Babagubanc

03/12/2025

"Meggyőződésem, hogy az individualizmus korában, amely az egyéni
vágyakat állítja a középpontba, s a szabadságot, az autonómiát tartja a legfőbb értéknek, továbbá a fogyasztói társadalomban, amely az élményszerzésre szinte végtelen lehetőséget kínál, egy újdonsült szülőpár minden bizonnyal még több lemondással kénytelen szembe nézni, mint az ezt megelőző korokban felmenőink.

A szülővé válással egyidőben az édesanya általában átmenetileg búcsút vesz hivatásától, az ezzel jó esetben együtt járó megbecsültség, társadalmi hasznosság érzésétől, kollegáitól. A szüleivel való kapcsolatában is átalakulásra számíthat, „gyermekszerepe” helyett az „unoka édesanyja” minőség kerül inkább a középpontba. A szabadidő eltöltésében, a mindennapi teendők elvégzésében meglévő korábbi szabadságérzeten – megfelelő szociális támogatás hiányában – szintén jelentős csorba eshet. Mindezek egyéni megéléstől függően tekinthetők pszichés veszteségeknek.
(...)
A gyermekszületés – vagy épp örökbefogadás –általában pozitív, örvendetes
esemény, s e változás kapcsán megélt veszteségeinkről beszélni társadalmilag
nem elfogadható. E kettősség komoly belső és külső konfliktusok forrása
lehet, s eltérő megküzdési módokat hívhat elő.
(...)
Az új szülőszerep sikeres integrálásához az identitásba szükségszerű, hogy az anya és/vagy apa felismerje, ha szülővé válásával egyidőben számára fontos szerepekről tevékenységekről, szokásokról átmenetileg lemondani kényszerül vagy lényegesen kisebb teret töltenek ki jelenleg az életében. Bár túlzónak tűnhet mindezeket a veszteségélmények közé sorolni, mégis, az élményre mint szubjektív megélésre tekintve belátható, hogy csak az egyén ítélheti meg saját hiányérzetének súlyát. A megbirkózáshoz elengedhetetlen, hogy kimondhatóak, elfogadhatóak legyenek e nehéz érzések, mégha mindezek egy várva-várt gyermekszületéssel együtt bontakoztak is ki."

Ez volt az a kis szösszenet a szakdolgozatomból, amire még a konzulensem is összevonta a szemöldökét... 🙈 Persze, megarthatjuk magunknak is a hasonló gondolatainkat, lehet miatta csendben bűntudatunk is. Vagy elismerhetjük az érzéseinket, és helyt adhatunk az önegyüttérzésnek is, az elfogadást pedig követheti az új egyensúly keresése, felépítése. 💛🩵

02/12/2025

Amikor a kisgyereked dacos lesz, a következő 3 dolog jusson eszedbe:
1. Adj neki kettő, valós választási lehetőséget!
2. Várd ki, amíg dönt!
3. Apró felelősséggel kínáld meg!

Ha ezt a három tippet alkalmazod a kisgyerekkel való konfliktus során, elnyerheted az együttműködését, és gyorsan, békésen megoldhatjátok a helyzetet együtt! 💛🩵

01/12/2025

🎅🏻 Közeleg a nagy nap, és könnyű kísértésbe esni, hogy - "régi jó szokás szerint" -megkönnyítsük a gyerekekkel való harcok lezárását egy "Látja ám a Mikulás..." vagy "Felhívom a Mikulást és megmondom neki, hogy..." kezdetű mondattal.

Azért valahol a szívünk mélyén érezzük, hogy még ha be is válik, fenyegetéssel csak látszólag voltunk sikeresek. Ha a kicsi félelemből viselkedik csak "jól", az hosszú távon nem hatékony nevelési módszer. Ráadásul az ünnepek, a csoda, a varázslat várakozásába fenyegetésekkel és félelemkeltéssel belerondítani se valami meghitt...

De mit taníthatnak ezek a különleges alkalmak a gyerekeknek, és hogyan segíthetnek a pozitív nevelési módszerek nekünk ilyenkor?
Hoztam néhány példát, hogyan motiválhatod a gyermeked a Mikulással, fenyegetés nélkül... 💛🩵

30/11/2025

Várakozzatok örömmel! A gyermekszemek csillogása adja meg az ünnep fényét, és minél jobban figyeltek rá, annál ragyogóbb lesz az a tekintet! 💛🩵

“Jó így várakozni,
egy szép körben lenni,
egymásra figyelni,
őszintén szeretni!”
(Aranyosi Ervin)

29/11/2025

Kis emlékeztető 🩵💛

Nem, a kisgyerek nem hisztizik. Az idegrendszeri terhelhetőségi szintjének megfelelően reagál. Ha nem várjuk el egy kétévestől, hogy egyedül felöltözzön vagy tudja, hány óra van, miért gondoljuk, hogy képes lenne kezelni összetett érzelmi helyzeteket? A szabályokra, testvérféltékenységre vagy csalódásra adott reakciója nem túlzó, csak túl nagy falat egy fejlődésben lévő idegrendszernek.

Ha nem lep meg minket, hogy egy hároméves kisebb, mint egy nyolcéves, és hogy sok mindent még nem tud, amit az idősebbek igen, akkor miért bélyegezzük meg, amikor ez az éretlenség a viselkedésében is megmutatkozik? Amikor azt mondjuk egy kisgyerekre, hogy hisztizik, az gyakran nem más, mint a felnőtt empátiahiányának és tájékozatlanságának a tünete. És miközben így címkézzük, azt az üzenetet közvetítjük, hogy az érzelmek zavaróak, a harag veszélyes, és ő maga nem érthető. Ezek a visszajelzések mélyen beépülnek, és felnőttkorban már belső monológként szólnak tovább: “túl sok vagyok”, “nem szabad éreznem”, “valami baj van velem”.

Ez pedig már nem a gyerekről szól, hanem a gondozóról. Arról, hogyan reagálunk, ha valaki nem felel meg az elvárásainknak, és mit tanítunk ezzel a kapcsolatokról, az érzelmekről, az önmagunkhoz való viszonyról. A gyerek nem rossz, csak még kicsi. És amit most tőlünk kap, azt továbbviszi, a kapcsolataiba, a szülőségbe, önmaga belső világába. Nem tökéletes felnőttre van szüksége, hanem olyanra, aki hajlandó tanulni. És maradni. Akkor is, amikor nehéz.

27/11/2025

🥥 (Kókusz)dióhéjban a csecsemőkori önszabályozási, azaz regulációs zavarokról...
Mi ez a rettenetes fogalom❓

A csecsemők és kisgyermekek fejlődését számos, természetes fejlődési feladat/krízis kíséri, amihez legtöbbször sikeresen alkalmazkodik a gyermek és családja. Előfordul ugyanakkor, hogy valamilyen oknál fogva benneragadnak a nehézségben, és a tünetek tartósan fennmaradnak.
A leggyakrabban ezek excesszív sírás, alvászavarok és táplálási nehézségek formájában jelentkeznek, nem ritka, hogy egyszerre több terület is érintett. A második életévtől a szabályozási problémák további nehézségekkel egészülhetnek ki: a szülő-gyermek kapcsolat zavara, fokozott testvérféltékenység, túlzó dac, elválástól való fokozott szorongás, elhúzódó székletvisszatartás, dührohamok, szokatlan mértékű agresszivitás stb.

Ezek csak tünetek, kezelhető állapotok, ha megfelelően foglalkozunk velük, elmúlnak. 💛🩵

26/11/2025

❓Konzultáció online❓
Egyre többen kérdezik tőlem, van-e lehetőség online konzultációra, ezért úgy döntöttem, írok erről is kicsit!

Sokan talán tudjátok, hogy eredetileg tanító vagyok. Amikor a szakdolgozatomat írtam, megdöbbentett egy statisztikai adat: az iskolába lépő gyerekek képességeiben akár 6(!) évnyi különbség is lehet! (Van, aki 3 évesnek, van, aki 9 évesnek megfelelő szókinccsel vagy matematikai ismeretekkel jön.) Hosszú ideig nem hagyott nyugodni a kérdés, hogyan lehetséges ez?!

Ahogy gyermekeim születtek a pedagógiai, pszichológiai érdeklődésem a legkisebbek felé is kiterjedt. Miközben folyamatosan kerestem a választ, találtam rá az ELTE Gyógypedagógiai Karán az Integrált szülő-csecsemő/kisgyermek konzultáció képzésre, aminek középpontjában a személyesség, az egyedi gyermek és családja áll.

Meglettek a válaszok: A GYERMEKBEN, a családjában, a történetükben, a személyes élményvilágukban, a környezetükben, a kapcsolódásaikban...
Ezekhez a válaszokhoz az online térben pedig nem lehet eljutni (aki ilyet hirdet, a szakmai irányelveket nem tartja be). Lényeges információk maradnak hozzáférhetetlenek azzal, hogy nem látom a gyermeket mozogni a térben, nem látom az arcát, a tekintetét, az érzelmeit, a reakcióit.
Ez az egyik fő különbség a tanácsadás és a konzultáció között. Felszínes adatgyűjtés után (sőt, akár anélkül is) lehet tanácsot adni. Én is tudnék 😉 Aztán vagy működik, vagy nem. Aki konzultációra érkezik, az viszont biztos lehet benne, hogy az Ő gyermekével, az Ő problémájával foglalkozunk, az Ő megoldásait keressük, ez garantálja, hogy működni fog.

A problémán, a kapcsolaton dolgozni áldozatvállalást követel. Rászánni az időt, akár elutazni a szakemberhez, ahogy tennénk, ha szervi betegséggel küzdene a kicsi. Sajnos, a pszichoszomatikus problémáknak sokan ma még nem tulajdonítanak kellő jelentőséget (még ha sír is a lelki fájdalomtól). Talán mert nem látszanak, vagy mert nem tudják milyen következményei lesznek a jövőben.

Bogozzuk ki együtt! 💛🩵
Kapcsolat: babagubanc@gmail.com

25/11/2025

Tegyük tisztába a sírást és a hasfájást, mert eszméletlen fals információk terjednek egy szülészeti- és nőgyógyászati magánklinika szülőknek szánt ismertterjesztő videójában. 🥲

A kólika hasfájást jelent. Ugyanakkor a sokat síró 0-3 hónapos csecsemők -egy kutatás azt találta- mindössze 11%-a szenvedett valóban hasfájástól, a többi babánál más ok állt a fokozott sírás hátterében. Valóban, a sírás is okozhat hasfáját a sok lenyelt levegő révén. De ettől még a kólika az görcsös hasfájást jelent, nem pedig regulációs zavar!
Az átlagosnál többet síró csecsemők, ha nincs szervi ok a háttérben, önszabályzási-, azaz regulációs zavar jeleit mutatják, melyek közül az első három hónapban az excesszív sírás a leggyakoribb. Kezelhető, és érdemes is vele foglalkozni, hiszen ha ez elmarad, gyakran nem elmúlik a probléma, csupán tünetet vált: evés- vagy alvászavar képében is folytatódhat.
Forduljatok integrált szülő-csecsemő konzulenshez, ne hagyjátok annyiban! 💛🩵

24/11/2025

Nincs szülő, aki ne szeretné a gyermekét. És, amit tanult a szeretetről, azt mind továbbadja. Amit ma tanul, azt is! 💛🩵

“...csak azt tudod szeretni, akit ismersz, és csak azt tudod megismerni, akit szeretsz. Mert a megismeréshez sok idő kell. Oda kell figyelni.”“...csak azt tudod szeretni, akit ismersz, és csak azt tudod megismerni, akit szeretsz. Mert a megismeréshez sok idő kell. Oda kell figyelni.”
(Feldmár András)

19/11/2025

💖Tudtad, hogy kötődni több személyhez is tud a kicsi? Persze, ehhez az is kell, hogy elegendő időt töltsenek együtt, de mégis, megnyugtató tudni, hogy nem csak veled érezheti magát biztonságban. A babád 1,5-2 éves korára más közeli családtagokkal is képes kötődési kapcsolatot kialakítani. Ahhoz, hogy hozzájuk is biztonságosan kötődhessen, az kell, hogy a sok közös időtöltés alatt ők is válaszkészen reagáljanak rá. 💛🩵
Ismersz olyan anyát, akinek most jól esne ezt hallania? Küldd tovább neki! 💖

18/11/2025

Ha van szó, amitől iszonyú hisztis leszek, az a hiszti. De komolyan, amikor azt mondom, hogy ez a gyerek csak hisztizik, akkor ez nem csak azt jelenti, hogy nem értem, hogy mi baja, hanem azt is, hogy nem is érdekel, nem is akarom érteni, hogy mi a baja. És amíg másik fél nem érdekel, addig abból a szituációból jót kihozni nem lehet.