13/10/2014
Elmélkedések a versenyzésről
Végigcsináltam. Az utolsó napig, vízhajtással, szénhidrát töltéssel, minden szenvedéssel együtt. A végeredménnyel nagyon elégedett vagyok, igaz egy magyar versenyen nem lenne elég, de mivel semmi nem kötelez a versenyzésre, nem vesztettem semmit.
Sok tapasztalatot nyertem, sokat megtudtam magamról, sok mindent másképp csinálni legközelebb. Például a szénhidrátot visszatölteni nem lehet, ha 7 órát futkosol este a munkahelyeden. Ilyen apróságok :D De ezekkel nem untatok senkit, olyan tapasztalatok ezek, amik úgyis egyéniek, személyre szólóak.
A fótózást nagyon élveztem, de sokat segített ebben, hogy barátok és egyben profik között zajlott le.
Hogy mi lesz ezután? Az jó kérdés. A felkészülés kemény, még ha csak 1,5 hónap is volt. Úgy érzem, 2-3 hét hiányzott, az már semmi. A nagy kérdés viszont az, hogy szeretnék-e felállni a színpadra. Közben nézegettem a versenyképeket. És minél többet nézegetem, annál kevesebb kedvem van hozzá. Valljuk be őszintén, ez nem az a színvonal, mint amihez otthon hozzászoktam. Otthon verseny volt. Itt közönség előtti seggrázás. Kezdetben azt gondoltam, hogy pont ezért jó. De pont ezért nem jó. Csak, hogy érthető legyek. Okosabbnak lenni, mint egy 5 éves nem nagy érdem :D A másik lehetőség pedig az, hogy kicsit felhozom magam a shape kategóriába (ahogy látom, nem nagyok az elvárások).
Tartottam egy kis szünetet a diétában, 5 nap mindenevés után telítődtem és visszatértem az eredeti életmódhoz :) Nem túl szigorúan, kevesebb kardióval, lassan emelem a szénhidrátot. Most kísérletezgetek, meglátjuk hova jutok, aztán januárban eldöntöm, hogy újra nekifutok, vagy jó ez így facebook-sztorinak is :D
Thanks for the beautiful make up Make Up Tenerife and for the amazing photos Dom Stefanik
1,5 hónap felkészülés után végül nem indultam a versenyen, de a felkészülést végigcsináltam az utolsó napig. Ezek a képek a verseny napján készültek.
