31/03/2026
Sokat gondolkodok azon mostanában, hogy a 10 -11 év jógatanítás honnan, hová vezetett engem. Mert 10 év hosszú idő, 10 év alatt mindenki sokat változik testileg és lelkileg is. Először is elmondhatatlanul hálás vagyok azért, hogy 10 éve jóga oktatóként szolgálhatok. Hálás vagyok, mert a jóga rámutatott a saját fényemre de az árnyékaimra is. Lelki mélységet adott. 10 évvel ezelőtt önbizalomhiánnyal küzdöttem, de tele voltam ambícióval, bizonyítani szerettem volna azt magamnak és világnak is, hogy a kezdő szintű jóga tudásommal pontos, precíz és magabiztos vagyok. Olyan, aki képes arra, hogy az emberi lelkeket a jóga fizikai és szellemi útjára vezesse. Örömmel vettem részt a közösségi média színpadán is és örömmel osztottam meg a gondolataimat a jógáról. Közben folyamatosan azt éreztem, hogy valami nagyon hiányzik. Emiatt nagyon sokat tanultam, fontosnak tartottam, hogy, fejlesszem magam; a jóga tudásomat, természetgyógyászattal egészítettem ki, anatómiai ismeretekkel mélyítettem. Utólag vissza gondolva erre, ma is ugyanezt tenném. A jóga oktatói képzéseken sajnos nincs elég idő az anatómiai ismeretek elmélyítésére. Pedig ez nagyon fontos. Alap. Akik az óráimra jártok, tudjátok, hogy mindig fontosnak tartottam azt is, hogy a Lelkemet is műveljem. Emiatt, analitikus terápiára járok évek óta. A terápia segít abban, hogy tisztábban rálássak a lelki működéseimre. Az analitikusom szerint egy jóga oktatónak (kíméletlenül őszintén) tudnia kell azt, hogy miért tanít jógát. Én azt mondtam, hogy azért a szeretetért csinálom, amely összetart egy közösséget. Ő azt mondta erre analitikusként, hogy bla...bla...bla...a hatalomvágy miatt. Az emberben ugyanis a hatalomvágy a legerősebb ösztönkésztetés. Hát nehéz ezzel a gondolattal vitatkozni, nehezen is tudtam befogadni, de elgondolkodtató, és nagyon sok igazság van benne. Minden jógaoktatói képzésen ezt is tanítani kéne.
Évek óta dolgozok azon, hogy feldolgozzam az árnyékaimat. Summa summárum, úgy érzem, hogy az elmúlt 1-2 évben valami furcsa egyszerűség született meg bennem. Ezt még én is próbálom megszokni. Egyre inkább azt mondom és tükrözöm a külvilág számára is, ami bennem van. Van olyan, aki ezt kedveli, van aki nem. Tudom, és elfogadom, hogy jól van ez így. Ma már nem szeretnék láthatóbb lenni, nem szeretnék nagyobb jóga stúdiót sem. Kizárólag kis csoportokkal szeretnék dolgozni a jövőben is. Hiszem, hogy a kevesebb az több. Hálás vagyok a családomért, mert 30 év után is egy olyan erős bázist jelentenek nekem, ahol őszinték lehetünk egymással . Hálás vagyok a mi kis jóga családunkért is, mert kitartóan jártok órára, és nem csak akkor amikor tele vagyok lendülettel, hanem akkor is, amikor láthatóan fáradtabb vagyok. Hálás vagyok az együtt töltött időért, az együtt fejlődésért.
A jóga egy olyan út, ahol mindenki a saját tempójában fejlődik testileg és lelkileg is. Van akinek ezt az utat a mi jóga közösségünk erősíti, van akinek teljesen más útja van. És ez így rendben van. Szívből kívánom mindenkinek, hogy rátaláljon a saját útjára, amit bátorsággal felvértezve, kíméletlen őszinteséggel, derüs szívvel tud végig járni.
Öleléssel: Kriszti
FotoVarga Móna - fényképész
Ezt a képet kb 5 éve csinálta rólam Móna. Annyira én vagyok. Egy kicsi bizonytalan Fa, aki akkor is mosolygott, ha fújt a szél😊🌸🕉