Nyimi Nyugi

28/10/2025

Tartsatok velünk!

Alsómocsolád egy 323 fős község Baranya megyében. A csinos dombokon fekvő csendes településen van négy halastó, három nagy munkáltató és rengeteg szobor, de ...

23/10/2025

Novemberben teljes nyugalomban látogatunk el Alsómocsoládra és Nyimbe :) Tarts velünk!!!

NOVEMBER - GYERE EL VELÜNK ALSÓMOCSOLÁDRA ÉS/VAGY NYIMBE!

Miről szólnak a falulátogatások?

Az Erasmus+ által támogatott Tájszobrászat és mentális egészség projekt keretében már ellátogattunk Horvátországba, most pedig a két résztvevő magyarországi falu lakói egymáshoz látogatnak el. ("Külsős" résztvevőket is szeretettel látunk!)

Program (nem kötelező mindkettőn résztvenni):

november 15, szombat, 9- kb.16:00: Alsómocsolád
november 16, vasárnap, 9-14:00: Nyim

A program hasonló mindkét falu esetén:

Érkezés reggel 9-kor, megnézzük a falu látványosságait, meghallgatunk egy előadást a különféle helyi kezdeményezésekről, közösen gondolkozunk egymás problémáin, ötletelünk arról, hogy milyen tájszobrászati és egyéb elemekkel lehetne helyi látványosságokat létrehozni 2026-ban, eszünk-iszunk egy jót, délután 4 körül (Nyim esetében kb. 3-kor) hazaindulunk. Alsómocsolád esetében lehetőség van a programon kívül, önköltségen a Boeing szimulátort, a szabadulószobákat és az egészségstúdió eszközeit kipróbálni délután 4 órától.

INGYENES PROGRAM! Az étkezést és utazást a program támogatja.
Utazás: kisbusszal vagy többen egy autóban, a benzinköltségről számlát kell kérni a Gondolkodj Zöldben Egyesület nevére, és a szervezőknek eljuttatni.

Jelentkezésed után a részleteket emailben küldjük el. Nagyon fontos, hogy szólj jó előre ha nem tudsz jönni, ne vedd el mástól a helyet! Köszönjük!

Kérjük, töltsd ki ezt az űrlapot!
https://forms.gle/b9jihSx1JDk3Af3j9

Várunk szeretettel!

Nyim Község Önkormányzata

17/10/2025

A Relax Jóga csapata egy őszi tanösvénybejárásra invitál! Ne hagyd ki, csodás lesz!
Részletek a posztban!

29/09/2025

Kié Nyim?

Nyári írósétánk újabb írása következik, Fazekas L. Róbert tollából

"V. belevágott egy féltéglát a nyári langyos pocsolyába: „Nyimbe gyertek Pajtik, néma séta, gyors írás, felolvasás, sütögetés. Gyertek, jó lesz”.
Nyim. Nézegetem a térképen. Nincs messze, négyszázhuszonháromegésznyolctized kilométer, mondja a Waze, meg hogy négy óra ötven perc menetidő. Ja... kedd éjszaka. Talán. Mindegy. Hívják a pajtikat, a pajtik jönnek, biztosan sokan. Jó lesz. Bandázás. Néma séta? Hahaha.
Húsz perccel hamarabb érkezek, látom a feltehetőleg központi parkolót jelző táblát. Beállok. Nem kell sokáig helyet keresgélnem. Csak három kiskamion szomorkodik egy árnyékos sarokban, a többi - talán olyan ötven autónyi – hely üres.
Amíg várok, utánnanézhetnék Nyimnek, de én nem utánnanézni, hanem belekóstolni szeretnék, úgyhogy csak bámészkodok a klímás autóból.
Ha megkérdeznék egy helyi erőt, hogy kié Nyim, biztos azt válaszolná, hogy „Hát az enyim”. Vigyorgok egyet a gyorsan gyártott de nagyon szar szóviccemen. Aztán lelohadok, hisz itt nem tudják, hogy ott, ahol én születtem, így beszéltek régen, ízve. Ízve, ízesen. Nígy szíp kislyány , nyóc szíp kík szeme.
Jön még egy autó. Arrébb áll meg. Pajtik szállnak ki. Végre egy fogodzó, mert eddig csak gyanítottam, hogy talán jó helyen járok. Csak az út másik oldalára kellett volna átmenjek.
Harminchat fok van. Ha ezt átszámoljuk szesz százalékra, az olyan negyven. A pont jó pálinka, amikor még érzik az alapanyag aromája. Példáúl a birsé. Ha épp nem autóval vagy. Így nekem marad a „málnaszőr”, pedig nem is kavarom.
Hááát... nem sok pajti jött el, de mégis jó újra találkozni. Vagy először. Egy maroknyi ismeretlen ismerős néma sétája egy balaton környéki pentanque pályás zsákfaluban.
Nyim.
Poros gazdasági út, a domboldalban lovak. Ezért utaztam négyszázhuszonháromegésznyolctized kilométert. És máris csalok, mert nem vagyok néma. Magammal beszélgetek, meg azzal a két lóval, amelyik kiváncsian néz felénk egy elkerített telekről Nyimben bármerre jársz, ló amerre látsz.
Aztán ráfordulunk a kaptatóra, ami egy erdőnek látszó képződményben halad. A sarkon akác virágzik. Halványlila.
Lila akácok, minek a szív, ha nyúlháj? – ferdítem el magamban a régi dalt. Ez megint rettenetesen rossz volt. Nem beszélek magammal egy darabig. Hallgatom a madarakat és bogarakat. Csak a bokám ne lenne dagadt és megsüllyedt. Vagy leglább ne nyillalna minden lépésre. Vagy legalább lennék negyven kilóval kevesebb. De megyek a többiekkel és izzadok, mint szódás a lovát. Méghogy könnyű munka az íróé...
Nyim.
Egy tanösvényi megállóhoz érkezünk. Általános hívószavak belső állapotok ellenőrzésére. A másik oldalon egy enyhén lejtős kaszáló. Jó lenne legurulni. Gurul egy nehéz test, ki tudja hol áll meg.
Amott a templomtető kandikál ki. Ha lefektetnénk tök egyenesen egy pallót, akár símán oda tudnánk sétálni a templom tetejére.
Lefele kanyarodik az út. A mezőn úgy száguld egy nyúl, ahogy az idő bennem nyúlik.
És már arról beszélgetek magammal, hogy olyan Nyim, mint nagymamám udvara volt gyermekkoromban. Lassan csordogál az idő, mindenre jut és mindenkinek.
Itt van példáúl ez a ház. Pont olyan mint a nagymamé volt, bár egy cseppet sem hasonlít, de ugyanúgy tégla alap, vályog fal és csendeben málló vakolat.
Helybéliek jönnek szembe. Köszönni illene, de ez egy néma séta. Szemmel próbálom jelezni, hogy nem bunkó vagyok, hanem időszakosan néma. A férfi valamit megérthet. Nekem szegezi a kérdést:
- Mi a tét?
- A tét? A lét a tét. – válaszolom és összemosolygunk.
Itt a vallomás. Önfeljelentés, ha úgy akarjátok. Tessék kicsapni a csoportból. Csaltam, beszéltem, de nem tehettem mást, mert a férfit, bár először láttam életemben, ismerem. Ismerjük egymást. Ha lenne kocsma a faluban (mert nincs), akkor a Sopronis ernyő alatt beszélnénk meg hétvégente a dolgokat. Nemzetközi helyzetet. Szomszédokat. Az élet értelmét. Nyimet. Mindent.
Ápolt kerítés mögött bugyborgás. Pont mint nagymamám udvarán ezerkilencszázjajderégen négyszázhuszonháromegésznyolctized plusz harmincnyolc kilométerre innen, amikor a szilvalekvárt főztük. De a zúgás a bugyborgás mellett nem hasonlít a kavarófa hersenésére az üst alján. Akkor ez inkább mégis egy zsakuzzi lesz.
Pedig kicsit odébb a másik oldalon, ott annál az elhagyott háznál, ott van három ráncos szilvafácska, apró gyümölcsökkel. Azokból nem fő a lekvár.
Le kell ülni írni. Vége a sétának. Mégsem jön, hogy megszólaljak. Írok Nyimről. És mennyi mindent kihagyok. A kútásó szerkezetet, az ásott kutat és az odagondolt kútásókat. A beszélő kutyákat, a kakasokat, a képzelt rókalyukat, a levegőben lógó gyökerű fákat és embereket. A templom teteje után az alját. Satöbbi.
Azt viszont tudom, ha most megkérdezne valaki, hogy kié Nyim, bár négyszázhuszonháromegésznyolctized kilométerről jöttem,mégis gondolkodás nélkül vágnám rá, hogy: hát az enyim is egy kicsit".

Íróséta jövőre is lesz! Várunk mindenkit szeretettel!

26/08/2025

Mit látsz Nyimből? A Nyimi Nyugi kreatív íróséta egyik alkotása következik:

***

Bak Zsófia: Csendkirály

(Férjemnek, aki elkísért)

Kilépünk a szaletli alól a Nyimi Nyugiba, egy szót se szabad szólni a következő egy órában. Pont olyan, mint amikor a gyerekek csendkirályt játszanak, de persze ők sose bírják ki túl hosszan, kettőt pislogok, és jön az első „anya, nézd!”, majd követi a többi, szépen, ütemesen, néha egy-egy „nézd, anya!”. Most oda nézek, ahova akarok, a ritmust a lábunk toppanása adja. A hang a fejemben persze nem csitul, figyelmeztet, hogy el kéne vinni a gyereket az ortopédiára, majdnem szólok neked, de még időben kapcsolok. Kíváncsi vagyok, te kibírod-e? Volt az a randink, szerinted az egyik első, szerintem azért annál tapintatosabb voltam, csak hulla fáradt, a Blahán sétáltunk, és te mondtad, csak mondtad, nem bírtam már követni, és kibukott belőlem a kérdés: muszáj neked folyton beszélni? Nem is tudom, melyikünk lepődött meg jobban.
De ez a sztori messze van már, legalább annyira, mint a Blaha és a város összes hangja, emberi hang nem is hallatszik, csak a távolban egy kakas kukorékolása. Földúton sétálunk, bele az ismeretlenbe, a por egyre vastagabb rétegben rakódik a lábamra, a falusi tiszta por, ahogy a Mama hívta, mikor a házba lépés előtt le kellett mosni a lavórban. Nem is tudom, meséltem-e már neked erről, elmondok majd mindent, de most csendkirály van.
Az út kanyarodik, kanyarodunk mi is vele, be, az erdőbe. Látom, felnézel, felnézek én is, mellettünk magasodik egy löszfal. Az oldalában fák nőnek, nagy gyökérzettel, helyenként már nincs is alattuk talaj. A semmibe kapaszkodnak, néha én is így érzem magam az életben, főleg, mikor rájövök, hogy elfelejtettem bejelentkezni az ortopédiára, mondanám, de nem mondom, mert csendkirály van, aztán jön egy tábla is, azt írja, vegyél a kezedbe valamit, és engedd el. Felveszek egy szép botot, elengedem, aztán sétálunk tovább, végtelen mezők felett egy nagy felhőből fény árad. Lefotózod, lefotózom én is, elengedés ide vagy oda, ez mostmár velünk marad. Megyünk tovább, lovak prüszkölnek, vajon mérgesek ránk, vagy üdvözölnek? Megkérdezném, de nem lehet, most csendkirály van, csendkirály és séta.
Letérünk egy másik útra, meglátom a templomot, a kereszten galambok ülnek, ha nem láttad, ezt is elmesélem majd. Megyünk tovább, egy kerítés rései közül kikandikál egy szál rózsa, megszagolom, megint eszembe jut róla a Mama, mikor a virágok szirmaiból kipréseltük a levet, a lábunkra kentük, és azt mondtuk, vérzik, Istenem, de megszidott utána. Ezt is elmesélem majd, ha megérkezünk, de várj, már itt is vagyunk!
Gyűlik a csapat a faluház előtt, még nem mer senki szólni, csak a hang a fejemben, hogy látod, csendkirályok vagytok mindannyian, talán még én is! Na ne, szólok vissza, te csak hallgass! Lenézek a lábamra, egészen belepte a tiszta por. Jól passzol hozzá a képzeletbeli korona.

***
Tetszett? Tarts velünk jövőre!

19/08/2025

Mit látsz Nyimből? A Nyimi Nyugi Kreatív Íróséta egyik alkotása:

Gáll Csilla

Pillanat

Csendben születik a pillanat,
kipattannak az emlékek.
Csöndben élesedő érzékek,
csöndben erősödő érzések.
Összegyűrt nyers takaróként
tekeregnek dombok, lankák,
katlanban a házak elszórtan.
Tanösvényen kanyarogva,
poros úton felkaptatva,
csendben születik a pillanat.
Kapaszkodnak a fák is felfelé,
élni akarnak, nemcsak túlélni,
markolják a porózus talajt.
Van, akinek a csend erőt ad,
másnak meg a torkát marja.
Kakasok és kutyák hangja
kísér végig az úton.
Elszórtan a dombon házak,
hosszú tornác oszlopokkal.
Ismerős az ismeretlen,
kutak, szabadtéri tűzhelyek.
Hipp hopp ott is vagyok újra,
kávás kútból nénémtől
két vödörrel hordunk vizet:
"hogy meglegyen az egyensúly"bíztat mama.
A fogantyú töri a kezemet,
de a jutalom az busás.
Forgathatom a kürtőskalácsot parázs felett, aztán cukorba,
roppanós lesz, belül foszlós.
Trágya, fű és tarló illat,
domboldalon nyargaló lovak, izmaikban ott feszül a szabadság
Így vágtatnak bennem az emlékek
Csendben születik a pillanat,
szavak nélkül, megszületik
a nyimi pillanat.

(egy óra néma séta után 40 percünk volt az alkotásra. Tetszik? Gyere jövőre!)

17/08/2025

Nem csak Nyimi Nyugi tanösvény van már, hanem Nyimi Nyugi kreatív íróséta is! :-)

05/08/2025

Ilyen is van Nyimben! Kövessétek Tered-éket!

04/08/2025

Nyári táborozók is járják a tanösvényt. Te voltál már?

Nagy öröm, hogy második éve gyerekek tucatjai járják végig a Nyimi Nyugi természetterápiás tanösvényt a nyimi nyári tábor keretében.

A táborvezető, Pazdoráné Frikton Ágnes kreatív kincskereső feladatokkal gazdagította a programot!

Nyim Község Önkormányzata

24/07/2025

Keressétek a guglin a kezdőpontot, és kövessétek a zöld levelet!

17/07/2025

Lassan, de biztosan... haladunk!