03/01/2020
L È L E K U T A Z Ò - 1. rész
Azt jelenti számomra lélekutazónak lenni, hogy amikor útrakelek, elsősorban a komfortos hotel nyújtotta ellátás helyett, szeretném átélni a helyi kultúrát és helyi életet, igazi történetekkel, helyi emberekkel találkozni, olyan helyekre látogatni, ami nem közismerten turistalátogatottak. Ez a fajta utazás más lesz mint a többi, mert kilépünk a kényelmesnek hitt ismertből az ismeretlenbe. De ez az utazás egész biztosan a szívedig és a lelkedig fog érni.
Idén majd a fél világot beutaztam (és még mennyi helyen nem jártam) Összesen 11-szer ültem repülőre, 7 különböző országban jártam és megszámlálhatatlanul sok helyen aludtam. Volt a klasszikus, olcsó booking-on foglalt szállás, máskor ismerősöknél, barátok otthonaiban.
Lezárásként a 2019-es évet, végigpörgött a szemem előtt, mi mindent hozott ez az év. Azt hiszem a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna.
A 2018-as évet utolsó hónapjait úgy zártam Indiában, hogy az egész életem belefért egy backpack hátizsákba és egy 25 kg-os bőröndbe. Volt még nálam egy jógamatrac is. :) Korábban már megszabadultam a téli holmiktól, egy-kettő kivételével és csak a melegebb éghajlathoz illő darabok maradtak, meg az utazáshoz nagyon praktikusak.
Ez az év először elhozta a találkozást Önmagamal, amikor egy hónapig egyedül utaztam hátizsákkal Sri Lankán, azután a 6 hónap Indiában eltöltött idő. Majd egy értékes barátságot ajándékozott nekem, amiből végül – álmunkban sem gondoltuk volna - szerelem lett. Rengeteg új emberrel hozott össze idén a sors, akikkel a világ különböző pontjairól érkeztünk. Barátaim, akiknek az indiai esküvőjén is ott lehettem és köszönöm hogy láthattam a boldogságukat. 2019-ben egész évben nyár volt és minden folytonos mozgásban tartott.
Az egy hónapos hátizsákos utazás Sri Lankán sokkal többet adott, mint az elején gondoltam volna. Az út végül egy belső átalakulássá és zarándokúttá bontakozott ki.
Európában többen ismerik az „El Camino” vagyis a Szent Jakab-zarándokutat, ahol a zarándokok egy szent helyre a spanyolországi Santiago de Compostela-ba indulnak el Franciaországon keresztül a csaknem 800 km-es távon gyalog azért, hogy végül megérkezhessenek. Vannak, akik spirituális utazásként indulnak el, akik keresnek valamit, keresik Önmagukat vagy a választ valamire. Sokan számolnak be az út során tapasztalt belső változásokról és csodákról valamint az érzésről, hogy rátalálnak Önmagukra. (Az utat egyébként az UNESCO Világörökség részévé is nyilvánították.)
2019. január 3-án már Sri Lankán találtam magam a hátizsákom társaságában, azzal a céllal, hogy 1 hónapig egyedül utazom a szigeten. A turistavízum 30 napig érvényes, így napra pontosan kiszámolva, így is vettem meg az oda-vissza repjegyet Bangalore-Colombo, Colombo-Bangalore, India. Sri Lankán 11 különböző helyen szálltam meg, volt ahol csak 1-2 éjszakát töltöttem, de volt ahol 2 hétig is maradtam.
Amikor január végén visszatértem Indiába, még csak nem is sejtettem, hogy áprilisban már ketten vesszük az irányt Balira, az Istenek szigetére. Ò, csodálatos Bali remélem hamarosan újra látunk!
~ ~ ~
Ebben az évben többször is feltettem magamak a kérdést: “Miért nem olyan `normális` az életem?” A hétköznapokban lenne egy biztos, jól fizető állásom, ahová minden nap bemegyek dolgozni és hónap végén megkapom a fizetésemet, hogy lenne egy albérletem, amit havonta fizetek és az állandó fedelet nyújtja a fejem fölé, hogy saját autómmal közlekedek, hogy lenne a hétvégi piac vagy üzletek, ahová rendszeresen járok vásárolni. A biztosnak tűnő, rendszeres dolgok… Aztán megint eljött, újra úton voltam és tudtam.
Ehelyett az eddigi években összegyűjtött megtakarításaimból elindultam világot járni, nem tudván, hol lesz a következő állomás. Rendszeresen cseréltem a szállásaimat, ahol hosszabb rövidebb ideig maradtam, majd továbbáltam, a lehető legkülönösebb helyi ételeket próbáltam ki, olykor a legelrejtettebb helyeken, ahol a legtöbbször turista sem jár, csak a helyiek. Indiában kézzel ettem, Balin, Taiwanban és Japánban pálcikával, Európában Magyarországon pedig késsel-villával a családi asztalnál ülve. Rengeteg új emberrel és családokkal hozott össze a sors a világ minden tájáról, különböző élettörténetekkel találkoztam. A ruhatáramat a lehető legminimálisabbra és legpraktikusabbra cseréltem. Gyönyörű természeti környezetben jártam, szent helyekre látogattam el, volt hogy kora hajnalban a Gangesz folyón a csónakban vártuk a napfelkeltét, motorral körbejártuk Bali szigetének egy részét, a lehető legkülönfélébb ételeket kóstoltuk (vegetáriánus kivitelben), több nyelven megtanultam többek között a “köszönöm”, “üdv”, “hogy vagy?” és “szeretlek” kifejezéseket.
Amikor utazol a világban, valami nagyon megváltozik benned. Az a fajta identitásod, amit eddig magadról gondoltál átalakul. Elfogadóbbá, nyitottabbá és alázatosabbá válsz és belekerülsz egy megmagyarázhatatlan áramlatba. Egyikünk sem tudja, valójában mit hoz a holnap vagy a jövő, de minden egyes pillanatot megélhetünk a maga teljességében, majd elengedni. Ùgy tartani mindent a tenyerünkben, mintha vizet tartanánk. Az új helyek, ahol utazol ismeretlen vagy, nem tudják a neved, a korod, hol születtél, honnan jöttél, milyen volt a gyerekkorod, kik voltak a barátaid, hol dolgoztál, mi a foglalkozásod. Ùgy érzem, olyanná válik az ember, mint a felhő az égen. Folyton változó, formálódó jelenség. Az életérzés és tapasztalás, ami a szívünkben marad, megismételhetetlen és szavakkal leírhatatlan. Talán, mert olyankor érezzük igazán, hogy élünk.
~ ~ ~
Az év utolsó hónapjai tartogatták a 2019-es évre a legnagyobb kihívást. Èletvitelszerűen Taiwanban élni számomra nagy kihívást jelentett. A karácsonyi ünnepeket pedig mindketten éppen az influenzából kilábalva töltöttük. A nyelvet egyelőre még nem beszélem és az sem könnyítette meg a dolgot, hogy még az kínai írásjeleket sem tudom értelmezni, az utcán járva vagy a szupermarketekben a termékek megnevezését vagy összetevőjének leírását sem értem. Ilyenkor úgy érzi magát az ember, mint egy újszülött gyermek, aki járni és beszélni tanul. Itt vagyunk egy egyedi szépségű szigeten, nem véletlenül, hogy akkoriban a portugálok Isla Formosa-nak keresztelték ezt a helyet, ami magyarul annyit tesz: “Szépséges sziget” viszont az emberek többsége a munka és a jobb kereset miatt a nagyvárosokban él az ország nyugati részén. Az első hónapokban nehéz volt hozzászoknom, hogy egy nagy és nyüzsgő városban élünk jelenleg, de megtanítja számomra, hogy amikor kívül zaj van, hogyan találjak vissza újra és újra a belső nyugalomhoz.
Amiért hálás vagyok az elmúlt hónapokért, hogy van egy biztos pont, egy szép otthonunk, egy imádnivaló kutyánk, barátok, akikre mindig lehet számítani, megtanultunk macaront és különféle desszerteket sütni, amit rendelésre készítünk. Már felismerek olvasni néhány írásjelet és beszélek egy pár kifejezést kínai mandarin nyelven. A következő a nyelvtanfolyamra való beiratkozás lesz. Számomra lenyűgöző látni a sziget lélegzetelállító természeti szépségét, amit legfőképpen a déli és a keleti partokon lehet megtapasztalni. Egy négyzetméteren, szinte nem lehet ugyanazt a szépségü növényt vagy virágot látni, mindegyik küldönböző fajtájú, formájú és árnyalatú.
~ ~ ~
2019 hálás vagyok mindenért, amit adtál.🙏
2020 több stabilitást hoz magával és lelassítunk az utazásban, egy időre egy helyben maradunk, hogy aztán később valamikor újra útra kelhessünk.
(Lélekutazó bejegyzés Sri Lankáról🌴 hamarosan...)
