Fitblast Kovács László personal trainer

  • Home
  • Fitblast Kovács László personal trainer

Fitblast Kovács László personal trainer A tudatos testformálás oldala! Online edzésterv , étrend összeállítás. Személyi edzés Pécsett

Van egy furcsa dolog az edzéssel kapcsolatban, amit az évek alatt vettem észre.Amikor fiatal az ember, akkor a legtöbben...
11/03/2026

Van egy furcsa dolog az edzéssel kapcsolatban, amit az évek alatt vettem észre.

Amikor fiatal az ember, akkor a legtöbben azért edzenek, hogy jól nézzenek ki. Ez teljesen természetes. Az ember szeretne erős lenni, izmos lenni, látni az eredményt a tükörben.

Aztán telik az idő, jön a munka, a felelősség, a család, és az edzés szerepe valahogy átalakul.
Nem lesz belőle kevesebb értékű dolog, csak más jelentősége lesz.

Egy idő után inkább arról szól, hogy az ember megőrizze azt az állapotot, amiben még jól érzi magát a saját testében. Hogy legyen ereje, tartása, és ne érezze azt, hogy teljesen kicsúszott a kezei közül az irányítás.
Én legalábbis ma már így gondolok rá.

Nem versenyre készülök, nem akarok bizonyítani senkinek. Egyszerűen csak fontosnak tartom, hogy az ember ne mondjon le teljesen a saját testéről, miközben az élet többi részét próbálja egyben tartani.

A bal oldali kép egy világbajnokság után készült. Az a forma nem véletlenül néz ki úgy, ahogy. Egy versenyfelkészülés hó...
10/03/2026

A bal oldali kép egy világbajnokság után készült.

Az a forma nem véletlenül néz ki úgy, ahogy. Egy versenyfelkészülés hónapokon át tartó, nagyon fegyelmezett munka: edzések, szigorú diéta, kevés kilengés, és sokszor a társasági élet teljes háttérbe szorítása.

Aki csúcsformát akar hozni a színpadon, annak egy időre szinte minden más háttérbe kerül.

A középső képen már egy egészen más élethelyzet látszik. Ott már nem versenyző vagyok, hanem apuka, aki nevel gyereket, az pontosan tudja, hogy innentől az idő, az energia és a prioritások teljesen máshogy rendeződnek.

A jobb oldali kép pedig ma készült.
Edzem ma is, figyelek magamra ma is, de az életem már nem arról szól, hogy minden körülmény között csúcsformát hozzak. Ott van a család, ott van a munkám, és ott vannak azok az emberek, akik bíznak bennem és hozzám járnak edzeni. A munka és a család közötti egyensúlyt megtalálni sokszor önmagában is komoly feladat.

És ez az a pont, amit szerintem sok fiatal versenyző vagy fiatal személyi edző még nem feltétlenül lát át teljesen. Amíg valaki nem tapasztalja meg a gyerekneveléssel járó felelősséget és lemondásokat, addig könnyű olyan elvárásokat megfogalmazni, amelyek a valós életben nehezen tarthatók.
Éppen ezért nagyon fontos az egyeztetés. Edző és vendég között is.
Arról, hogy kinek milyen az élethelyzete, mennyi ideje és energiája van, és hogy az adott körülmények között mi számít reális célnak.

Sokszor az az igazi eredmény, amikor valaki a család, a munka és az egészsége között képes megtalálni az egyensúlyt.

Az egyik legnagyobb hiba az edzésben az, amikor valaki más életére írt programot próbál ráhúzni a sajátjára.Ez a kép egy...
09/03/2026

Az egyik legnagyobb hiba az edzésben az, amikor valaki más életére írt programot próbál ráhúzni a sajátjára.

Ez a kép egy ilyen pillanat előtt készült. Épp egy online konzultációra vártam, és ilyenkor mindig eszembe jut, mennyire különböző élethelyzetből érkeznek az emberek.

Az edzés valójában nem a súlyoknál kezdődik, hanem ott, hogy valaki hogyan él. Milyen a munkája, mennyi ideje van a hétköznapokban, mennyire kiszámítható a napirendje, mennyi energiája marad a nap végére?

Ezek mind ugyanúgy részei az edzésnek, még ha nem is a teremben történnek.

Pont ezért nem hiszek az univerzális programokban. Ami az egyik embernél működik, a másiknál könnyen kudarcélmény lehet, egyszerűen azért, mert más az élethelyzet, más a terhelhetőség, és más az a keret, amibe a mozgásnak bele kell férnie.

Számomra az edzői munka egyik legfontosabb része éppen az, hogy ezt a különbséget figyelembe vegyük.

Nem az a cél, hogy papíron legyen tökéletes egy edzésterv, hanem az, hogy az adott ember életében működjön.

Ma nőnap van, és ilyenkor sokszor virágok, kedves üzenetek és jókívánságok kerülnek elő.De az edzőteremben az évek alatt...
08/03/2026

Ma nőnap van, és ilyenkor sokszor virágok, kedves üzenetek és jókívánságok kerülnek elő.
De az edzőteremben az évek alatt azt láttam, hogy a nőknek sokszor nem a virágra van a legnagyobb szükségük, hanem arra, hogy legyen egy kis idejük saját magukra.

Mert a legtöbb nő, aki hozzám jön edzeni, nem azért jön, mert versenyezni akar, vagy mert tökéletes testet szeretne. Sokkal inkább azért, mert annyi szerepben kell helytállnia nap mint nap – dolgozó nőként, anyaként, társként –, hogy közben valahol háttérbe szorul a saját teste és az egészsége.
És amikor végre elkezdenek magukkal foglalkozni, akkor gyakran kiderül, hogy nem csak a testük változik. Több energia lesz, jobb lesz a közérzet, és sokszor az önbizalom is visszatér.

Úgyhogy nőnap alkalmából én leginkább ezt kívánom:
hogy minden nő találjon időt arra, hogy a saját testével és egészségével is foglalkozzon.
Mert az erő nem csak izomban mérhető.

Hanem abban is, hogy valaki képes törődni saját magával.

Boldog nőnapot kívánok minden nőnek!

Ma hazafelé menet megakadt a szemem egy plakáton a buszmegállóban. Nagy betűkkel az volt ráírva: „Az elhízás betegség.” ...
05/03/2026

Ma hazafelé menet megakadt a szemem egy plakáton a buszmegállóban. Nagy betűkkel az volt ráírva: „Az elhízás betegség.” Alatta pedig a szokásos mondat, hogy keresd fel orvosodat, meg egy weboldal címe.

Ahogy mentem tovább, azon gondolkodtam, hogy ez a mondat tulajdonképpen igaz… csak közben valahogy mégsem mond el mindent.

Mert az elhízás valóban rengeteg egészségügyi problémával járhat együtt, ebben nincs vita. A gond inkább ott kezdődik, amikor úgy beszélünk róla, mintha maga a túlsúly lenne a történet eleje.

Pedig legtöbbször nem ott kezdődik.

Van, aki azért eszik többet, mert napközben alig jut ideje rendesen enni, és estére tör rá az éhség. Van, aki egyszerűen azt tudja megvenni, amit a pénztárcája enged, és ezek az ételek nem mindig a legjobb minőségűek.

Mások pedig egy nehéz élethelyzet, egy bántó kapcsolat vagy folyamatos stressz mellett keresnek valami gyors megkönnyebbülést – és sokszor az evés marad az.

Ezért érzem azt, hogy amikor azt mondjuk: „az elhízás betegség”, akkor valójában a történetnek csak a végét nevezzük meg.

A valódi kérdés inkább az, hogy mi az, ami odáig vezet?

Egy szétesett napi ritmus, rossz szokások, évek alatt kialakult minták. Sok apró döntés, ami külön-külön talán jelentéktelennek tűnik, együtt viszont egy idő után már látható következményekkel jár.

Az én tapasztalatom az, hogy amikor valaki elkezd ezen változtatni – nem hirtelen, nem drasztikusan, hanem fokozatosan –, akkor sok minden más is elkezd rendeződni. A mozgás például gyakran nem is a fogyással kezdődik, hanem azzal az érzéssel, hogy az ember újra jobban van a saját testében,
és talán ez az a pont, ahol a legtöbb változás valójában elindul.

Tegnap bevásárlás közben összefutottam egy régi ismerősömmel, aki nem is olyan régen még élsportoló volt. Ma már az álta...
24/02/2026

Tegnap bevásárlás közben összefutottam egy régi ismerősömmel, aki nem is olyan régen még élsportoló volt. Ma már az általános iskolába kíséri a kisfiát, és egészen más ritmusban él.

Beszélgettünk arról, hogy mennyire más az élet akkor, amikor mindent alárendelsz a sportnak, és mennyire más, amikor már családod van, munkád van, felelősséged van. Az élsport valóban pengeélen táncolás: az idő, az energia, a regeneráció, sőt sokszor még a kapcsolatok is a teljesítmény köré szerveződnek. Ez egy tudatos vállalás.

A hétköznapi ember viszont nem így él – és nem is kell így élnie.
Egy családapa vagy családanya számára nem az a kérdés, hogy kihozza-e magából az abszolút maximumot, hanem az, hogy hogyan tud erős, energikus és egészséges maradni úgy, hogy közben jelen van otthon is. Nem az a cél, hogy élsportolóként eddz, hanem az, hogy hosszú távon működőképes maradj.
Én azon dolgozom, hogy azok, akik hozzám járnak – jellemzően felnőtt emberek, szülők, felelősségteljes emberek – úgy tudják beilleszteni a mozgást az életükbe, hogy az ne elvegyen, hanem hozzáadjon. Hogy legyen eredmény, legyen fejlődés, de közben maradjon energia a családra, a munkára, az életre is.
Nem a dobogóra készülünk,
hanem egy olyan életre, ahol jut is, marad is.

Ha valaki hasonló cipőben jár, és szeretne egy működő rendszert, ami nem borítja fel az életét, hanem támogatja azt, abban szívesen segítek.

Ma beszélgettem egy velem egykorú lánnyal, aki jár hozzám edzeni, és mesélte, hogy korábban egy olyan helyre járt, ahol ...
19/02/2026

Ma beszélgettem egy velem egykorú lánnyal, aki jár hozzám edzeni, és mesélte, hogy korábban egy olyan helyre járt, ahol crossfit jellegű órák voltak. Semmi bajom ezzel a műfajjal, rengeteg embernek ad élményt és közösséget, viszont ő ott egy ugrós feladatnál, dobozra felugrás közben elesett.

És ilyenkor mindig eszembe jut valami.

Nem az a kérdés, hogy egy gyakorlat mennyire látványos vagy mennyire „menő”, hanem az, hogy adott embernek milyen a kockázat–nyereség aránya. Mit kap érte, és mit kockáztat közben?

Ha valaki versenyezni akar, hajszolni az adrenalint, feszegetni a határait, annak teljesen más a mérleg. De ha valaki azért jön edzeni, hogy hosszú távon erősebb, egészségesebb, fájdalommentesebb legyen, akkor szerintem nem kell feleslegesen magas kockázatú elemekkel játszani.

Én valahogy úgy szeretek programot írni, hogy a terhelés meglegyen, a fejlődés meglegyen, de közben minimalizáljuk az olyan helyzeteket, ahol egy rossz mozdulat többet visz el, mint amennyit hoz.

Egy jó befektetésnél a hozam számít, nem az izgalom.

18/02/2026

A napokban síelni voltam egy csapattal, és megint eszembe jutott valami, amit az edzések alatt is gyakran látok.

Teljesen különböző szintek, különböző tempó, különböző bátorság. Van, aki óvatosan csúszik a kék pályán, van, aki bátrabban megy, de a lényeg nem ez volt. Hanem az, hogy aki nem adta fel a saját szintjén, az estére már stabilabban állt a lécen.

Ugyanezt látom a teremben is. Nem az számít, honnan indulsz, hanem az, hogy hajlandó vagy-e elindulni, és nem kiszállni az első bizonytalanságnál.

Sokan azt hiszik, hogy egy bizonyos kor után már nem érdemes új dolgokat tanulni, óvatosabbnak kell lenni, visszavenni. Én inkább azt látom, hogy pont ilyenkor lenne a legnagyobb szükség arra, hogy használjuk a testünket.

A test nem az évekre reagál. Arra reagál, hogy használod-e még.
És teljesen mindegy, hogy síelésről, erősítésről vagy egy egyszerű sétáról van szó — a lényeg az, hogy ne állj meg.

Te mi az, amit már régóta kipróbálnál, csak valamiért halogatod?

Van egy furcsa jelenség a mai világban.Sokan azt mondják:„Nem is csináltam ma semmit, mégis hulla fáradt vagyok.”Pedig f...
16/02/2026

Van egy furcsa jelenség a mai világban.
Sokan azt mondják:
„Nem is csináltam ma semmit, mégis hulla fáradt vagyok.”

Pedig fizikailag alig mozogtak.
És pont ez a probléma.
A testünk mozgásra van kitalálva, a stressz pedig levezetésre. Régen, ha feszült voltál, mentél, cipeltél, dolgoztál, használtad az izmaidat. Ma viszont a stressz marad, a mozgás elmarad, és a szervezet nem tudja „lezárni” a feszültséget.
Az idegrendszer felpörög, de nincs fizikai kimenet.

Ezért vagyunk egyszerre túlpörögve és kimerülve.

Az edzés nem csak izomépítés.
Idegrendszeri újraindítás.
Nem a kalóriaégetés a legnagyobb ajándéka, hanem az, hogy helyreteszi a belső egyensúlyt.

Lehet, hogy nem több kávéra van szükséged.

Lehet, hogy egy 40 perces mozgás hiányzik.

És nem, nem kell szétszakadni,
csak rendszeresen használni azt a testet, ami még mindig emberi tempóra van hangolva.

Őszintén meglepett, mennyi embert megérintett a legutóbbi posztom az öregedésről és a mozgásról. Több mint négyszáz viss...
13/02/2026

Őszintén meglepett, mennyi embert megérintett a legutóbbi posztom az öregedésről és a mozgásról. Több mint négyszáz visszajelzés… ez már nem csak szám, hanem valódi érdeklődés.

Most épp síelni vagyok egy csapattal, és itt testközelből látom ugyanazt a jelenséget, amiről írtam: teljesen különböző szintek, különböző bátorság, különböző tempó. Van, aki magabiztosan megy a piros pályán, van, aki a kéken gyakorol, néha elesik, újra feláll, és megy tovább.

És tudod, mi a közös bennük?
Az, hogy nem adják fel a saját szintjükön.

Nem az számít, hogy ki hol tart, hanem hogy hajlandó-e onnan elindulni, ahol éppen van. A test nem a másik emberhez hasonlít, hanem a tegnapi önmagadhoz.
Ahogy a síelésnél, úgy az életmódváltásnál is: nem kell rögtön fekete pálya. Elég egy stabil kék, amit napról napra egyre biztosabban csinálsz.
Ha valaki úgy érzi, jól jönne egy kis irány vagy kapaszkodó az induláshoz, szívesen segítek – de a lépést mindig annak kell megtennie, aki a bakancsban áll.

Kíváncsi vagyok:
Mi az a sport vagy mozgásforma, amit még szívesen kipróbálnál – akár 40, 50 vagy 60 felett is?

Az öregedés nem egyik napról a másikra történik, és nem is attól, hogy telnek az évek. Sokkal inkább attól a pillanattól...
05/02/2026

Az öregedés nem egyik napról a másikra történik, és nem is attól, hogy telnek az évek. Sokkal inkább attól a pillanattól kezd el felgyorsulni, amikor a mozgás lassan kikopik a mindennapokból.

Amíg terheled a tested, amíg használod az izmaidat, az ízületeidet, a keringésedet, addig a szervezetnek oka van alkalmazkodni, javítani, fenntartani magát. Amikor ez megszűnik, a test nem „romlik el”, egyszerűen csak követi azt az üzenetet, amit kap: nincs már rá akkora szükség.

A folyamatosság ezért nem teljesítménykérdés, hanem egészségkérdés.

Nem az számít, hogy mennyire kemény az edzés, hanem az, hogy van-e jelen az életedben. A test ugyanis nem a naptárt figyeli, hanem azt, hogy használod-e még.

És amíg használod, addig meglepően sokáig működik jól.

Ma utazás közben hallgattam egy rádiós beszélgetést a diétázásról, ahol egy dietetikus teljesen helytálló dolgot mondott...
02/02/2026

Ma utazás közben hallgattam egy rádiós beszélgetést a diétázásról, ahol egy dietetikus teljesen helytálló dolgot mondott: nem érdemes mindent megtiltani magunknak, mert az óriási pszichés nyomást rak az emberre, és hosszú távon sokszor pont ez vezet falásokhoz, visszaeséshez vagy a teljes feladáshoz. Ezzel a gondolattal én is maximálisan egyetértek.

Aztán elhangzott egy mondat, amin azért megakadt a fülem. A beszélgetés során szóba került, hogy a csoki „egyébként fontos dolgokat tartalmaz, például fehérjét, szénhidrátot és zsírt”, ezért beleférhet az étrendbe. Na itt csúszik el kicsit a logika, mert ezek valóban fontos makrotápanyagok a szervezetünk számára, de attól, hogy egy étel tartalmazza őket, még nem válik automatikusan „jó választássá”.

Ez nagyjából olyan gondolatmenet, mintha azt mondanánk, hogy a víz létfontosságú az emberi szervezet számára – ami igaz, hiszen a testünk nagy része víz –, de ettől még nem innánk meg bármit csak azért, mert víz van benne. Nem az számít önmagában, hogy mi van benne, hanem az, hogy milyen mennyiségben, milyen arányban, és milyen helyzetben fogyasztjuk.

Szóval igen, a csoki beleférhet egy életmódváltásba, de nem azért, mert „makrók vannak benne”, hanem azért, mert pszichésen és életvitelszerűen kezeljük a helyét, és nem emelünk egy édességet egészségügyi piedesztálra. Ez nem tiltás kérdése, hanem tudatosságé.

Az életmódváltás nem fekete-fehér szabályokról szól, de nem is arról, hogy mindent megmagyarázunk magunknak. Sokkal inkább arról, hogy értjük, mit miért eszünk, és vállaljuk a döntéseink következményeit is.

Address


Opening Hours

Monday 06:00 - 19:00
Tuesday 06:00 - 19:00
Wednesday 06:00 - 19:00
Thursday 06:00 - 19:00
Friday 06:00 - 19:00

Telephone

+36203749555

Website

Alerts

Be the first to know and let us send you an email when Fitblast Kovács László personal trainer posts news and promotions. Your email address will not be used for any other purpose, and you can unsubscribe at any time.

Contact The Practice

Send a message to Fitblast Kovács László personal trainer:

Shortcuts

  • Want your practice to be the top-listed Clinic?

Share

Share on Facebook Share on Twitter Share on LinkedIn
Share on Pinterest Share on Reddit Share via Email
Share on WhatsApp Share on Instagram Share on Telegram