16/12/2025
A Kreadaptív foglalkozások egyik visszatérő témája a kritikus gondolkodás.
Az alábbiakban közzéteszem Jeff Young egyik bejegyzésének fordítását. Részletesen tárgyalja, hogyan igazodhatunk el a szakmai vélemények, álláspontok kavalkádjában. A vizsgált szakterületen túlmutató irányelveket fogalmaz meg, amelyeket jószerivel bármilyen témájú kutatás és forráselemzés során érdemes alkalmazni.
A bejegyzést az első hozzászólásban osztom meg.
---
Egy előadás, amit a múlt héten tartottam a hallgatóimnak, amikor az egyikük azt sugallta, hogy mivel „az egyik ezt mondja, a másik pedig azt”, neki is joga van a saját véleményéhez és a saját módszereihez.
Referenciák, kompetencia és alapelvek: hogyan gondolkodjunk tisztán egy olyan területen, ahol „az egyik ezt mondja, a másik pedig azt”
A testmozgás tudománya és az erőnlét és kondicionálás terén néha zavarosnak tűnhet a helyzet (bár ez a probléma minden területen fennáll). Az edző egy dolgot mond, az orvos mást, az influencer pedig éppen az ellenkezőjét, a konferencia előadója pedig egy új „rendszert” mutat be, amely ellentmondani látszik annak, amit nemrég tanultál. Sokan erre úgy reagálnak, hogy „ha a szakértők nem értenek egyet, akkor ez csak vélemény kérdése, így az én véleményem is ugyanolyan érvényes, mint a többi”.
Ez a következtetés az egyik fő oka annak, hogy a terület továbbra is zavaros marad.
A jobb következtetés a következő: a nézeteltérés gyakran a kompetencia különbségeit, a kontextus különbségeit vagy az alapelvekből való következtetés tévességét tükrözi. A zavar feloldása nem az, hogy több véleményt gyűjtünk. Hanem az, hogy fejlesztjük a kompetenciánkat; és a gondolkodásunkat olyan alapelvekre építjük, amelyek meghatározzák a lehetséges igazság határait.
1) Kezdjük egy haranggörbével, mert a kontextus megváltoztatja a szükséges kompetenciát.
Képzeljünk el egy haranggörbét, amely a különböző populációkban a biztonságos és hatékony programozáshoz szükséges kompetencia szintjét ábrázolja.
A haranggörbe közepe: Ez a sok „látszólag egészséges” egyén edzéséhez szükséges kompetenciát ábrázolja. A hibalehetőség gyakran nagyobb, és az alapvető programozási megközelítések meglehetősen jól működhetnek.
Jobb oldali zóna: Ez a magasabb szintű programozási specializációt és döntéshozatalt jelenti, amely a haladó és elit sportolók edzéséhez szükséges. Az eredmények a pontosságtól, a hosszú távú tervezéstől és az edzésváltozók intelligens kezelésének képességétől függenek.
Bal oldali zóna: Ez a magasabb szintű programozási specializációt és döntéshozatalt jelenti, amely az orvosi és mozgásszervi problémákkal küzdő egyének, különösen a közepes vagy súlyos állapotúak edzéséhez szükséges. Itt a kockázatkezelés, a klinikai gondolkodás és a megfelelő módosítások nem opcionálisak.
A legfontosabb pont az, hogy a „közép” alapértelmezés szerint nem készít fel a szélsőségekre. A szélsőségek kifinomultabb gondolkodást és az alapelvek szigorúbb betartását igénylik.
2) A képesítések nem azonosak a kompetenciával.
A képesítések fontosak, de gyakran félreértelmezik őket.
A képesítés általában azt jelzi, hogy egy alapvető tudásanyagot értékeltek, és az adott személy a minimális követelményeket teljesítette vagy meghaladta.
A képesítés azonban nem garantálja, hogy az adott személy képes lesz ezt a tudást következetesen átültetni a valós emberekre, a valós korlátokra és a valós variációkra vonatkozó helyes ítélőképességbe.
A képesítés tehát kiindulási pont lehet, de nem bizonyítja a szakértelmet.
3) Hogyan alakul ki valójában a kompetencia?
A kompetencia nem egy egyszeri esemény, hanem idővel felhalmozódó, magas színvonalú ismeretek összessége. Ha meg akarjuk érteni, miért vannak megbízható szakemberek és miért vannak olyanok, akik nem azok, nézzük meg, hogyan alakul ki a kompetencia.
Akadémiai képzés
A formális oktatás olyan ismereteket nyújthat, amelyek gyakran hiányoznak az iparágból: tankönyvi alapismereteket és strukturált gondolkodásmódot. A cél nem a tények memorizálása, hanem a tanulás:
a fiziológia, a biomechanika, az adaptáció és a programtervezés alapelveinek (vagy bármely más, az Ön területén alapvetőnek számító elvek) elsajátítása, valamint az, hogyan lehet ezekből az elvekből kiindulva komplex helyzetekben gondolkodni.
Tanúsítványok és engedélyek
A tanúsítványok szélesíthetik a látókört, különösen akkor, ha olyan elismert szervezetektől származnak, amelyek különböző szempontrendszerekre koncentrálnak (pl. NSCA, ACSM). Több neves képesítés megszerzése segíthet megérteni, hol találkoznak és hol térnek el egymástól a keretrendszerek, és megelőzheti a szűk látókör kialakulását.
Munkakörnyezet és munkahelyi fejlődés
A területen eltöltött idő fontos, de a minőség még fontosabb. A kompetenciát a következő tényezők alakítják:
- a munkahelyi normák,
- a kezelt populációk összetettsége,
- a betöltött szerepek (oktató, menedzser, igazgató),
- a kultúrába beágyazott mentorálás és továbbképzés,
- az orvostudomány, a rehabilitáció és a fitnesz (vagy a saját területhez kapcsolódó tudományágak) közötti együttműködés.
A gyenge környezet évekig tartó ismétlődést és tapasztalatszerzést tesz lehetővé növekedés nélkül. A magas színvonalú környezet visszajelzések, felügyelet és elszámoltathatóság révén sűríti és fokozza a tanulást.
A konszenzusos iránymutatások megőrzése és felülvizsgálata
Az álláspontok és a konszenzusos állítások segítik az alapvető elképzelések kontrolljának fenntartását. Ezek a dokumentumok nem tökéletesek, de gyakran a legvilágosabb „tömegközéppontot” képviselik, amelyben a képzett szakemberek széles körben egyetértenek.
Naprakészség a kutatások terén, anélkül, hogy azok manipulálnának minket
A naprakészség fontos, de az értelmezés az igazi készség. Az egészségtudományi kutatások nagy része alacsony vagy közepes minőségű, és még a jó tanulmányoknak is vannak korlátai, amelyeket az olvasók az újdonságok után kutatva könnyen figyelmen kívül hagyhatnak.
A helyes megközelítés a következő:
- adjon elsőbbséget a magasabb szintű bizonyítékoknak (szisztematikus áttekintések, metaanalízisek),
- értelmezze az eredményeket az alapelvek alapján (ez kritikus fontosságú),
- legyen óvatos az izgalmasnak tűnő, de az alapelvekkel ellentétes állításokkal kapcsolatban.
Konferenciák, fegyelemmel
A konferenciák hasznosak lehetnek, de itt is az újdonságokat jutalmazzák. Ha nem vesszük figyelembe az alapokat, akkor a trendek által vezérelt gondolkodásmódba sodródhatunk. A fegyelmezett szakember új ötleteket tanul, de azokat az ismert elvek alapján megszűri, mielőtt megváltoztatná a gyakorlatot.
4) Hogyan kell értékelni a kompetenciát?
A kompetenciát leginkább az tudja értékelni, aki el tudja dönteni, hogy egy személy képes-e valós korlátok között összekapcsolni az elméletet a gyakorlattal.
Az értékelőnek képesnek kell lennie arra, hogy:
- azonosítsa a releváns alapelveket,
- pontosan következtessen az elsődleges elvekből,
- megítélje, hogy a szakember képes-e következetesen és biztonságosan alkalmazni a tudását.
Ezért lehet, hogy „valaki edzésének megfigyelése”, programjának áttekintése és érvelési folyamatának értékelése többet árul el, mint a képesítések listájának elolvasása.
5) A helyes válasz az "egyik ezt mondja, a másik azt mondja” helyzetre
Az eltérő vélemények léte nem jelenti azt, hogy az igazság szubjektív. Általában az alábbiak közül egy vagy több igaz:
- A beszélők különböző kompetenciaszinten működnek.
- A beszélők különböző kontextusokról beszélnek, de úgy tesznek, mintha a szabályok univerzálisak lennének.
- Az egyik vagy mindkét beszélő nem támaszkodik az alapelvekre, hanem elfogultság, trendek vagy marketing vezérli őket.
- Az idézett bizonyítékok gyengék, félreértelmezettek vagy nem a megfelelő kontextusban alkalmazzák őket.
Hatékonyabb megoldás a magasan képzett szakemberek közötti konvergencia keresése. A legtöbb érett területen a valódi szakértők több dologban egyetértenek, mint amennyiben nem, különösen az alapvető korlátok és a programozás alapvető realitásai tekintetében. Az átfedések jelzik a tisztánlátás területét.
6) Az elsődleges elvek azok a szűrők, amelyek elválasztják a pontosságot a zajtól
Végül az állításoknak meg kell felelniük a terület alapvető korlátainak (azaz a területet szabályozó törvényeknek és elveknek). Az alapelvek azok a törvények és elvek, amelyek érvényesek az adott területen. Ezek alapján lehet értékelni, hogy egy ötlet megvalósítható, koherens és alkalmazható-e.
Ha az elsődleges alapelvekre támaszkodsz, meg tudod különböztetni:
- a pontosságot a pontatlanságtól,
- az igazságot a megtévesztéstől,
- az optimálisat a nem optimálisaktól,
- a helyeset a helytelentől az alkalmazott döntéshozatalban.
Ez nem filozófiai kérdés. Ez gyakorlati kérdés. Ez határozza meg, hogy a programtervezés biztonságos, megvédhető és hatékony-e.
7) Az összes fenti feladatot lehetővé tevő gondolkodási képesség: deduktív érvelés
A kompetencia nem csupán információk gyűjtését jelenti. Fegyelmezett érvelést is igényel. A folyamat egyszerű:
- Bontsuk szét a komplex helyzetet alkotóelemeire.
- Azonosítsuk a releváns alapelveket.
- Érveljünk ezen a szinten, zavaró tényezők nélkül.
- Alapozzuk meg a következtetést konkrét gyakorlati tervvel.
Enélkül függővé válunk a hatóságoktól, trendektől és heurisztikáktól. Ezzel viszont független, magas szintű ítélőképességre teszünk szert.
Következtetés
Ha komolyan szeretnél foglalkozni a testmozgás tudományával vagy bármely más területtel, akkor nem tekintesz az ellentmondásokra úgy, mintha „mindenki véleménye egyformán érvényes” lenne. Az ellentmondásokat kompetencia, kontextus, a bizonyítékok minősége azok a jelek, amiket az érvelések értékelése során figyelembe kell venned. Keresd meg, miben vannak a képzett szakértők azonos állásponton, és döntéseidet az alapelvekre alapozd.
Így nem a zavart fokozod, hanem olyan szakemberré válhatsz, akiben megbízhatnak, különösen a haranggörbe szélén, ahol a hibák drágábbak és a kompetencia a legfontosabb.
