09/11/2025
Tegnap este családi mozizást tartottunk és megnéztük a Coco című filmet. Nem vagyok egy filmnéző típus, nagyon ritkán nézek bármit is, de valahogy ez a film már régóta piszkálta a fantáziámat. Lehet azért is, mert az ősökről szól és családállítóként nagyon közel áll hozzám ez a téma.
Megérintett a mondanivalója, és hajnalban, úgy 4 óra körül felébredtem, egyszer csak éreztem, hogy kapcsolódom. Az ősökhöz. Ahhoz a láthatatlan láncolathoz, amelynek én is része vagyok. Ahhoz a mély, láthatatlan gyökérhálóhoz, ami bennem él. És akkor megéltem azt, amit már régóta tudtam: bármennyire is furcsán vagy misztikusan hangzik, amíg nem rendezzük a lelkünkben az őseinkhez való viszonyt, addig az életünk nem tud igazán áramolni. Csak döcög, elakad, mintha valami belső fék tartana vissza.
Nem feltétlenül kell hozzá különös módszer, csak figyelem. Az intuíciód pontosan tudja, hogyan kapcsolódj – egy érzésen, emlékképen vagy álmon keresztül. Amikor béke lesz benned a múlt felé, akkor az élet is megmozdul körülötted. ❤️