23/09/2025
„Ha egy gyerek ‘problémás’, az valójában sosem maga a gond, hanem a család egy mélyebben gyökerező, kevésbé látható ‘betegségének’ tünete.”
Mi pszichológusok évtizedek óta mondjuk ezt. Vekerdy is számtalanszor leírta és elmondta.
És mégis: a mai napig ott tartunk, hogy a családok gyakran „megjavítani” hozzák a gyereket, miközben elhárítják a saját felelősségüket a gyermek érzelmi életére való hatásáról.
Pedig a gyerek születése mindig előhozza a saját gyerekkorunk sebeit: a hiányokat, az érzelmi elhanyagoltságot, a fájdalmas mintákat.
A legtöbben Magyarországon olyan családi közegben nőttünk fel, ahol természetes élmény volt például:
- egy alkoholista családtag,
- megszégyenítő vagy megalázó tanári bánásmód,
- kritikus, kioktató felnőttek,
- félelemmel teli fegyelmezés és büntetés,
- szeretetmegvonás, érzelmi manipuláció,
- mártírkodó szülők.
Ha traumára gondolunk, még mindig elsősorban háborúra, éhezésre, sz*****is bántalmazásra asszociálunk. Pedig a mindennapi, apró, „láthatatlan” sebek – a kritizálás, a szeretet hiánya, az érzelmi közöny, a túlzott elvárások – ugyanolyan mély nyomokat hagynak.
Ha nem nézünk velük szembe, újra és újra továbbadjuk őket.
A gyerek nem hibás. A gyerek tükröt tart.
Nem arról van szó, hogy mindent elrontottál. Az érzelmi önismeret tanulható, a minták átírhatók. Már napi tíz perc teljes, odaforduló figyelem tőled is sokat jelent a gyereknek. Egy közös játék, egy beszélgetés, egy séta vagy meseolvasás olyan tapasztalat, amitől a gyerek érzi: fontos neked, és számíthat rád.
A pszichológus ebben segít: nem a gyereket „javítjuk meg”, hanem téged kísérünk abban, hogy képes legyél érzelmileg jelen lenni, ráhangolódni, empatikusan kapcsolódni.
Ez az út azonban nem könnyű: át kell vágnod a tagadás sűrű erdején, szembe kell nézned a múltaddal, el kell gyászolnod mindazt, amit gyerekként nem kaptál meg. És csak ezután tudsz valóban szülőként ott lenni a saját gyereked mellett.
Amikor képes vagy érzelmileg jelen lenni, akkor nemcsak a gyereked gyógyul, hanem te is újraélhetsz olyan pillanatokat, amikből eddig kimaradtál.
́ció