15/04/2026
Új fejezet🔆
Mai nappal, miután reggel nyolc óra öt perckor megtaláltam a Napot,🔆
úgy érzem világosság gyúlt a fejemben.🙈
Ezennel lezárom ezt a két éve tartó, egyre csúcsosodó őrületet, ami sokszor már abban is megzavart, hogy kedves ismerősökkel gátlás nélkül beszélgessek, mert nem egyezett a Vééélemééényünk, és óvtam magam a meggyőzési hullámtól.
No, a mai nappal, én új fejezetet nyitottam.
Még lezárásként elmondom, hogy nagyon hibásnak látom azt a törekvést, ami elindult.
A magyar társadalom az elmúlt harmincöt évben megvalósította, hogy vertikálisan totálisan kettéosztódott, amit felfoghatunk a kapitalizálódás kissé torz folyamatának.
Na nem mintha ezerkilencszázhetvennyolcban ne lettek volna vagyonosabb osztálytársaink, de mi a honvédségi lakótelepen ugyanolyan Jeans farmert hordtunk, csak a méret volt más….
Ugyanakkor határozottan elzárkózok a fiatalok sleppnek nevezésétől, még úgy is, hogy a magamszülte, rendkívülimódon tipikus Z generációs gyerekem nem volt ott az örömünnepen. (és én sem)
Akkor most őszintén, ugyanolyan fafejű demagógok leszünk, mint a szüleink?
Jó, mondjuk az enyémek nem voltak azok, bizonyára ezért lógott nálunk az akkori slepp, és ették ki a hűtőt anyukám őszinte örömére…🙈
Szóval, ezeket a fiatalokat mi neveltük, akkor is ha egyetértünk velük, akkor is, ha nem.
Mire jó, ha most horizontálisan is kettévágjuk a társadalmat?
Akkor már négy részben leszünk!🙉
Ráadásul rengeteg középkorú, és idősebb embert ismerek, akik Magyar Péternek szavaznak bizalmat.
Demokráciában ezt el kell fogadni.
Szerintem a volt Miniszterelnök ebben most példát mutat. (Tudom, hogy ebbe a mondatba is bele lehet állni, de mibe nem?)
Mondanivalóm lényege:
Szülőként, és fiatalok egykori szakmai oktatójaként, mindig engedtem, hogy azt csináljanak, amit akarnak. Megmutattam, megtanítottam nekik a szerintem helyes utat, és utána engedtem őket. (Ebből sok vicces és fájdalmas sztorink is van, amire mai napig emlékeznek.)))
Én pedig ott voltam, hogy ha nagy lett a baj, kisegítsem őket. De tök sokszor megéltem, hogy igazuk volt, mert ők már másképp tekintettek arra a dologra, vagy szükség volt a tapasztalásra. Sokat tanultam tőlük.
A mi szent Śrīla Prabhupādunk a védikus szentírások magyarázataiban végtelenül sokszor hangsúlyozza, hogy
“Működjetek együtt!
Akkor is, ha nem mindenben értetek egyet!”
Nagy feladat, komoly kihívás, és bizony egyre nehezebb!
Egyre nagyobb erőfeszítés kell hozzá.
Én milliószor tapasztalom a meccs utáni pacsizást, és mindig a győztes a boldogabb, de utána együtt bambizunk az ellenfél csapat szüleivel, meggratuláljuk az ellenfél MVP-jét.
Az öltözőből kijőve a srácok sem rúgják fel egymást a büfében a meccs után.
A győztes örül, a vesztes tanul.
Régi alapvetés.
Ui1:
Ezt a fotót vasárnap délelőtt lőttem a Citadella sétánk végén a Vár oldalából.
Már akkor is azt gondoltam, hogy bármi legyen, így kell csinálnunk, mint ez a kis virág.
Tenni a dolgunkat, bármilyenek is a körülmények.
Ui2:
Kérem azokat, akik az írásomat demagógnak, túlzottan leegyszerűsítőnek gondolják, kíméljenek meg.😂😂😂
Tudom, hogy az, de valójában ez ilyen egyszerű. Ami nem vezet sehova, vagy rossz fele visz, azt abba kell hagyni. Ez pusztán szándék kérdése.
És igen tudom, hogy a tét nagy. De a demokrácia egy ilyen műfaj.
Láttam sírni az angolokat és a gibraltáriakat a Brexit másnapján. Ott voltam.
®️mariannacsabragi
