16/12/2025
Mennyire biztonságos a „biztonságos tér” a ta**ra masszázs tanfolyamokon?
Egy volt tanítványom ezt a mottót adta a tanfolyamaimnak: „Minden lehetséges, és semmi sem kötelező.” Erre nagyon büszke vagyok. Miért? Most elmesélem nektek.
„A kifelé adott NEM egy befelé, vagyis magdnak adott IGEN” – sokszor hallottam ezt tanfolyamokon... Te is?
És talán már ismered is az összes gyakorlatot arra, hogyan kell nemet mondani, határt tartani...
És azt is tudod, hogy a ta**ra szemináriumokon a saját felelősségedre veszel részt. Ezt alá is írod...(jobb esetben) hm...
Már a sokadik ta**ra masszőr képzésemet tartottam Budapesten 10 résztvevővel.
A kurzus elején természetesen csináltunk gyakorlatokat a saját határok és a konszenzus megtartásához. Mindenki bólint, és ügyesen elvégzi a gyakorlatokat. A felszínen minden rendben van.
Mivel elég tapasztalt vagyok, tudom, hogy a határok megtartása nem ezekben a gyakorlatokban, hanem az éles helyzetekben kell hogy kiállja a próbát és ott tanulható igazából. Tudom, hogy ébernek kell lennem. Minden csoporttagot támogatni szeretnék ebben a folyamatban, még akkor is, ha bonyolult és nehéz lesz. Mert mindig az lesz...
Ezen a bizonyos tanfolyamon minden reggel azzal kezdődött, hogy kisorsoltam a gyakorló párokat. Aztán ismét elmondtam, hogy senkinek nem kell elviselnie azt, ami számára elfogadhatatlan, és pontos útmutatást adtam, mikor és hogyan tudják jelezni, ha valaki olyan személlyel került párba, akivel nem szeretne együtt lenni. Mindenki ismét bólintott. Persze, persze...
A tanfolyam harmadik napjának reggelén éreztem, hogy valami készül. A lányok szóltak, hogy beszélni akarnak velem. A szünetben visszavonultam velük az egyik kisebb terembe. Félkörben ültek le velem szemben. Dühöt, zavart és izgatottságot éreztem a térben.
Az egyik agilis lány volt a szóvivő, ő beszélt a többiek nevében is. Ő mondta el, mi a gondjuk, mit szeretnének. (Oké, gondoltam, kezdődik. Most jön az őszinte valóság. Nehéz néha, de ezt szeretem, ez a lényeg.) A lányok azt akarták tőlem, hogy az egyik férfit hagyjam ki a gyakorló párok sorsolásakor, mert valójában senki sem akar vele párban lenni. Elmondta, hogy már reggel is idegesen érkeznek a kurzusra, mert attól félnek, hogy ők lesznek kisorsolva hozzá.
Csendben ültem, várakozó, aggódó, szkeptikus-ellenséges pillantásokkal körülvéve. Majd feltettem egy kérdést:
„Ki mondta nektek, hogy ezzel a férfival kell együtt lennetek a gyakorlásban?”
Csend.
Hosszú szünet után az egyik lány azt mondta: „Hát, de nem szabad így megbántani senkit.”
„Gondolod, hogy lehet úgy élni, hogy soha senkit nem bántasz meg vagy utasítasz el?” – kérdeztem.
Ismét csend.
Folytattam:
„Oké, akkor tisztázzuk a dolgokat: és azonnal válasszuk szét az adást és a befogadás. Ki nem akar ennek a férfinek érintést adni és ki nem szeretne érintést kapni tőle?”
A lányok kézfeltartással jelezték a választásukat. Néhányan csak lesütött szemmel tudták ezt megtenni. - Vajon miért szégyelljük magunkat, amikor egyszerűen csak képviseljük a saját igényeinket?.... (Költői kérdés, tudom, miért.)
Ez volt az a pillanat, amikor valóban elkezdték megtanulni, mit jelent a saját határaikat tiszteletben tartani.
Biztosítottam őket, hogy úgy lesz, ahogy döntöttek, és hogy bármikor megváltoztathatják a döntésüket. Én gondoskodom arról, hogy az a férfi, akivel nem akarnak lenni, lehetőséget kapjon más modellekkel gyakorolni, vagyis elvégezni a tanfolyamot. És hogy segíteni fogok ennek a férfinak feldolgozni a lányok döntését. Mert ez a másik fontos tanulási folyamat ebben a helyzetben: hogy elfogadjuk és feldolgozzuk az elutasítást anélkül, hogy az önértékelésünk csorbát szenvedne. Tudtam, hogy csoportvezetőként az én feladatom az is, hogy támogassam ezt a férfit ebben a folyamatban.
A férfi tanfolyamon való részvételét a volt tanítványaim segítségével tudtam biztosítani, akik asszisztensként voltak jelen, és korábban megtanulhatták tőlem, hogyan tudnak igazán odafigyelni magukra. Hálás vagyok nekik, és végtelenül büszke vagyok rájuk.
Később, ahogy teltek a napok több lány is jelezte, hogy készen áll együtt gyakorolni azzal a férfival, akit eleinte elutasított. Megható volt látni, ahogyan valódi elfogadás és egyúttal önbizalom alakult ki bennük, hogy képesek vigyázni magukra. Ehhez azonban alapvető fontosságú volt, hogy a tanfolyam elején szabadon és őszintén kifejezhessék az ellenérzéseiket. És meghallgatásra találjanak.
Ta**ramasszázs-tanfolyamok vezetőjeként ezt tartom az igazán szeretetteljes módszernek, és úgy gondolom, hogy csak így válhat egy „biztonságos tér” valóban biztonságossá. És nem úgy, hogy a szív tér megnyitásáról papolok vagy csoportvezetőként nyomást gyakorlok, manipulálok vagy visszaélek a tekintélyemmel. Csak mert „The show must go on“…
Ez valóban szívügyem.
