17/12/2025
A szülővé válás útja
Megfigyelhető, hogy a szülővé válás az a felnőttkor későbbi szakaszára jellemző napjainkban. De miért is lehet ez? Úgy gondolom, hogy a társadalmunk, bár állandó, mi változunk benne. Most már nem arról szól a társas életünk, hogy a nőnek a konyhában a helye, a férfinak pedig a gyárban, inkább a kölcsönösségről. Ebben pedig, nincs helye a görcsös akaromnak és a társadalmi megfelelésnek. Igen, számos oka lehet annak, hogy még nem jön a gyerek, de ha a fent leírtakat veszem figyelembe, akkor a következők fogalmazódnak meg bennem.
Eleve, ha mi változunk, az már nem illik az elvárásokhoz. A jelenünkben, először is, fontosabb lett az én, a karrierépítés, a kitaláljam, mi az amit szeretnék. Párkapcsolat színten pedig azt veszem észre, hogy a párok inkább választják azt, hogy néhány évnyi időt töltsenek édeskettesben, mint fejest ugorjanak a családalapításba. Ez az édeskettes tulajdonképpen a felkészülési időt jelenti. Amikor nem csak a párom társaságát élvezem, hanem időt is hagyok magamnak/magunknak. Ha engem kérdeztek, ez egy nagyon szép időszak, még pedig azért, mert leomlanak a családi/társadalmi elvárások falai. Ebben az időszakban, ha a párok tudatosan dolgoznak magukon, számos terhes normát levethetnek vállukról, mert így születik meg a szeretetteljes kapcsolódás és várakozás egy babára.
Hiszem azt, hogy a leszületendő lelkek, nem kényszerből akarnak a világra jönni, nem normáknak, családi elvárásoknak akarnak megfelelni. Tanítják a várakozó párokat úgy, hogy még fizikálisan tulajdonképpen megfoghatatlanok. Türelemre, kitartásra, elfogadásra, szeretetre.
Ha ilyen várakozási időszakban vagytok, vizsgáljátok meg, hogy él-e bennetek annak a babának a hite, akit még nem tudtok a karotokban tartani? Hiszel a létezésében?
Ha pedig görcsös, türelmetlenséget éreztek, akkor álljatok meg és vizsgáljátok meg, hogy a kívánságaitok beteljesülését mi akadályozza? Családi elvárások, megfelelés vagy vágyakozás a várakozás helyett.
Ez egy út. Ez nem szólhat a siettetésről, a dédi, a nagyi, a szülőd vágyakozásáról vagy a szomszéd véleményéről.
A nőnek, ez az anyává formálódás útja. Először van az érzés, aztán a gondolataink által a tudatosítás, végül a befogadás és a szülés. Járható út, ha helyet és türelmet szentelsz rá, az aggodalmakat pedig cseréld türelemre és szeretetteljes várakozásra. A férfi pedig úgy készűl az apaságra, hogy jelen van párja életében és leföldel amikor kell. A férfiaknak van azon csodás képességük, hogy ők nem csak teremtenek, hanem leföldelnek. Azért tűnhet, nekünk nőknek, úgy, hogy a férfi lassabban halad.
Mi van ha ezen az úton elveszted a türelmet és kiborulsz? Az ég világon semmi. Nehéz egyszerre várni és türelmesnek is lenni.
Ha pedig a családotok nyomást gyakorol rátok az idő miatt és kételkednek abban, hogy nektek lesz-e valaha babátok, akkor ezt a terhet ne vegyétek magatokra, ne azonosuljatok vele. Ez az ők vágyakozásaikat tükrözi és nem a ti várakozásotokat.
Rövid ima a gyerekvárásra:
“Isten fénye és szeretete által, a bennem áradó hittel kijelentem, hogy ez a gyerek, a megfelelő időben érkezik hozzám. Ott él a szívemben és a gondolataimban. Érzékelem a jelenlétét. Helye van az életemben. Befogadom és várom őt szeretettel! Kérlek szépen, adj bátorságot, kitartást és türelmet a várakozás időszakában. Köszönöm!”
Nagy Berta
