset volt… De mi történt?”- akadt el a szava, ahogy észrevette Tomiékat a földön.
”Mit tettél ezzel a lánnyal Tamás? “- kiáltotta ijedten. Ő is leguggolt az eszméletlen test mellé.

És akkor ismét megszólalt egy hang a folyosón: “Hát itt mi történik? Mit csináltatok ezzel a lánnyal? “
Az ajtóban az új orvos,Vámos doktor állt.

20/09/2021

ANNA HALÁLA
Kisregény - 11. fejezet

Ez egy kitalált történet. Egy régi, megtörtént eseménnyel kapcsolatos hasonlóság csupán a véletlen műve.

----- A baleset----

A sebész főorvos névnapi rendezvényéről Kemény doktor - az igazgató - Budapestre indult, mert váratlanul a minisztériumba rendelték. Beszállt a szolgálati Volga hátsó ülésére és rosszkedvűen magába fordult.
A sofőr - Havasi Úr - hallgatag ember volt, nem kérdezett semmit, mert tudta, hogy a főnöke akkor ennyire szófukar, ha nem iszik eleget. Havasi szinte automatikusan állt meg az első útszéli fogadónál.
Két pohár vodka után az igazgató visszaült az autóba és elégedetten szólt a sofőrhöz:
”Na és hogy vannak a gyerekek Havasi Úr?” - és igy most már felszabadultabban, a kátyúkat kerülgetve, zötykölődve érkeztek meg az egészségügyi minisztériumba.
Hosszas várakozás következett a miniszteri előszobában, amiből az igazgató már sejt***e, hogy nem kitüntetést fog kapni.
Az irodát sűrű, kávéval kevert dohányfüst áporodott szaga ülte meg.
”Szervusz Miniszter Elvtárs.” - köszönt hangosan, erőltetett könnyedséggel vendéglátójának. “Parancsolj velem.“
A miniszter nem kínálta hellyel kollégáját. A kávé kavargatása közben csak hosszas hallgatás után kezdett bele mondandójába.
“Kemény elvtárs! A hangulatjelentésekben rossz híreket olvastam Veled kapcsolatban.”
“Éspedig?” - kérdezett vissza megütközve Kemény.
“Úgy hírlik, keveset foglalkozol a kórházzal és túl sokat a nőkkel. Meg arról is írnak, hogy iszol. Nézd! Én demokratikus ember vagyok, meghallgatlak Téged is.
“Hát ööö ….nem iszom többet, mint a többiek és ez…ez így természetes.“-hebegett Kemény.
”Reggeltől estig csak a munkámnak élek és meghallom a kritikus hangokat is. Képes vagyok egészséges önkritikára is. A női dolog pedig egy aljas hazugság. Csak nem hiszed el ezeket a képtelen rágalmakat?“- válaszolta egy szuszra.
“Ne magyarázkodj Kemény elvtárs, mert még jobban belekeveredsz.” - vetett véget a kurta-furcsa beszélgetésnek a miniszter. “Ebben az ügyben már döntöttem. Ezt a mai beszélgetést vedd utolsó figyelmeztetésnek.
Ha a helyi elvtársak és a hangulatjelentők ismét negatív információkat küldenek rólad hozzám, akkor befejezed az igazgatói pályafutásodat.
Értve vagyok? - ezzel a miniszter ingerülten felállt, jelezve, hogy vége a beszélgetésnek. Kézfogás nélkül búcsúztak el egymástól.
A direktort hideg zuhanyként érte az, amit hallott. Úgy hitte, hogy stabil a helyzete, barátai vannak a minisztériumban és szeretik a kórházban. És most ez az ember, akinek csak egy érettségije van, ez az ember akarja őt kirúgni? “Biztos az a részeges tanácselnök, meg az a kétszínű kulák fajzat Méhes, ők fújtak be.” - gondolta sötéten.
Bevágta magát az autóba.
“Irány az első kocsma!” - adta ki Havasinak az ukázt. Jó néhány feles és két-három sör után már rózsaszínben látta a világot.
”Ebben az ügyben majd megyek én még följebb is! Neki is van főnöke!“-határozta el magában.
Az italboltból kilépve odaszólt a gépkocsivezetőnek:
”Most én vezetek!“
A sofőr megpróbált tiltakozni, de mindhiába.
Főnöke ellentmondást nem tűrő hangon letorkollta és beült a volán mögé.
Már esteledett, szemerkélt az eső, csúszós volt az út, de az igazgató mégis egyre nagyobb sebességbe kapcsolva száguldott városa felé.
Szinte sikoltva szólalt meg a telefon a baleseti ambulancián. Egyedül Anna volt szabadon, mert mindenki más el volt foglalva, hiszen hétvége volt rengeteg sérülttel.
”Itt a mentőszolgálat diszpécsere. Közúti baleset történt. Egy ember meghalt, egy tompa hasi sérülttel úton vagyunk. Készüljenek fel fogadásunkra, öt perc múlva ott vagyunk.”- kopogtak gépiesen a telefonban a szavak.
Anna azonnal szólt az ügyeletvezetőnek, aki intézkedni kezdett. Kinyitották a sokktalanítót, előkészítették a gyógyszereket, infúziókat. Mozgósították az anesztéziát, a beteghordókat.
“Anna kérem! Telefonáljon a sebészeti műtőbe, hogy készüljenek fel egy tompa hasi sérült ellátására, lehet hogy szükség lesz rájuk is.”- adta ki az utasítást az ügyeletvezető.
Szirénázva érkezett meg a mentő és az infúzióra kötött sérültet betolták a sokktalanitóba.
A lepedővel letakart, jajgató beteg arcát rászáradt vér és sár borította. “Emeljük át, vegyük le a ruháit tisztogassuk meg a beteget.”- jött a rendelkezés.
Anna egy vizes szivacsot vett a kezébe és mosta - áztatta a sérült arcát.
A vér és sár rétegei alól előtűnt a fájdalomtól eltorzult arc, az igazgató arca.
A sérült kinyitotta a szemét, esdeklő szemekkel nézett Annára, megszorította a karját és erőtlenül megszólalt:
”Anna? Maga az?
Ugye...ugye...nem fogok meghalni?”

20/09/2021

ANNA HALÁLA
Kisregény - 10. fejezet

Ez egy kitalált történet. Egy régi, megtörtént eseménnyel kapcsolatos hasonlóság csupán a véletlen műve.

----- A kerti parti----

A városhoz közeli tavacska partján egy zsebkendőnyi telek, rajta pici házikó áll. Ide hívta meg a sebész főorvos minden évben névnapján a kollégáit.
Bogrács gulyás, házi pálinka, kőbányai világos sör, jó kis “kunkordi”bor, felszabadult beszélgetés. Estefelé nótázgatás, egyeseknek elhajlás.
Ez volt általában a program.
Sorban jöttek a vendégek.
Az orvosok Öcsi főorvossal - a főnök jobb kezével - az élen.
A két műtős, Csoki és Mankó már kora reggel virágos hangulatban érkezett Tasi “főműtős” vezetésével. Tomi nem jöhetett, mert szolgálatban volt.
A műtőből csak Juli és Milli tudott eljönni, Piroska ügyeletes volt.
“Sziasztok”- köszönt rájuk a későn csatlakozó, a stabil alkoholszint miatt mindig bizonytalanul lépkedő Lola, az örök adjunktus.
“Az asszony nem lesz itt. Biztosan megint fasírtban vannak a főnökkel.“- adta a jól értesültet Pisti, az elegáns sebész.”
Anna is szeretett volna elmenni a névnapra, de új helyén, a “balseb”-en egész nap dolgoznia kellett.
Az udvaron a Főnök “fecske” nadrágban és fehér atléta trikóban az új kollégák gyűrűjében lelkesen mesélt:
“Ez itt a birtokom. Nézzetek körül. Tégla - cement leselejtezésből, vasanyag a gyárból. A szakmunkát a betegeim fusizták össze. Ha most egy varázsló a pálcájával körbe suhintana és azt kívánná, hogy tűnjön el minden, ami “maszekban” került ide, azt hiszem néhány deszkán kívül semmi nem maradna. Na, de mindenki így csinálja.“ - heherészett a Főnök.
“Üdvözlöm a társaságot. Nagyon jól együtt vagyunk.” - mindenkit kedélyesen hátba veregetve járta körbe a vendégsereget egy magas, vékony szemüveges férfi, mintha ezer éve ismerné a jelenlévőket.
“Ki ez a jópofizó, hátba veregetős pasas?“- kérdezgették egymástól a jelenlévők.
Fekete doktor kész volt a válasszal:
“Vámos Laci, az új kolléga. Állítólag nagyon komoly felső kapcsolatai vannak. Hozzánk is az “elvtársak” segítségével került. Nagyon szereti a nőket és abban a hiszemben él, hogy a nők is őt. A hírek szerint csak a jól futó takarítónők menekülnek meg előle. Én viszont semmit nem nézek ki belőle. Szerintem a fiú csak szájhős.”
“Nekem nem tetszik ez az ember.“-szólalt meg kis irigységgel a hangjában Öcsi. ”Meg fogja még kavarni az életünket…”
“Köszöntök minden kedves kollégát” - lépett be nagy lendülettel, arcán széles mosollyal az ajtón a kórház igazgatója.
Az igazgatót a kórházban nem szerették arrogáns stílusa és lekezelő modora miatt.
Hívták ugyan a rendezvényre, de egyáltalán nem várták. Ezért keltett általános meglepetést a megjelenése.
“Szervusz kérlek. Köszöntelek .”- udvariaskodott a Főnök. ”Jó, hogy eljöttél, ez így nagyon demokratikus.“
“Csak éppen beköszönök, mert váratlanul Budapestre kell mennem, de azért ihatunk egy pohárkával.” -szabadkozott az igazgató. Töltött magának és a többieket meg sem várva, mohón ivott.
Méhes és Tivadar - a francia tudására büszke sebész - az egyik sarokban elkülönülve, halkan beszélgettek.
Leült hozzájuk János doktor és anesztes barátnője, akit mindenki csak “csirip“ Áginak hívott. Senki nem kérte, de megállt fölöttük az új orvos, Vámos.
Kényszerűen tudomásul vették jelenlétét.
“Én úgy gondolom, igazgatónk ideje lassan lejár.“- kezdte a beszélgetést Méhes. “Mindenki tudja, hogy iszik, a kórházzal keveset foglalkozik, a nőkkel annál többet. A legutóbb, amikor az a fegyelmi ügy zajlott, képes volt Annát, a szép és lelkiismeretes nővért az irodájába hívni és félreérthetetlen helyzetbe hozni.“
“Ki az az Anna ?- vágott közbe Vámos .
“Tudod, az a nővér, akinek olyan ‘csapnivaló’ feneke van.”- szellemeskedett János.
“Ja…ismerem. Én minden női feneket behunyt szemmel felismerek.“ - vette humorosra Vámos.
Méhes folytatta: ”…aztán pedig azt híresztelte, hogy a nő kezdett ki vele.” “Tényleg ?”- csodálkozott Tivadar. “És ezt Te honnan tudod?“
“Barátocskám! Vannak informátoraim és használom is őket. Kapcsolataim segítségével el tudom intézni, hogy ez az ember többet ebben az országban ne legyen igazgató. Már meg is t***em az első lépéseket. A párttitkár és a tanácselnök elvtárs támogatja a kezdeményezést.”
”De akkor ki lesz az új direktor? “- érdeklődött naivan ‘csirip’ doktornő.
“Hát, tudnék én erre a hivatalra alkalmas embert.”- válaszolt sejtelmesen Méhes.
“Kit?“-érdeklődött Tivadar.
”Ki lenne itt közülünk erre pozícióra alkalmasabb, mint…?”-nézett körül jelentőségteljesen Méhes.
“Ami azt illeti, én még nem vagyok érett erre a feladatra”- szerénykedett sietve Tivadar. “Legfeljebb a helyettességet tudnám vállalni.”
“Az igazgatóságot? Én örömmel vállalom.“- szólalt meg magabiztosan - mindenki meglepetésére - Vámos doktor. “Vannak segítőim, még a megyén is .”- t***e hozzá sejtelmesen.
“Máris?“- kérdezte gúnyos tekint***el Méhes az új orvostól.” Hiszen még csak a napokban jöttél ide.”
“Az lehet, hogy csak rövid ideje vagyok itt, de a feladatra alkalmas vagyok. Csak szóljatok, ha kellek.”- így Vámos.
“Ha így van, akkor tegyünk is érte valamit. Várom a segítségeteket. A Tiedet is.”- fordult Vámoshoz Méhes doktor.
A kis társaság feloszlott, tagjai elvegyültek a többiek között.
A vendégek tányérokkal a kezükben álltak sorban a kondér előtt.
Tasi, a “főműtős”- aki a Főnök legfőbb segítője volt - adagolta a gulyást.
Minden egyes tányér után húzott egyet a boros flaskából és ettől a merőkanál mozgása egyre bizonytalanabb lett.
”A legjobb falatokat én mindig az igazgatónak és a Főnöknek adom.”-hízelgett Tasi.
A jelenlévők egymással beszélgetve kanalazták a levest és sűrűn poharazgattak.
“Mesélj már, legkedvesebb műtősnőm, Juliskám! Történt valami érdekes mostanában ebben a kórházban?- vette át a szót kedélyesen a Főnök.
“Hogy történt -e valami érdekes? Történt bizony!
A múlt héten a nővérotthon ablakán egy ismeretlen akart bemászni.“-kezdett hozzá a műtősnő.
“Meglátták, gyilkost kiáltottak, mire a t***es elmenekült.”
“Én úgy tudom, hogy hetek óta ott ólálkodik az ablakok alatt.”- csiripelt izgatottan Ági doktornő.
“Először Tomira az új beteghordóra gyanakodtak”- folytatta a műtősnő. Tomi bent volt Annánál, a barátnőjénél az otthonban és az ablakon át távozott. Az volt a szerencséje, hogy strandpapucsot hordott. A portás Ilonka ugyanis rájött arra, hogy az a valaki, aki be akart mászni az ablakon, a nyomok alapján cipőben volt és meneküléskor a cipője egy darab szurkot tépett ki a járda aszfaltjából. A rendőrség nyomoz.“
Ennél a mondatnál egy tányér esett a földre és csörömpölve tört össze a padlón. Egy kanál leves cigányútra mehetett, mert köhögve, fuldokolva rohant a mellékhelyiség felé a Főnök.

20/09/2021

ANNA HALÁLA
Kisregény - 9. fejezet

Ez egy kitalált történet. Egy régi, megtörtént eseménnyel kapcsolatos hasonlóság csupán a véletlen műve.

----- A látogató -----

A nővérotthon félhomályos szobájában szenvedélyesen ölelkezett Anna és Tomi.
„Mesélj Tomikám, mi történt veled amióta nem láttalak?” - kérlelte Anna a fiút.
“Tudod, engem büntetésből felrendeltek a műtőbe. Azt gondolták, hogy ettől megijedek, pedig csak megerősödött az elhatározásom, hogy orvos leszek. Egész gyorsan beleszoktam az ottani munkába, annak ellenére, hogy Tasi “főműtős úr” mindent megtett azért, hogy ne szeressem meg ezt a szakmát. Mindennap így kezdi -’Na lássuk csak! Mit fogunk ma operálni? Én meg a főnök nagyon odafigyelünk ám rád! Az igazgató ránk bízott téged.’ - Így, mindig “fejedelmi többesben” beszél velem.”
“Tényleg?“- csodálkozott Anna. “De legalább engednek dolgozni?”
“Persze. Azt a feladatot mindig megkapom, ami mindenkinek büdös. - ‘A lányokat békén hagyod, a fiúknak minden kívánságát teljesíted. A kincsesbányákhoz pedig semmi közöd nem lehet.’ -ezek Tasi intelmei.”
“Kincsesbánya? Mi az?“ - érdeklődött a lány.
“Tudod, a műtét előtti borotválásért, meg a kioperált epekövekért jó pénzt adnak a betegek. Ezt hívják kincsesbányának.”
“Érdekes! “- nevetett lány. “És a többiek milyenek?”
“Hát, a fiúk nagyképűek, bár nem tudom hogy mire vágnak fel. Szerintem buták. A lányok? Kedvesek. Különösen Piroska.”
“ Piroska?” - húzta fel szemöldökét Anna.
“Tudod, ő az, aki olyan erősen rúzsozza száját. Orvosnak készült, de nem sikerült a felvételi, így lett belőle műtősnő. Nagyon kedves hozzám. Sokszor megdicsér. “ - húzta ki magát Tomi. ”Tegnap azt mondta, hogyha majd együtt ügyelünk, akkor megtanít néhány fontos dologra és átad néhány hasznos információt nekem.”
Annát - ezeket a szavakat hallva - valami nagyon furcsa érzés fogta el.
“És veled mi történt ?” - érdeklődött Tomi.
“Nagyon rossz volt minden, ami ekörül a fegyelmi ügy körül zajlott. Haza kellett mennem pihenni, felejteni. Tegnap jöttem vissza vonattal.”
“Hallottad, hogy Pisti doktornak új autója van? Egy Wartburg.” - terelte másra a szót a barátja.
“Igen, láttam. Véletlenül találkoztunk. Nagyon kedves az az orvos. A kocsi pedig fantasztikus.” - mondta a lány és megint ugyanaz a furcsa érzés fogta el, mint az előbb, amikor Piroska került szóba.
“Tényleg. Hogy van az, hogy most egyedül vagy ebben a szobában? Hol van a szobatársad?“ - kiváncsiskodott a fiú.
“Nem tudom. Amikor megjöttem, aznap nem aludt itthon, azt hittem dolgozik. Ma pedig ez a papír volt az ágyamra téve: ‘Elköltöztem, légy boldog egyedül, ne keress! Marcsi .’
“Furcsa. Vajon mi történhetett?“ - tűnődött el Tomi.
“Nem tudom, de beszélj halkabban. Szabálytalan, hogy itt vagy, meg az is, hogy az ablakon másztál be.” - válaszolta a lány és a nyitott ablakra nézett, amelyen szinte beköszönt a sötétség.
Hirtelen hangos kiabálás hallatszott be a folyosóról. “Fogják meg! Fogják meg! Tolvaj, gyilkos!”
Egymásra néztek.
“Itt valami nagy baj történt!” - nyugtalankodott Anna. “Maradj csendben, megnézem, mi ez a ricsaj.”
Kiment a folyosóra, ahol óriási hangzavar és kiabálás fogadta. Nagy nehezen megért***e, hogy mi a riadalom oka. A vele szomszédos szobában alvó lány arra ébredt, hogy valaki megpróbál bemászni az ablakán. Egy sötét ruhás alak. A lány elkezdett kiabálni, mire az ismeretlen visszaugrott és elszaladt.
A lakók Ilonka néni, a portás köré gyülekeztek, aki fennhangon vitte a szót.
“Ez az ember már hetek óta itt járkál az ablakok alatt. Többen jelezték, hogy idejár.”
“Most végre már láttuk is, de nem tudjuk hogy ki az, mert elszaladt” - mondta egy ijedt szemű lány, aki a szomszéd szoba lakója volt.
“Szóljatok a rendőrségnek, én addig körülnézek odakint “ - rendelkezett Ilonka. Fogta az udvaros munkás lapátját és elindult kifelé a sötétben.
Anna visszatért a szobájába.
“Tomi, neked most el kell menned, kint nagy zűrzavar van. Valami kukkoló be akart mászni a szomszéd ablakon. El kell tűnnöd, mert ha itt találnak, akkor megint bajba kerülünk.“
Tomi bólintott, puszit lehelt Anna arcára és ahogy érkezett, ugyanúgy az ablakon át távozott és a nővérotthon ablakai alatt meghajolva sietett az utca irányába.
A sarkon viszont szerencsétlenségére beleszaladt Ilonka nénibe.
“Hová-hová fiatalember?” - vonta felelősségre diadalittasan az asszony fiút. “Csak erre sétáltam.“
“Csak úgy erre sétált? Az éjszaka közepén? Ezt pontosabban meg kellene magyaráznia!! Jöjjön csak velem!”
Ilonka, mint egy önkéntes rendőr, a fiút a karjánál megragadva kísérte a portáig, ahol már várták a rendőrök.
“Ki ez a fiatalember?“ - érdeklődött rendőrök vezetője.
“Ő Tomi, itt dolgozik a kórházban.“ - jelent***e a portás asszony.
”Mit keresett itt?“ - kérdezte a rend őre a nővérotthon lakóinak gyűrűjében álldogáló fiút.
”Hát.. csak erre jártam, sétálgattam.“ - dadogta Tomi.
“Éjszaka közepén? Csak úgy sétálgatunk? És közben be-be nézegetünk a nővérek ablakán?“- kérdezte gúnyosan a rendőr.
A fiú falfehér lett az ijedtségtől.
A lányok gyűrűjéből előlépett Anna és odament a rendőrökhöz.
“Figyeljen ide biztos úr! Tomi a barátom és nálam volt a szobámban. Tudom, hogy ez szabálytalan, de nem hagyhatom, hogy ebben a helyzetben bármivel is Őt gyanúsítsák meg.”
“Nem szabályos, amit t***ek, de én Annának hiszek és ha ő azt mondta, hogy együtt voltak ,akkor az úgy is volt.“ - karját csípőre téve emelte fel a hangját Ilonka néni.
“Egyébként körülnéztem az ablak alatt és találtam valamit. Jöjjenek velem.”

A rendőrök Anna, Tomi és a lányok kíséretében követték Ilonkát és megvizsgálták az ablak alatti járdát.
A nagy melegben a járda megolvadt aszfaltján jól látszott egy cípő talpának a nyoma.
A cipő a szurokból kitépett egy darabot.
“Milyen cipő van Tomin?” - kérdezte látványosan az asszony. ”Látják, hogy strandpapucs? Ez a lenyomat pedig egy nagy férfi cipő nyoma, semmiképpen nem papucsé.”
A rendőrök felvették a jegyzőkönyvet, közölték, hogy ismeretlen t***es ellen feljelentést fognak tenni és távoztak.
“Na szaladj haza Tomi! Meg ne lássalak itt többet! Lányok! Irány aludni.” - ‘tyúkanyóskodott’ Ilonka.
Másnap reggel a sebészeti osztály főorvosa - a “Főnök”-, mint mindennap, a főműtősnőnél, Julinál kávézással kezdte a napot.
Ilyenkor beszéltek meg mindent, ami a közös munkát érinti és kicserélték az információikat.
Juli természetesen már tudott a nővérotthonban történt éjszakai eseményekről. Arra készült, hogy erről is tájékoztassa főnökét.
Amikor a főorvos laza mozdulattal beleült foteljébe, lábát keresztbe t***e és a kávéjáért nyúlt, a műtősnő meglepetten kérdezte:
“Főorvos úr! Honnan került a cipője talpára az a szurok?”