10/11/2025
***felkiáltó jel***
(...)Kognitív szint: Az agy alkalmazkodik az információdús környezethez, így amikor információban szegényebb közegbe (például az iskolába) kerül a gyerek, ingerkeresővé válik – izeg-mozog, nem tud figyelni. A sok inger feldolgozása a gyors döntést és rövidtávú emlékezeti működéseket használja és így erősíti. Ráadásul minél gazdagabb az információs tér, annál kevesebb az egységnyire jutó figyelem, vagyis a gyerekek agya a felületes figyelemre huzalozódik, és így a mai gyerekek egyre nagyobb arányban mutatják a figyelemzavar jeleit. (...)
A TANÍTÁS TELJES ÁTALAKÍTÁSÁRA VAN SZÜKSÉG - Részletek Gyarmathy Éva neveléslélektani és klinikai szakpszichológus vitaindítójából (Forrás: Válaszonline)
♦️"Status quo
A jelen oktatási rendszerbe kényszerített gyerekeknek semmi okuk és lehetőségük nincsen arra, hogy olyanok legyenek, mint akárcsak az ötven évvel ezelőtti gyerekek, és esély sincsen arra, hogy megfeleljenek az ósdi elvárásoknak.
A gyerekek fejlődése főbb vonalakban persze nem változott meg, és kívülről nézve nem sokban különböznek a korábban iskolába járóktól. Talán emiatt erős a látszat, hogy beleillenek abba a kulturális evolúciót figyelmen kívül hagyó, fiktív, művi világba, amit az oktatás teremt. Pedig éppen azokon a területeken – információfeldolgozás, tudás, tanulás – amelyekkel az oktatás foglalkozik, a gyerekek fejlődése, képességei, érzelmei, motivációi jelentősen megváltoztak.
Az információmennyiség évente legalább 5 százalékkal növekszik, és a gyerekek agya folyamatosan alkalmazkodik a növekvő terheléshez. Vagyis sokkal több információból kell sokkal több döntést hozni. Mindemellett a korábbiakhoz képest jóval többféle toxikus hatásnak vannak kitéve a gyerekek, ami a fejlődő agy szempontjából jelentős tényező, hiszen mindezek egyéni hajlamosságtól függően különböző szinten enyhe agyi traumákat okoznak, ami kis mértékben, de megváltoztatja az agyi érési folyamatokat.
Mindezek oda vezetnek, hogy a gyerekek fiziológiai, kognitív, pszichológiai és társas-érzelmi szinten is jelentősen eltérnek attól, amire az iskola számít.
☞ Fiziológiai szint: Az eltérés elsősorban az evolúciósan újabb, prefrontális agyi régióban jelenik meg, és a végrehajtó funkciók érését késlelteti. A végrehajtó funkciók olyan agyi képességek, amelyek segítenek tervezni, figyelni, szabályozni a viselkedést és rugalmasan alkalmazkodni a változó helyzetekhez. A jó hír, hogy legalább nagyobb tere marad az implicit tanulásnak. Az implicit tanulás során észrevétlenül, tudatos figyelem nélkül tanul az ember. Ez főképpen a gyerekekre jellemző. … Csakhogy az idegrendszeri érés megkésése miatt az implicit tanulás foglalja le a prefrontális agyi területeket, és a végrehajtó funkciók érése nem megfelelő.
☞ Kognitív szint: Az agy alkalmazkodik az információdús környezethez, így amikor információban szegényebb közegbe (például az iskolába) kerül a gyerek, ingerkeresővé válik – izeg-mozog, nem tud figyelni. A sok inger feldolgozása a gyors döntést és rövidtávú emlékezeti működéseket használja és így erősíti. Ráadásul minél gazdagabb az információs tér, annál kevesebb az egységnyire jutó figyelem, vagyis a gyerekek agya a felületes figyelemre huzalozódik, és így
a mai gyerekek egyre nagyobb arányban mutatják a figyelemzavar jeleit.
☞ Pszichológiai szint: A gyerekek információszerzése kiszabadult a felnőttek kontrollja alól. Száz éve a család és a szomszédság adta a gyerekek információs terét, és az iskolával kinyílt a világ. Most a felnőttek nélkül is hozzájuthatnak olyan információkhoz a gyerekek, amiket a körülöttük lévő felnőttek sem ismernek.
Az iskola jelenleg az információs tér szűkülése a gyerekek számára, így érthetően nem motiváltak az ott folyó tanítás elfogadására.
☞ Társas-érzelmi szint: Az emberi agy úgy van bekötve, hogy beszélgetésen, játékon és kísérleteken keresztül tanuljon, vagyis a tanulása társas alapú. Az iskola azonban a versengésre épít, a gyerekeket elválasztja egymástól, vagy kooperatív tanulás címen egymáshoz köti őket. A lényeg, hogy természetellenes társas helyzeteket alakít ki a tanuláshoz amellett, hogy semmilyen szinten nem foglalkozik azzal, a gyerekeket mi érdekli.
♦️Kiút, avagy amiért a gyerekek a gépeket választják
A gépek türelmesek, sikerben tartanak, így további tevékenységre sarkallnak. Érdekes kihívásokat adnak, és mint egy magántanár, arra válaszolnak, amit kérdeznek tőlük. Nem minősítenek, hanem megerősítenek. Lényegében kielégítik a három univerzális pszichológiai szükségletet, ami nem változott:
☞ Autonómia – a saját döntések szabadsága
☞ Kompetencia – a hatékonyság és sikerélmény megélése
☞ Kapcsolódás – másokhoz való érzelmi kötődés
Ezek kielégítése kulcsfontosságú a belső motiváció fenntartásához és a jólléthez. Az otthon és az iskola is képes lenne ezen három szükséglet figyelembevételével a gyerekeket maximális önfejlődésre bírni.
A jó hír, hogy egy gyorsan változó világban a legfontosabb kompetenciák éppen az alapvető emberi szükségleteknek felelnek meg:
☞ Önállóság – képes saját döntéseket hozni, felelősséget vállalni és cselekedni külső irányítás nélkül.
☞ Tanulási agilitás – kíváncsi, gyorsan és rugalmasan képes új helyzetekhez alkalmazkodni, tanulni a tapasztalataiból, és hatékonyan használni az új tudást a változó környezetben.
☞ Együttműködés – társakkal (akár a gépekkel) közös tevékenység, az ötletek, feladatok és felelősség megosztása a közös siker érdekében.
Mindezeket a jelen oktatási rendszer nemhogy erősítené, de szinte tudatosan leépíti, magára hagyva a gyerekeket és a szülőket egy senki által nem ismert világban.
♦️A kulturális evolúciós hatások figyelembevétele
A nyelv kialakulásához évezredek kellettek, az írásbeliséghez évszázadok alatt alkalmazkodott az emberi agy, az internethez néhány évtized alatt idomult. Érthető a zavarodottság, hiszen egy emberöltőn belülre került a változás.
Az oktatásnak azonban nemcsak a gyerekek megváltozott fejlődése okoz gondot. A legnagyobb probléma, hogy a gyerekek jelenleg jobban különböznek egymástól, mint az ötven évvel ezelőtti gyerekektől.
Ezért a személyre szabott tanulási környezet létfontosságú. A tanítás teljes átalakítására van szükség. Ami nem is olyan nehéz. Csupán mindent fordítva kell tenni, mint ahogy most van:
☞ A gyerekek legyenek aktívak, nem a pedagógus, a pedagógus maradjon inkább mediátor, tanulásszervező.
☞ Különböző életkorú gyerekek vegyes csoportban, és nem életkorilag homogén csoportokban tanuljanak.
☞ A gyerekek fordulhassanak egymáshoz, segíthessék egymást, másolhassanak, utánozhassanak, megvitathassanak feladatokat párosan, vagy akármilyen csoportokban, akár önállóan és nem csak frontálisan tanulhassanak.
☞ A gyerekek a pedagógus által adott feladatok közül választhassanak, mivel nem kell egyformán haladni.
☞ A tanulnivaló a gyerekek érdeklődéséhez kapcsolódjon, nem a gyerekeket kell rávenni, hogy érdekelje őket olyasmi, ami nem érdekli őket.
☞ A tanítók fejlesztőpedagógiai ismeretekkel bírjanak, és ne szoruljanak külső segítségre az egyszerűbb, a normál diverzitásba illő fejlődési eltérések megoldásában.
☞ A tanárok legyenek mentálhigiénés szakemberek, akik az osztályt valóban közösségként tudják irányítani, és afféle önsegítő csoportként segítsék a gyerekeket egy bizonytalan világban való megküzdésben, hogy kevésbé alakuljanak ki súlyos mentális zavarok.
♦️A nem ismert jövőre akarjuk felkészíteni a nem ismert gyerekeket. Elég nagy vállalkozás. Megér nagyon sok gondolkodást, vitát."
♦️Link alább, kommentben ☞
