21/10/2025
Maraton. P**a. Story time⬇️
42195 méter, a királyi táv vagy, ahogy én éltem meg - a legnehezebb dolog, amit csináltam. Eddig.
Hosszú felkészülés, sok leedzett km, elfogyasztott szénhidrát és még több izgalom előzte meg ezt a nagy napot. Tudtam, hogy kemény menet lesz, de ilyen jellemfejlesztő fakultatív programra nem számítottam😂
A versenyt megelőző napokban már úgy nézegettem az időjárás előrejelzést, mint egy 50-es apuka egy unalmas kedd délután, hogy vajon milyen körülményekre kell készülni. Persze szó volt arról, hogy remek futóidőnk lesz, de ki hiszi azt el…
Az esemény reggelén úgy tűnt igazak a hírek, a rajthoz végül egy pólóban álltam oda, de erről még majd később😅
Elrajtolt a tömeg, velük én is kb. 15 perccel később és megkezdődött a csata önmagunkkal.
Az első 23 km-ről nagyon nincs mit beszámolni. Minden a terv szerint haladt, tartottam a céltempót, flow state, runner’s high és az ehhez hasonló felkapott kulcsszavak. Igazán észre se vettem, hogy már a felén túl vagyok, csak élveztem az utazást.
A 24. km-nél egy kicsit megváltozott az élmény minősége és azután minden volt csak örömfutás nem😂
Mind a két combom elkezdett egyszerre fájni. Minden lépéssel egyre rosszabb lett. Tépelődtem magamban, hogy most mi legyen. Végül úgy döntöttem megpróbálom kicsit kinyújtani, hátha elillan az érzés, tuti csak egy kezdődő görcs és nem akartam, hogy teljesen berántsa a lábamat. Azt az érzést már jól ismerjük a korábbi megmérettetésekről.
Hát mondanom sem kell nem segített semmit a pseudo jóga óra a Margit Szigeten.
Ami viszont sokat dobott a küzdeni akarásomon, hogy lelassult az utcaszélén tántorgó, ázott kutya cosplaybe burkolt kis testem mellé egy futó, hogy egy pár bíztató szóval illessen.
Ja, az Úr amúgy a mozgássérült barátját egy tolószékben vitte végig úgy a távon, hogy Ő neki is csak egy keze volt, de azért szánt arra időt és energiát, hogy engem biztasson.
Folytatás a kommentekben😬
