21/10/2025
Hol jó szülni? - Ne ijedj meg, olvasd végig :)
Ma Magyarországon a szülészeti ellátás több sebből is vérzik.
Mondhatni, egyáltalán nem a nők és a kisbabák igényeihez, élettani sajátosságaihoz és szükségleteihez igazodik.
Tisztelet a kivételeknek, mert van ilyen (ezzel együtt most nem erről szeretnék írni, mert ők vannak kevesebben).
A munkám során két elgondolkodtató ténnyel szoktam találkozni. Az egyik, hogy amit a legtöbb kórházi szülészet kommunikál arról, hogy náluk milyen jó szülni, gyakran köszönő viszonyban sincs azzal, amit a frissen szült anyák mesélnek.
A másik, hogy a traumatikus szülés után hozzám érkező nők elkeseredve mesélik, olyan a szülés, mint a szerencsejáték, ki kell fogni a megfelelő személyzetet, hogy jó legyen.
Arról most nem szeretnék írni, mennyi káros gyakorlat történik nap, mint nap a szülészetek többségén (ha kíváncsi vagy, görgess, írtam már róla).
Arról sem, vajon mi késztet felnőtt embereket, szakembereket folyamatos hazugságra, pláne dühre, ha a náluk szült nők el merik mondani az őket ért sérelmeket. Ehelyett inkább változtatni kéne végre a dolgokon, de úgy tűnik, ez nagyon lassan és csak kevés helyen valósul meg.
Inkább azt szeretném megvilágítani, miért vérzik alaphangon a történet.
A szülés bizalmi viszony. Ahogyan a szeretkezés is. A párhuzam nem véletlen, mindkét esetben szinte teljesen ugyanazok a hormonok működnek annak érdekében, hogy jó legyen.
Ahogyan a szeretkezésünkhöz sem hívunk oda vadidegeneket, hogy ugyan, nézzék már végig és közben molesztáljanak bennünket, úgy a szülésünkhöz sem kellene.
Ez az első meleg takaró, amit az elmúlt években folyamatosan elvettek a nőktől. Megértem, hogy a szándék a paraszolvencia felszámolására irányult, de az, hogy megszűnt a választott orvos, szülésznő (most csak és kizárólag kórházi szülésekről van szó) lehetősége, kvázi magukra maradtak a szülő nők és a családok.
Igaz, lehet járni a várandósság alatt magánrendelésre, de az nem megoldás, hogy a választás érdekében felajánlják nekik a császármetszést, hogy biztosan az az orvos legyen jelen, akihez a 9 hónap alatt jártak és pláne nincs rendben, ha ilyen-olyan nem valós okokra hivatkozva győzik meg a laikusnak számító várandósokat, hogy így lesz a legjobb (és itt megint csak nincs szó arról, amikor valóban szükséges a műtét, de valljuk be, ez koránt sincs annyiszor, mint amilyen magas a császármetszések aránya).
A félelemkeltés és érzelmi zsarolás iszonyú nagy számban van jelen, akár bevallják az érintettek, akár nem.
A második pillér, ami kidőlt az, hogy számos szülészet bezárt, van, hogy nemcsak egy órát kell utazni, hanem jóval többet azért, hogy valaki világra hozza a kisbabáját. Nem kell párhuzamot vonni azzal, aki önszántából indul el olyan helyre szülni, ahol biztonságban érzi magát és ez a saját döntése, azzal, akinek az utazás egy beindult szüléssel kifejezett stresszt okoz. Ami ugye megint csak nem kedvez a szüléshez szükséges hormonok termelődésének. Az sem opció, ha befektetik az egyébként teljesen egészséges nőt a kórházba, hogy majd ott induljon be a szülés. Gondolkodjunk: vajon miért nem indul be az esetek többségében? Azért, mert nem a saját környezetében van. Betegként kezelik. Folyamatos megfigyelés alatt tartják. Ha van otthon kistesó, az is rátesz egy lapáttal és sorolhatnánk.
Összességében alaphangon arról van szó, hogy az összes olyan dolgot megvonták a nőktől, amelyek megléte egy harmonikus szüléshez elengedhetetlen.
Stresszben, kontrollálásban, félelemben, vadidegenekkel (akiknél valóban lutri, milyen szemléletűek, milyen lelkületűek, szimpatikusak-e egymásnak a szülő nővel) nem lehet jól szülni.
De mit lehet tenni?
Legelőször is: tájékozódni, és nem elhinni mindent.
Másodszor, gondolkodni, kérdezni, utána járni, több forrásból is információt szerezni és nem elfogadni azt a sztereotípiát: "mert így szokás, mert így szoktuk."
A szülésfelkészítést én soha nem azzal kezdem, hogy "mi történik a vajúdás, a szülés alatt?"
Hanem azzal, hogy a fenti kérdéseket beszéljük át először. Elmondom, milyen lehetőségek vannak ma Magyarországon, hol, hogyan, milyen módon lehet szülni, s aztán minden pár felelősségteljesen és valódi információk birtokában tud dönteni arról, melyik lesz a saját útjuk, mit választanak.
Ha megvan a helyszín, pontosan arra tervezve beszélünk arról, mikor kell indulni, mit kell csomagolni, melyik szakaszban mi történik, milyen praktikák, módszerek állnak rendelkezésre ahhoz, hogy minden jó legyen.
Sort kerítünk annak az átbeszélésére is, szeretne-e ott lenni a szülésnél a leendő apa (ha Ő nem, akkor esetleg más?) és Ő hogyan fogja érezni magát, hogyan tud Ő is felkészülni, támogatni, segíteni?
A felkészítéshez hozzátartozik a lelki, szellemi oldal is, amely nemcsak a pozitív felkészülést és a szülést követő időszakot, a családdá válást helyezi fókuszba, hanem az esetleges félelmek, negatív mintázatok, vagy éppen traumatikus élmények feldolgozását, oldását is.
Ezeken kívül számos téma van még, amelyek mindig tetszés szerint választhatók, de egy biztos: ha felkészülten indultok neki az útnak, jóval nagyobb esélyetek van egy háborítatlan, örömteli, erőt adó és családot összekovácsoló szülésélményre, mint nélküle.
Várlak Benneteket szeretettel, készüljünk együtt! :)
