04/11/2025
"Die größte Lehre ist nicht das, was du sagst, sondern wie du lebst."
In unseren Elternberatungen besprechen wir die auftretenden Schwierigkeiten stets individuell. Dadurch können wir persönliche, praxisnahe Empfehlungen geben – entsprechend den Gesetzmäßigkeiten der sensorischen Verarbeitungsstörung.
___
🇭🇺 "A legnagyobb tanítás nem az, amit mondasz, hanem az, ahogy élsz."
Szülőkonzultációinkon a felmerülő nehézségeket mindig egyénileg beszéljük át, aminek köszönhetően személyre szabott gyakorlati tanácsokat tudunk adni a szenzoros feldolgozási zavar törvényszerűségeinek függvényében.
Érzelemkezelés tanítása kicsiknek 🤍
Mielőtt a gyerekek érzelemkezeléséről beszélünk, érdemes őszintén ránézni: te hogyan vagy a stresszel?
Megfigyelted már, hogyan reagálsz különböző élethelyzetekben?
Örlődsz inkább csendben, aztán egyszer csak robbansz vagy összetörsz?
Vagy épp lobbanékony vagy, és utána mardos a bűntudat?
Fontos felismerni, hogy amikor a gyermeked "hisztizik",
nem ellened lázad.
Egyszerűen túl sokat érez abból, ami körülötte van.
Érzi a rohanást, az idő szorítását, a benned feszülő „még el kell érnünk” érzést.
Mivel még nem tudja elmondani, mi történik benne,
a testével fejezi ki mindazt, amit megérez belőled.
Amikor a gyermeked úgy tűnik dühös rád,
nem téged akar bántani.
Csak nem tud mit kezdeni azzal a feszültséggel, amit a térben érzékel,
a türelmetlenséggel, a teljesíteni akarással, a kimondatlan aggodalmakkal.
Ő csak visszhangozza mindazt, amit nem tudunk kimondani.
Kérdés az, csatlakozunk ehhez a káoszhoz vagy velük együtt tanuljuk a békét?
A gyerekek nem a mi hibáinkat akarják megmutatni,
hanem a kapcsolódás lehetőségét.
„Lélegezz velem. Érezd, amit én is érzek. És mutasd meg, hogyan lehet ebben a zűrzavarban is megnyugodni.”
A gyerekek folyamatosan látnak minket.
A cselekedeteinkből sokkal többet tanulnak, mint a szavainkból.
Ezért mielőtt „megjavítani” akarnánk őket, kezdjük magunkkal.
Ha mi változunk, ők is követnek bennünket, hiszen együtt tanulunk élni, érezni, lélegezni... És ne feledd, nem minden gyermek egyforma.
Lehet, hogy azért kaptál egy „hangosabb”, „élénkebb” gyermeket,
mert benned gyerekkorodban pont ez a rész nem kaphatott teret.
Talán most jött el az idő, hogy letedd a „jó kislány” szerepét,
és egyszerűen csak önmagad légy, szabadon, őszintén, jelenben.
De nézzük tovább... van, hogy ha kimondottan "technikát" akarunk mutatni a gyerekünknek, először nem egyszerű, no de miért is olyan nehéz a saját gyerekünket tanítani?
Mert ő tükröt tart.
Megérinti bennünk a múlt lenyomatait a tanulásról, a régi sebeket, ahogyan minket tanítottak, felhozza a saját élményünk a türelemről, elvárásról, kontrollról, amit önmagunkban még nem oldottunk fel.
Az együtt tanulás legtöbbször nem a tudás vagy a technika hiányán múlik, hanem azon, hogy nem gyógyult bennünk valami, ezáltal kapcsolódni se úgy tudunk.
Amikor az elvárás erősebb, mint a jelenlét, a gyermek ösztönösen ellenáll.
De ha előbb gyógyulunk belül, kívül pedig kapcsolódunk, légzéssel, játékkal, érintéssel, a tanulás magától elindul.
Nem mindig az első alkalommal, néha csak a sokadikra.
És ez így van rendjén.
Építsétek be a mindennapjaitokba az érzelmekről való beszélgetést, a közös gyakorlást.
Legyen rutin, hogy természetessé tudjon válni.
Elsőként az a cél, hogy a gyerek felismerje, mi történik benne, ne az, hogy „jól viselkedjen”.
Az én kisebbik gyermekem hároméves, és egyik kedvenc mondókája a „Sim, sum fúj a szél, ez a kis fa, mitől fél stb…”
Ezt kicsit átírtam így:
Sim, sum két tenyér,
Megnyugszom, ha összeér. (Ima tartás)
A testem megremeg,(rázkódunk)
A rossz kedvem lepereg.
Ejhaj (sóhajtunk), nagy levegő…
Újra van bennem életerő.(megérintjük a mellkasunk)🤍
Mondókázzuk, mint bármelyik másik verset, játékosan, bohóckodva.
Én már kicsit unom a vak varjút, a megfagyott ludakat🙈, s a többi negatív versikét,
miért ne mondókázhatnánk olyat is, ami gyereknyelven tanít befelé fordulni? 🤷♀️
Az ima-tartás önmagában nyugtat, a test lerázása szomatikus és a csi-kungból is ismert, a mély légzés, a test érintése pedig idegrendszerileg is bizonyítottan csökkenti a stresszt.
Amikor krízis van, te kezdd el.
Már az is kizökkenti őt, hogy anya nem indulatból reagál, hanem mondókázik és rázkódik.😉
És figyeld meg, idővel le fogja másolni. Csak tarts ki.
DE! Lesznek napok, amikor semmi sem működik.
Amikor a mondókádat, a légzésed, a gyakorlatokkal együtt a hajadra kenheted.
🙈
És ez is rendben van, sőőt az is rendben van, ha neked van ilyen napod.🤍
Ne csalódj, ne pánikolj, ne erőltess.
Engedd el az elvárásaidat, és folytasd.
A haladás sokszor észrevétlenül érkezik.
A legfontosabb mindebben, hogy a szülő is rendszeresen gyakoroljon.
Mert a legnagyobb tanítás nem az, amit mondasz,
hanem az, ahogy élsz.
Vannak helyzetek, amikor érdemes szakember támogatásával mélyebbre nézni,
mert egy-egy viselkedés mögött olykor régebbi történet rejtőzik,
akár egy korai, még méhen belüli élmény lenyomata is.
És... van, hogy a legjobb stresszkezelés a gyermeknek az, ha bevonod az életedbe.
Amikor nem kikapod a kezéből a házimunkát,
nem elvárod tőle, hanem bízol benne, hogy képes rá.
Ez az igazi tanítás: együtt létezni, nem tökéletesen, hanem emberien, kapcsolódva, s "csak" mutasd meg neki, hogy kell megtartani a békét, ha vihar van. 🤍
Szerző: Léterő
Kép: Védett tartalom
