11/12/2025
A múlt heti autóbalesetem kapcsán sokan írtatok nekem, és őszintén hálás vagyok minden egyes üzenetért - akár személyesen, akár virtuálisan érkezett. Mélyen megérintett a törődés, amit felém mutattatok. Akkor a társadalmi felelősségvállalásról írtam, és most - bár egy másik megközelítésből - ugyanennek a gondolatnak szeretném továbbadni egy újabb rétegét. Gyakran hisszük azt, hogy a felelősségünk életkorhoz kötött, vagy egyszer majd „lejár”, de valójában épp ellenkezőleg: amíg élünk, hatással vagyunk egymásra. A kérdés csak az, milyen formában tesszük ezt.
Az elmúlt napokban két olyan forrásból érkezett hozzám inspiráció, amelyek mélyen megérintettek: Breyer Helga endokrinológus gondolatai és Hámori Barbara „Az én kékzónám” című podcastjának legújabb epizódja. Olyan felismeréseket hoztak, amelyeket egyszerűen nem tudok magamban tartani. Mindkét nő szakmai ereje és tisztánlátása újra és újra megerősített abban, milyen óriási hatással van ránk szülőként az, ahogyan élünk, mozgunk és példát mutatunk.
Sokan élünk állandó nyomás alatt: munkahelyi stressz, végtelen teendők és fáradtság között lavírozva próbálunk túlélni, és ilyenkor a legegyszerűbbnek tűnik okoseszközt adni a gyerek kezébe, „csak hadd legyen egy kis csend”. Pedig éppen ezekben a pillanatokban lenne a legnagyobb szükség arra, hogy együtt mozogjunk, együtt oldjuk a feszültséget, és ne kifelé delegáljuk azt.
A mozgás tudományosan igazoltan képes átírni a genetikai hajlamokat, erősíti az idegrendszert, hosszú távú metabolikus memóriát épít – és itt jön az a gondolat, amely Breyer Helga szavaiból különösen belém hasított:
‼️ Helga: „21 éves korunkig fejlődik az a szövet – izom, ideg, bármilyen testi sejt –, amit később már csak szinten tartani tudunk. A gyerekkorban fel nem épített izomszövet minősége később már nem pótolható. Ez a metabolikus memória.” ‼️
Gyerekkorom óta tudom, mit ad a mozgás: nyugalmat, fókuszt, kitartást, önbizalmat, tisztább lelket és erősebb testet. Nekem mindig is az egyik legfontosabb megküzdési stratégiám volt – mentálisan, lelkileg és fizikailag is. Ezért érintenek meg annyira azok a szakmai üzenetek, amelyek a mozgás hosszú távú hatásairól szólnak, és ezért érzem kötelességemnek, hogy erről hangosan beszéljek.
Mar májusban is tudtam, hogy komoly tervek érnek bennem, de a múlt heti autóbalesetünk után döntöttem el végleg, hogy a hátralevő életemet a kutatásnak is szeretném szentelni. Mert a gyerekeink egyszer csak kiröpülnek. Ugyan reményeink szerint nem mennek messze, fogjuk a kezüket, kísérjük őket a szívükhöz vezető úton, de egy ponton túl nekünk kell megtalálnunk a saját utunkat, a saját küldetésünket. Azt a teret, ahol újra és mélyen kiteljesedhetünk.
Én ebben találtam rá arra az irányra, amelynek célja, hogy olyan egyszerű, mindenki számára beépíthető módszert hozzak létre, amely már magzati korban hatást gyakorol az egyénre és akár 100+ éves korig működik, nem igényel extra erőfeszítést, mégis átlagon felüli jólétet adhat az embereknek.
Tudomásul kell vennünk, hogy megváltozott az életmódunk, és ezzel együtt romlik az egészség átlagos minősége is. Ha nem változtatunk, annak nagyon súlyos következményei lehetnek.
Hálával gondolok egykori edzőmre, Attila Telegdi, aki gyorskorcsolyázó éveim alatt és most, felnőttként is újra bizalmat szavazott nekem. Megerősített abban, hogy sokkal többre vagyok képes, mint amit valaha hittem. Nem tudom, hová fut ki ez az egész, amit elkezdtem, de azt tudom, hogy amit célul tűzök ki, azért teljes erőbedobással fogok dolgozni mert az az én értékrendem.
Szeretném a szintet nemcsak Magyarországon emelni, hanem a világ tudatos életmódhoz való hozzáállását is. Bízom abban, hogy sokan tartotok majd velem, és hogy olyan hiteles, erős szakmai csapat épül körém, amely valódi lendületet és értéket ad ennek a küldetésnek.
Hódítsuk meg együtt a világot. 🥰
Dr. Breyer Helga endokrinológus szenvedéllyel kutatja és gyógyítja a hormonális egyensúly zavaraiból fakadó problémákat. Kiemelt területe az anyagcsere-egés...
