09/10/2025
„ABBAHAGYTAM A TÚLGONDOSKODÁST ÉS ELTŰNTEK A RÁNCAIM!” – JUDIT TÖRTÉNETE
Nézz csak bele a tükörbe! Látsz függőleges ráncokat a felső ajkad felett?
Elmesélek egy történetet – ezeknek a ráncoknak a történetét.
Judit 40-es évei végén járó anya. Minden gondolata a gyerekeiről szól. Szinte felnőtt fiai vannak, akiknek gondos édesanyjuk esténként kikészíti a másnapi ruhájukat, reggel ágyba viszi nekik a kakaót és frissen készített reggelivel várja őket a konyhában.
Juditnak van egy sor mély ránc a felső ajka felett. Túlgondoskodás-ráncoknak hívjuk őket. Biztos a cigitől van, mondja zavartan, hárítóan, amikor rákérdezek, kiről, miről gondoskodik olyan mértékben, hogy az kimeríti az erőtartalékait.
A túlgondoskodás-ráncoknak ugyanis ez a lényegük. Az Öt Elem Arcelemzés rendszerében a száj területe a Föld elemhez tartozik. Ide kapcsolódik minden olyan esemény az életünkben, amely az anyaságról, az otthonról, a biztonságérzetről, az adni tudás képességéről, valamint a saját magunkról és a másokról való gondoskodásról szól. Ez a terület egyben az 50-60 éves időszakot is jelzi.
Ez az az életszakasz, amikor a gyerekek már többé-kevésbé kirepültek, és a szülők, különösen az anyák kicsit többet tudnak már magukkal foglalkozni.
Ez az időszak az Ősz, a Föld időszaka is. Kicsit lelassulhatunk, és megvizsgálhatjuk, mit hogyan csináltunk. Most mi következünk a sokszor kihívásokkal teli gyereknevelés után. Itt az ideje magunkról is gondoskodni. Csakhogy ez nem mindig megy könnyen.
Judit annak idején egy jómódú üzletemberhez ment férjhez, aki sorra indított sikeresebbnél sikeresebb vállalkozásokat, a pénz tehát sosem jelentett akadályt semmiben. A család egy hatalmas, minden luxussal felszerelt házban élt, Juditnak pedig egyetlen dolga (és kötelessége) volt: otthon rendet tartani és nevelni a két fiút.
Mindez teljesen rendben is volt sokáig, de amikor a fiúk már nagykorúak lettek, Juditnak egyre gyakrabban jutott eszébe, hogy milyen jó lett volna valamilyen karriert építeni. Ilyenkor aztán mindig lelkiismeret-furdalása lett, és megfedte magát, amiért ilyen önző. Hát nincs csodálatos élete? Hatalmas ház, jólét, két okos gyerek, egészség… de valami mégis hiányzott, csak nem tudta, pontosan mi.
Amikor az arcelemzés során rámutattam, hogy bizony azok a ráncok a szája felett arról mesélnek, hogy túl sokat ad másoknak, magának pedig sokkal kevesebbet, mint amennyi jól esne, mélyen elgondolkodott. Mesélni kezdett az édesanyjáról, akitől soha semmiféle szeretetet és gondoskodást nem kapott, így Juditban nagyon korán megszületett a vágy, hogy ha neki lesz családja, gyerekei, akkor azok 100%-ban mindent, de mindent meg fognak tőle kapni, hogy boldogok lehessenek. Így is történt. Csakhogy a gondoskodás egy ponton túl átfordult túlgondoskodásba.
Judit őszintén elmondta, hogy a fiaival sokszor veszett össze, mert ők azt élték meg, hogy az anyjuk megfojtja őket a szeretetével, ám Juditban a kislányként tett fogadalom mindennél erősebb volt, és egyszerűen nem tudott „visszavenni” a túlzott gondoskodásból. Pedig ő is érezte, mint lesz egyre nagyobb teher mindig teljes erőbedobással csak rájuk, csak a családra figyelni.
Arra kértem Juditot, hogy egyetlen hétig próbálja ki, mi történik, ha változtat az eddigi szokásain. Kezdésnek hagyja, hogy a fiai maguk válogassák össze a ruháikat, és azt reggelizzenek, amit találnak a hűtőben. Ha a szobájuk rendetlen – egyszerűen csukja be az ajtóikat. „De akkor mit csináljak?” – esett kétségbe Judit. „Mikor olvastál utoljára könyvet órákig? Vagy mentél el fürdőbe, kiállításra, moziba – csak úgy, a saját örömödre?” – kérdeztem. „Mielőtt férjhez mentem…” – válaszolta halkan. „Akkor itt az idő, hogy most azt a rengeteg energiát, időt, amit eddig kizárólag a családod kényelmére és jólétére fordítottál, most magadra fókuszáld. Legyél most Te a legfontosabb a saját életedben!”
Judit három hónap múlva jelentkezett újra. Ragyogott, ki volt virulva, de a legszembetűnőbb mégis a szája feletti ráncok hiánya volt. Közelről, halványan még látszottak, de nyoma sem volt a korábbi, mély barázdáknak.
Lelkesen mesélte, hogy a próbahétből egy hónap, majd kettő, végül három lett. Kiderült, hogy a fiúk sokkal jobban örülnek, ha ők intézhetik a saját dolgaikat, és rengeteget javult a kapcsolatuk édesanyjukkal. Judit pedig wellnessbe járt, könyvet olvasott, sőt, még egy őt érdeklő tanfolyamra is beiratkozott – csakis a saját boldogsága érdekében! Természetesen ettől még ugyanúgy ellátta a szükséges otthoni teendőket, csak épp a figyelem átkerült saját magára.
Ha kíváncsi vagy, miről mesélnek arcod területei, esetleg elakadtál életed valamelyik területén, és szeretnél az arcelemzés segítségével mélyre ásni és válaszokat kapni, írj messengeren, vagy whatsappon!
(A poszthoz tartozó illusztráció AI segítségével készült.)
