22/11/2025
Az emberi kapcsolatainkban a másikkal a legtöbbször az a bajunk, hogy nem olyan, amilyennek szerintünk lennie kéne.
Nehezen fogadjuk el, hogy a másik soha nem lesz olyan, amilyennek szerintünk lennie kéne. Mert teljesen másik.
Egyetlen ember sem azért született erre a világra, hogy valaki másnak a végtagja legyen. Mégis úgy élünk, hogy szeretnénk, ha a másik úgy mozogna, ahogy mi akarjuk.
A másik emberi lény nem holmi anyag, amit kedvünkre formálhatunk és nem is egy állat, amit idomítani tudunk.
Mennyit próbálkozunk módszertanokkal, kezelésekkel, manipulációval, felekezetekkel és megmondásokkal!!
Aztán elfáradunk, és eldöntjük, hogy a másik egy hülye.
Mert nem hallgat a szép szóra, mert nem olyan, amilyennek szerintünk lennie kéne.
Nem lesz olyan, se ilyen, mert ő is egy valaki. Aki valamilyen.
A másik emberrel egyetlen dolgot lehet csinálni: szeretni. Szeretni pedig akarni kell.
A szeretet erőfeszítés. Ahogy a Megfeszített megfeszült értünk, úgy feszülünk mi is minden áldott nap egymástól, vagy egymásért.
El kéne engedjük már magunkat!
„Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.”
