09/10/2025
Sokszor nem az akarat hiányzik a gyógyuláshoz, hanem a pontos irány.
Az emésztőrendszeri panaszoknál különösen gyakori, hogy valaki mindent megpróbál, mégsem jut előrébb. De vajon miért? Hol csúszik el a folyamat, és mi az a kilenc lépés, ami tényleg elvezethet a tartós javuláshoz?
Szeretnék beszélni egy nagyon gyakori hibalehetőségről az emésztőrendszeri gyógyulás során.
Gyakran tapasztalom pácienseknél, hogy nincsenek kellően tisztában azzal, milyen út vezethet a valóban tartós gyógyuláshoz.
Emiatt sokan rossz helyen kezdik, nem megfelelő módszerrel próbálkoznak, túl korán abbahagyják, vagy egy hiányos folyamaton mennek végig.
Ennek következtében a sikertelen próbálkozások aránya sajnos igen magas.
Hiszen, ha az étrendi módszereket, életmódbeli változtatásokat vagy étrend-kiegészítőket nem a megfelelő sorrendben, ideig és módon alkalmazzuk, az eredmény elmarad — vagy csak részleges és átmeneti lesz.
Azt látom, hogy sokan gondolkodnak gyors, egyszerű, kevés energiabefektetést igénylő megoldásokban is és amikor ezek rendre kudarcba fulladnak, elkönyvelik, hogy „már mindent kipróbáltak”.
Ekkor gyakran megjelenik a csalódottság és bizalomvesztés a szakemberek iránt, ami lehet jogos a valóban hiányos javaslatok miatt, de sok esetben abból fakad, hogy nem szánnak a terápiára kellő energiát és időt.
De nézzük meg, mik azok a lépések, amelyek kihagyhatatlanok egy hosszú távon sikeres gyógyulás érdekében —mik azok, amelyeket azok végeztek el, akik ma már maguk mögött tudhatják a problémát.
1. Lépés: Kellőképpen széles rálátást biztosító állapotfelmérés.
Ilyen az integrál szemléletű állapotfelmérés, melynek célja, hogy a lehető legtöbb olyan területet feltérképezze, ami az adott egészségügyi problémához vezetett.
2. Lépés: Az állapotfelmérés megfelelő kielemzése, a leletek értelmezése, az információk összefűzése, az összkép felismerése.
3. Lépés: Az integratív szemléletű terápia megtervezése az előző lépések során megszerzett információk alapján — így az egyéni paraméterekre szabott, több szinten ható terápiát lehet kialakítani, amely nagyságrendekkel növeli a siker esélyét.
4. Lépés: A terápiás szakasz megtanítása és támogatás a végrehajtásban.
5. Lépés: A folyamat folyamatos kontrollja, szükség esetén finomhangolás.
6. Lépés: Amikor a tünetek jelentősen javulnak vagy megszűnnek, megkezdődik a terápiás lépések fokozatos elhagyása.
7. Lépés: A hosszú távú táplálkozás, életmód és étrend-kiegészítés megtervezése,
megtanítása és támogatása a kivitelezésben.
8. Lépés: Javaslatok átadása az esetleges visszaesések gyors visszafordítására, hogy ne kerüljünk többet ugyanabba a helyzetbe.
9. Lépés: Minden olyan információ átadása, mely ahhoz szükséges, hogy a páciens olyan tudás birtokában legyen, amellyel hosszú távon kezelheti magát, tehet az egészségéért más területeket is, és lehetőleg ne legyen szüksége további utánajárásra a probléma kapcsán.
Látható tehát, hogy a gyógyulási folyamat felkészültséget és folyamatismeretet igényel a terapeuta részéről, míg a páciens részéről aktív részvételt, energiát és hosszú távú gondolkodást.
Az emésztőrendszeri panaszok és más krónikus problémák továbbra sem oldhatók meg néhány kapszulával —
hiszen ahogyan összetett módon alakultak ki, úgy a gyógyulás is időt és rendszert igényel.
A tapasztalataim azt mutatják, hogy aki végigviszi a lépéseket a megfelelő sorrendben, módon és ideig, annak vitathatatlanul meglesz a jutalma.
A legtöbben teljesen tünetmentessé válnak, és még a nehezebb esetekben sem fordul elő, hogy ne változna pozitív irányba az egészségügyi állapot (ez nem vonatkozik azokra az egészségügyi állapotokra, amiken jelen tudásunk szerint nem ismerünk példát a gyógyulásra).
Ezért azt javaslom:
ha valóban meg akarjuk oldani a problémát, egyszer vágjunk bele —de tegyük azt rendesen, jó helyen, a szükséges lépéseket, a megfelelő sorrendben elvégezve.
Így elkerülhetjük a sok sikertelen próbálkozást, csalódást és valódi, tartós eredményt érhetünk el.