Villám Orsolya - Pszichológus Érden

01/12/2025

#1218
Nekem úgy tűnik, mindennapi beszélgetésekben is egyre többször mondjuk és halljuk, hogy „fel kell állítanom a határaimat” vagy „meg kell húznia mindannyiunknak egy határvonalat”. Általában az már ezen a ponton tiszta szokott lenni a közlő fejében, hogy valami nem jó neki, átlépték nála a határt és ezt nem akarja megengedni.
Viszont mi van akkor, ha utólag esik le a tantusz, hogy átlépték ezt a vonalat? És ezt mi nem szerettük volna. Vagy legalább legközelebb ne történjen meg?
És hogyan lenne jó meghúzni a határt? Mit kell csinálni? Csak odamondom és kész, megvan a határ? Vagy ezután jó lenne még valamit csinálni? Határozottan igen!
Az eddigi Anyaesteken már tapasztaltátok, hogy amit egyikőnknek könnyebb, a másiknak nehezebb. Lehet, hogy az egyikünk egy beszólásra, a másik a következő bejglire, míg a harmadik egy munkahelyi terhelésre mondja azt, hogy neki most kihívás, s az biztos, hogy tudjuk egymást is segíteni abban, amire mi már rájöttünk. Erről fog szólni ez a karácsony előtti, idei utolsó Anyaest.
Találkozunk december 18-án, 18.00-kor. Bejárat: Érd, Kálmán u. 18. felől. Várlak Titeket!

13/11/2025

Egyszer egy barátom elajándékozta a könyveit és temérdek önsegítő, tréninges könyvet kaptam tőle. Micsoda öröm egy könyvmolynak! És mindig lehet valamit mazsolázni, ami a hangulatomnak, a jelen helyzetnek megfelelő. Egy kliensemnek kerestem könyvet, amikor is kezembe akadt egy "szép" kék-rózsaszín önsegítő könyv: Véronique Maciejak-tól a Ne várd meg, amíg elvonul a vihar, tanulj meg táncolni az esőben.
Ide kattintva elolvashatod, mit szerettem a könyvben: https://lelkedrajta.blog.hu/2025/11/13/egy_onsegito_regeny
Hasonló tartalmakért kövess itt és a ww.lelkedrajta.blog.hu oldalon

06/11/2025

Sokszor előkerülő téma, hogy milyen szülőnek tartjuk magunkat, milyen mintát láttunk a saját szüleinknél, s min szeretnénk változtatni. Az egyik leggyakoribb kérdéskör, hogy amikor a gyermekünk túlfeszít egy húrt és tehetetlennek érezzük magunkat (már legalább 3-4-5-ször szépen kértünk, szóltunk, stb.), elkezdünk vele kiabálni vagy negligáljuk és úgy teszünk, mintha nem is hallanánk azt, amit mond, kérdez. Megszűnünk neki létezni. Majd kicsit megnyugodva utáljuk magunkat ezért a viselkedésért. Mert már a saját szüleink ilyen viselkedése is fájdalmas emlék és sokszor megfogadtuk, hogy soha, de soha nem viselkedünk így a saját gyerekünkkel. Csakhogy mi mást lehetne csinálni? Hogy kell „jól” csinálni?
A sémák szemszögéből szeretnék ránézni erre a fenti példára: hogy mit jelenthet az egészséges felnőtt viszonyulást és a pozitív szülői minta? Hogyan vagyunk képesek felismerni, majd lehetőség szerint átírni azt a szülői mintát, amit nem tartunk okénak?
A következő Anyaestig, biztatlak Titeket, gondoljátok át, mik azok a szülői /anyai/ viselkedések, amiket szerettek és amiket nem szerettek magatokban.
Találkozunk november 13-án (csütörtök) 18-kor az Anyaesten. Megközelítés: Érd, Kálmán u. 18. felől.
Orsi

28/08/2025

#2025.09.11.
Milyennek lát a gyerekünk?
Olvastam egy kérdéslistát (Csupa Szív Magazin), amit fel tudunk tenni a gyerkőcöknek, hogy lássuk, milyennek is látnak minket, az anyukájukat. Ilyesmik vannak benne, hogy Mi teszi anyát boldoggá? Mi a legszebb anyán? Mit változtatnál meg anyán?
Őszintén elgondolkoztam azon, hogy a kislányunk miket is válaszolna nekem. És tervezem is, hogy minden kérdést felteszek neki. De ezt megelőzően a saját válaszaimat keresem. És azon gondolkozom, hogy ezeket a válaszokat szeretném-e hallani.
Nem a tökéletességre akarlak ezzel az alkalommal ösztökélni Titeket, sokkal inkább annak a végig gondolására, hogy mit engedünk látni magunkból a gyerkőcnek, s hogy valójában ilyenek vagyunk-e. Például szeretem, ha a kislányunk játékosnak talál, mert valóban kissé bolondosnak érzem magam. Azt tudom, hogy látja, hogy mennyit dolgozom, de abban bizonytalan vagyok, hogy tudja-e, azért, mert szeretem a munkám.
A mostani Anyaesten egy részben önismereti, részben önmagunkat megmutató beszélgetésre hívlak Titeket. Találkozunk 2025. szeptember 11-én 18-kor. Bejárat az Érd, Kálmán u. 18. cím felől.

24/07/2025

#0731
Anyukám átküldött egy programot: „Rossz Anyák Tábora”. A koncepció tulajdonképpen a nevet adó filmből érkezik: anyaként néha szükségünk van a kikapcsolódásra, pihenésre. Hogy ismét jól rághatók legyünk (Vekerdy nyomán). Nekem valahol az Anyaestek is ezt tudják adni.
A július 31-i Anyaesten az a célom, hogy kicsit ránézzünk arra, mennyire tudunk egyensúlyt tartani az életünkben, mennyire tudunk lavírozni a szerepeink között: anyaként, nőként, feleségként munkavállalóként, stb. Hogy mikor lejár a gyerkőc(ök) rövidebb vagy hosszabb nyári szünete, még legyenek hajszálaink.
Mennyire sikerül időnként kilépni az anyaságból, feltöltődni és újra nekivágni mindennek? Kinek mi működik? Hogyan oldjátok meg? Szeretném, hogy ezen az Anyaesten lépjünk egyet előre egy jobb egyensúly felé.
Találkozunk 2025. július 31-én 18-kor az Anyaesten. Helyszín megközelítése az Érd, Kálmán u. 18. cím felől.
Várlak Titeket,
Orsi

16/06/2025

"Minden 6. nő átél egy vetélést, de csak minden 100. él át két vetélést. Ezek elég nagy számok ahhoz, hogy megtanuljunk beszélni a vetélésről." - írja Benkovics Júlia Magunkról c. könyvében.
Hogyan tudunk beszélgetni valakivel, aki elvetélt? Mit mondjunk? Mondjunk egyáltalán bármit? Van, ami segíthet?
Igyekeztem összeszedni azokat a dolgokat, amelyek segíthetnek ilyenkor: https://lelkedrajta.blog.hu/2025/06/16/vetelestortenetek
Hasonló tartalmakért kövess itt és a www.lelkedrajta.blog.hu oldalon.

Minden 6. nő átél egy vetélést, de csak minden 100. él át két vetélést. Ezek elég nagy számok ahhoz, hogy megtanuljunk beszélni a vetélésről. - írja Benkovics Júlia Magunkról c. könyvében.Viszonylag gyakran előfordul, hogy egészen addig, míg az adott párral meg nem történi...

06/01/2025

Apró célok - Nagy csodák
Nem olyan régen beszélgettem egy várandós ismerősömmel, aki széles mosollyal mesélte terveit, hogy miket fognak majd a babával csinálni, amikor megszületik. Apró kis sétákról, kirándulásról, hétköznapi dolgokról (bevásárlás, másokkal találkozás, főzés) volt szó - megannyi apró, mindennapi célról. A beszélgetésünk után az jutott eszembe, hogy el nem tudom képzelni, hogy ez a nő valaha is fog szenvedni a szülés utáni depressziótól.
Az írás folytatását itt éred el: https://lelkedrajta.blog.hu/2025/01/06/apro_celok_nagy_csodak

27/07/2024

Az elmúlt héten a Veszprémi Börtönben jártunk Családi Napon. Nagyon érdekes volt látni, hogy az éppen szabadnapos kollégák, akik családtagjaiknak megmutatják munkahelyüket, mennyire büszkék arra, hogy ott dolgoznak.
A látogatás azon részéről írtam most, hogy mit gondolok, miként küzdenek meg a stresszel az ott dolgozók.
Kattintsatok az írásért:

Az elmúlt hétvégén volt lehetőségünk elmenni a Veszprémi Börtönbe egy Családi Nap keretében, s maximális tiszteletem minden ott dolgozónak. Eddig inkább csak sejtésem volt arról, mekkora lelki teher lehet a munkájuk, de most még inkább ez volt a benyomásom. Ebben a blogban azt s...

24/07/2024

A legutóbbi Anyaesten egyéni, érdekes szituációkban beszélgettünk arról, melyikünk általában hogyan megy bele vagy sem a konfliktushelyzetekbe, s érdekes volt megfigyelni, hogy akár túlzottan versengő, akár túlzóan elkerülő a magatartásunk, egyik sem tekinthető tökéletes megoldásnak.
Valamelyest belekezdtünk a saját érzések megértésébe is, hogy miért reagálunk többségében egy adott módon a konfliktusokra, s nem a helyzeteket mérlegeljük. Arra gondoltam, hogy folytatjuk az érzelmek megértését, ehhez hozok egy izgalmas gyakorlatot.
Ezt követően pedig rajtatok áll majd a döntés, hogy ezt az önismereti utat folytatjuk vagy pedig konfliktuskezelési technikákat nézünk. Amire nem kerül sor most, majd a szeptemberi Anyaesten folytathatjuk vele.
Szeretettel várunk mindenkit augusztus 1-jén (csütörtök) 18 órától a Pannodában (Érd, Földmunkás u. 129.)!

08/07/2024

"Többnyire akkor elégedett vagyok magammal és az életemmel, ha mindenre van időm. Pontosítok, ha egyensúlyban van életem több területe és úgy van mindenre időm."
Így indul a mai blog. De ki az, aki ne erre törekedne? Nem gondolom, hogy ebben bármennyire is más lennék, mint bárki, aki e sorokat olvassa. Viszont szívesen megosztom azokat a módszereket, amelyek nekem működnek, saját mumusaimmal együtt.
Itt éritek el az írást:

Többnyire akkor elégedett vagyok magammal és az életemmel, ha mindenre van időm. Pontosítok, ha egyensúlyban van életem több területe és úgy van mindenre időm. Időről időre sikerül is elérni ezt az egyensúlyi állapotot. Megvannak az eszközeim, amit meg is osztok itt a blogban. D...