22/02/2026
Elég fura beszélgetésbe keveredtem ma a délutáni futó eseményen. Gyülekezett a társaság, és megérkezett egy 50 körüli nő. A tréning nadrágja a hasa alatt volt, és amikor megláttam az előre domborodó pocakját, nem tudtam eldönteni hirtelen, hogy babát vár vagy kövér? Azért a korából megítélve, inkább az utóbbira saccoltam.
Aztán elindultunk, hogy megtegyük a sziget kört. Nem gyors tempóban, inkább csak kocogva. Már akkor azt mondta, hogy ő a 85 kilójával nem tud kocogni. Aztán egy kis gimnasztika, hátra fele kocogás és így haladtunk tovább.
„Én ezt is kihagyom, ezzel a súllyal.”
„Nézd így oldalazva szökkenhetsz is, ha nem akarsz kocogni.”
„Te biztos, nem voltál még 85 kiló, mert akkor tudnád, hogy szökdelni se tudok.”
„Nem baj, akkor gyalogolhatsz, az nem olyan megterhelő.”
„Azt se bírok.”
„És nem akarsz lefogyni?”
„Nem. Mindig vékony voltam korábban.”
„És nem volt jó?”
„De.”
A fejemben megjelent pár kérdőjel már itt, de nem szóltam többet.
Elengedtem a futást és vele gyalogoltam tovább.
Folytatta is a beszélgetést:
„Belecsöppentem a jólétbe és az édességet választottam. Tudom én pontosan mit nem kéne. Például napi 1 liter tejet kávéval meg mézzel.”
„1 liter tejet megiszol minden nap?”
„Igen simán összejön annyi.”
„És nem vagy inzulinrezisztens?”
„NEM!!! Jó minden laborom, meg amúgy is, mi értelme van annak, hogy beskatujázzanak egy ilyenbe, hogy mit is mondtál? Nem érdekel ez a nyugati orvoslás, mikor itt van a kínai gyógyászat, az sokkal többet ér…” kapta fel a vizet a hölgy és azt hiszem, elég mérges lett. Belém fojtotta a szót, hogy semmi értelme ilyesmivel foglalkozni.
Csak annyit mondtam erre, hogy:
"nem elég, ha jó a vércukrod, mert nem tudhatod mennyi inzulin van mögötte. És azért jó ezzel tisztában lenni, főleg ha nem akarsz később inzulinos cukorbeteg lenni, mert idő előtt kifáradt a hasnyálmirigyed és a nagy has nem az egészség jele (még a kínai gyógyászatban sem). "
Mintha feldühítettem volna, pedig nem akartam. Sőt szóba se hoztam volna a fogyás témáját, ha nem mondja többször is, hogy a testsúlya korlátozza a szabad mozgásban. Azt éreztem ebből, hogy szívesen megszabadulna a + 20 kilótól, ha tudna. De ezek szerint nem akar.
Szerencsére a kocogó csapat megállt szusszanni, így beértük őket és én jobbnak láttam, ha csatlakozom hozzájuk. A nő pedig egyedül sétálta végig a sziget kört.
Én azóta is meg vagyok döbbenve. Semmi bajom a kínai orvoslással, meg az alternatív gyógyászattal. Sőt én is inkább a természetes gyógymódot választom a receptre felírt gyógyszerek helyett.
Az is igaz, hogy magában egy labor nem diagnosztikai eszköz, de igen is jó arra, hogy felhívja a figyelmet, ha baj van. Persze nem úgy, hogy az orvos ránéz és azt mondja: „jó ez még!”, vagy: „a maga korában mit várt?” Közben a páciens meg szarul érzi magát.
Én például a laborelemzést kínai orvostól tanultam. Vagyis nem hiszem, hogy a kettő ne férne meg egymással.
Persze kifogásnak jó, ha valaki tényleg inkább a napi mézes tejeskávéját meg az édességet választja a jobb életminőség és szabad mozgás helyett.
A nagy has nem feltétlenül esztétikai kérdés. És az sem igaz, hogy minden nagyhasú ember beteg, a nem nagyhasú meg egészséges.
Viszont a nagyhas a zsírtól van. A zsír gyulladási faktor és olyan hormonokat termel, amit nem kéne. Például ösztrogén túlsúlyt okoz, ami pl. a nemi szervekben fokozza a daganatok kialakulását nőknél és férfiaknál is.
A nagy has, ha kemény sörhas, az annak a jele, hogy károsodott a máj és felborult a bélflóra egyensúlya is. Ettől károsodik a hormonrendszer pl. a pajzsmirigy és legyengül az immunrendszer is. Az agy pedig ködössé válik.
Ha a nagy has puha, úszógumiszerű, az inkább az inzulinrezisztencia jele, amiből később cukorbetegség lesz. Sok esetben, ahogy telnek az évek, már halmozódik a probléma és az ember olyan lesz, mint egy kétlábon járó hordó tele nyavajákkal…
Nyugodtan támaszkodhatunk a kínai gyógyászatra vagy a gyógynövényekre, de a nagyhas akkor is probléma, amire nem szabadna legyinteni.
Számomra érthetetlen és elszomorító, amikor emberek homokba dugják a fejüket vagy kifogásokat gyártanak ahelyett, hogy lefogynának és nem csak azt szajkóznák, hogy 85 kilóval mit nem tudnak megcsinálni.
És még az sem igaz, hogy drasztikus módszerekre, koplalásra és örökös lemondásra lenne szükség az ideális testsúly eléréséhez és megtartásához.
Az viszont igaz, hogy a tej inzulinszerű növekedési hormont és kazomorfint tartalmaz (kisboci nem véletlenül nő meg olyan gyorsan és lesz belőle nagy tehén. A morfin pedig azt a függőséget biztosítja, hogy ne kódorogjon el túl messzire az anyjától). Vagyis a túlzott tejfogyasztás növeli a cukorbetegség kockázatát és függőséget okoz, ami rabul ejt, mint az alkohol vagy a drogok.
Akinek többet ér a mézes tejeskávé, mint a saját egészsége és a mindennapi életének a minősége, főleg úgy, hogy még tudja is, hogy kárt okoz saját magának, az szerintem egy felelőtlen ember.
Vagy még nem látott testközelből cukorbeteget, aki csak nyomja az inzulint és közben egyre hízik, egyre gyengül, a kilók gyűlnek, egyre korlátoltabb és egyre képtelenebb a boldog és tartalmas emberi életre.
A fogyás egy nagyon összetett folyamat. Sok kis puzzle darabkát kell egymáshoz illeszteni és nem csak az számít mit eszünk vagy nem eszünk, ezért nem egyszerű megszabadulni a hasi zsírtól… főleg, ha egyedül próbálkozik az ember vagy ha azt hiszi, hogy mindent tud…
de mindent lehet, csak akarni kell.
Ne nyugodjunk bele, hogy nagy a hasunk!
