06/11/2025
Sokszor előkerülő téma, hogy milyen szülőnek tartjuk magunkat, milyen mintát láttunk a saját szüleinknél, s min szeretnénk változtatni. Az egyik leggyakoribb kérdéskör, hogy amikor a gyermekünk túlfeszít egy húrt és tehetetlennek érezzük magunkat (már legalább 3-4-5-ször szépen kértünk, szóltunk, stb.), elkezdünk vele kiabálni vagy negligáljuk és úgy teszünk, mintha nem is hallanánk azt, amit mond, kérdez. Megszűnünk neki létezni. Majd kicsit megnyugodva utáljuk magunkat ezért a viselkedésért. Mert már a saját szüleink ilyen viselkedése is fájdalmas emlék és sokszor megfogadtuk, hogy soha, de soha nem viselkedünk így a saját gyerekünkkel. Csakhogy mi mást lehetne csinálni? Hogy kell „jól” csinálni?
A sémák szemszögéből szeretnék ránézni erre a fenti példára: hogy mit jelenthet az egészséges felnőtt viszonyulást és a pozitív szülői minta? Hogyan vagyunk képesek felismerni, majd lehetőség szerint átírni azt a szülői mintát, amit nem tartunk okénak?
A következő Anyaestig, biztatlak Titeket, gondoljátok át, mik azok a szülői /anyai/ viselkedések, amiket szerettek és amiket nem szerettek magatokban.
Találkozunk november 13-án (csütörtök) 18-kor az Anyaesten. Megközelítés: Érd, Kálmán u. 18. felől.
Orsi
