10/12/2025
“Ugyanakkora a stressz mértéke, ha egy gyermeket, fiatalt bántalmaznak, mint akkor, amikor „csak” nézi, hogy a társát bántalmazzák.”
Nehéz elmenni szavak nélkül a javító intézetből kapott képkockák mellett. Bárhogy nézzük, ez nem egy egyszerű nevelői túlkapás volt, hanem módszeres, tudatos, elnyúló bántalmazás.
Nevelői vagy rendőri túlkapásnak nevezzük, amikor egy rendvédelmi vagy nevelői szituációban egy felnőtt a saját túlterheltsége, érzelmi elárasztódása, kiégése, fel nem ismert vagy kezeletlen mentális nehézsége miatt átlép egy fizikai vagy szóbeli határt és a kiszolgáltatott, rábízott függő helyzetben levő felet hirtelen felindulásból bántja. Ilyenkor a többi személyzet vagy más nevelő szükség szerint jelez, átveszi a szituációt és történik egy közös feloldása, következménye a történetnek, s ugyan ez sem helyes és rendszerhibákat jelez, de lehet róla legalább beszélni, tanulni belőle, új protokollokat kialakítani a nehéz helyzetekre és a megelőzésekre.
A videón azt látjuk, hogy a többi felnőtt nem lép, nem veszik át a helyzet kezelését, hanem hagyják a bántalmazást, amiből arra lehet következtetni, hogy vagy ez a megszokott vagy ők is félnek vagy nincs hivatalosan előírt kötelezően betartandó protokoll egy ilyen helyzetre, hogy mit kell ilyenkor tenniük.
A javítóintézetekben tapasztalható bántalmazások súlyos következményekkel járnak mind az érintett fiatalokra, mind a társadalom egészére nézve.
Ezek a következmények több szinten jelentkeznek. Személyes szinten egyértelműen mentális egészségromlás jellemző minden bántalmazást követően. A bántalmazás traumát okoz, amely depresszióhoz, szorongáshoz, poszttraumás stressz zavarhoz (PTSD) vezethet. Az érintettek gyakran érzik magukat értéktelennek vagy felelősnek a történtekért, ami hosszú távon negatívan befolyásolja az önképet, illetve az amúgy sem magas önbecsülés tovább csökken.
A bántalmazások miatt ismételt bizalom vesztés alakul ki, egyre nehezebbé válik a bizalom kialakítása mások felé, ami megnehezíti a későbbi rehabilitációt és a társas kapcsolatok egészséges kialakítását.
Minden bántalmazás az antiszociális viselkedés fokozódásához közelíti az érintetteket, legyen szó “csak néző”-ről vagy áldozatról. A bántalmazott fiatalok hajlamosabbak antiszociális magatartásra, agresszióra vagy zaklatásra.
A környezetben megtapasztalt rendszeres félelem és fokozott stressz gátolhatja a tanulási készségeket és a kognitív képességek működését, de mindenképpen tanulási nehézségeket okoz.
A bántalmazások hatására a szakembereknek és az áldozatoknak együtt további reintegrációs kihívásokkal kell szembenézniük, ami tovább terheli a szakemberek kapacitását.
A bántalmazás traumája és a viselkedési problémák akadályozhatják a fiatalokat abban, hogy visszailleszkedjenek vagy legalább részlegesen és fokozatosan beilleszkedjenek a társadalomba, egyre nehezedik számukra a társadalmi integráció. Fokozódik a recidíva kockázata, mivel a negatív tapasztalatok és a nem megfelelő támogatások növelhetik a visszaesések esélyét. Ha a fiatalok úgy érzik, hogy nem védelmezik meg őket vagy akár ők is rendszeresen áldozatok lehetnek, az jelentősen csökkenti a rendszerbe, a szociális támogatásba és a rendszerben dolgozó felnőttekbe vetett bizalmat.
A bántalmazás feltárása és kezelése fontos jogi és humánus kérdés, amely elengedhetetlen a megfelelő rehabilitációhoz, azonban a jogi utak sokszor pszichés szempontból szakmailag nem megfelelően megtámogatott végigjárása további traumákat is okozhatnak.
A rendszerszintű bántalmazás megelőzése és kezelése érdekében szükség van arra, hogy a javítóintézetekben szigorú protokollokat és képzéseket vezessenek be a dolgozók számára, valamint biztosítsák a fiatalok védelmét és támogatását.
🔷A bántalmazás megelőzése és kezelése érdekében fontosak: A személyre szabott tréningek és képzések, vagyis a dolgozók folyamatos szakmai képzéseken tudjanak részt venni, amelyek fókuszálnak a konfliktuskezelésre erős helyzetekben is, az empátia fejlesztésére és a stressz kezelésére. Ez segíthet megelőzni, hogy a helyzetek kiéleződjenek.
🔷Az interdiszciplináris csapatmunka: Szoros együttműködés pszichológusokkal, szociális munkásokkal, pedagógusokkal, mentálhigiénés szakemberekkel, hogy holisztikus támogatást nyújtsanak a fiataloknak, és gyorsan reagáljanak a problémákra.
🔷Biztonsági protokollok és gyors reagálási rendszerek kialakítása: Kidolgozott lépések arra az esetre, ha bántalmazás vagy agresszió történik, például vészhelyzeti kommunikáció, biztonsági személyzet rutinszerű jelenléte.
🔷Folyamatos monitoring és értékelés: Rendszeres felülvizsgálatok és visszacsatolások lehetővé teszik a protokollok hatékonyságának mérését, és szükség esetén azok módosítását.
🔷Fiatalok bevonása és támogatása: Fontos, hogy a fiatalok is részt vegyenek a saját támogatási tervük kialakításában, és olyan programokat biztosítsanak, amelyek segítenek nekik kifejezni érzéseiket és megtanulni az adott helyzetek konstruktív kezelését.
🔷De-eszkalációs technikák alkalmazása: például nyugodt beszélgetéssel vagy alternatív módszerekkel próbálják csillapítani az agressziót.
🔷Munkacsoportok által vezetett intervenciók: amikor több dolgozó közösen lép közbe, így minimalizálva az egyéni túlterheltséget.
🔷Szituációs szimulációk: rendszeres gyakorlások, amelyek segítik a dolgozókat abban, hogy készen álljanak váratlan helyzetek kezelésére.
🔷Integrált támogató hálózatok: például külső szakemberekkel való rendszeres szakmai együttműködés, akik specifikus támogatást nyújtanak a fiataloknak is és a dolgozóknak is.
